Képviselőházi napló, 1910. IX. kötet • 1911. junius 20–julius 15.

Ülésnapok - 1910-190

190. országos ülés Í911 Julius 1-én, szombaton. 265 segítség mellett jövedelmező üzleteket. A kisgazdának egyedül a kisüstön való főzés maradt, hogy törkölyét érvényesíthesse és gyümölcsét kiönteni ne kellessen. Most pedig jön a kormány és azt mondja : a kisüstön nem fizetik meg azt az adót, a mit a törvény előír, meg kell tehát szüntetni a kisüstön való főzést. Ez nagyon szép, de tetszett volna ezt a választások előtt mondani annak a kisgazdának, (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) a ki a szavazatok többségét adja. Tetszett volna neki akkor megmondani, hogy az ő gyümölcsének, az ő törkölyének értékesítését így veszi el tőle az a kormánypárt, a melynek ő többséget adott a választásoknál. A ki figyelemmel kiséri a mai gazdasági állapotokat, kell, hogy lássa, hogy a szőlő- és a gyümölcstermelésnek ma annyi a természeti ellensége, a betegsége, a melyek régen soha nem léteztek, hogy annak a szőlőnek, annak a gyümölcsnek előállítása annyi vesződségbe, annyi fáradságba, annyi utánjárásba és időtöltésbe kerül, hogy a kisüstön való főzésnél is alig lehetett eddig megtalálni annak a termelésnek ellenértékét. Ha pedig a kormány most a kisüstön való főzést megdrágítja, vagy egyenesen eltörli, akkor a kisgazdák, a kik ezeket a terményeket mondhatni kizárólag vagy legnagyobbrészt állítják elő, nem értékesíthetvén ezen terményeket máskép, még az eddig élvezett jövedelemtől is elüttetnek és megkárosittatnak. (Ugy van ! ügy van! balfelől.) Ha ilyet keresztül akar hajtani a többség vagy a kormány, tetszett volna ezt, ismétlem — a választások alkalmával megmondani annak a közönségnek, a mely azután bizonyára meggondolta volna, hogyan szavazzon. Épen ez a ezélja a gyufa- és petróleum-árak felemelésének is. Nem kell sokat hangoztatni, mindenki tisztában van azzal, hogy sem a gyufát, sem a petróleumot nem azok fizetik, a kik nagy adófizetésre képesek, a kiknek nagy vagyonuk van, a kik könnyen viselik a terheket, hanem kizárólag a legszegényebb néposztály, és mégis épen ezt az adót emelik fel, annak a szegény népnek adóját, a mely felett már is nagyon sok az adó. Désy Zoltán t. képviselőtársam épen tegnap kimutatta, hogy az előző kormány által megalkotott adótörvényekben kedvezmény nyujtatik a létminimum megállajutásánál és az u. n. fejadó eltörlésénél annak a legszegényebb néposztálynak, mert legalább ez a legaránytalanabb adó megszűnik reá nézve. Ezt a kormány nem hajtja végre : bár törvény van, hogy 1911-ben életbelépjen, elhalasztotta annak életbeléptetését, hanem e helyett az uj adókat rásózza erre a népre. A kormány azonban még azokkal az intézkedéseivel sem ér czélt, a melyektől a nép felsegitését várja. Most a tavasszal kiosztották a kisgazdák között az állattenyésztési segélyt. De ezt is helytelenül, és a legtöbb helyen igazságtalanul tették. A kiosztást rábízták a vármegyei gazdasági egyesület titkárára, vagy a gazdasági felügyelőre, KÉPVH. NAPLÓ. 1910 —1915. IX. KÖTET. ezek aztán, a nélkül, hogy megkérdeztek volna a helyi dolgokban ismerős embereket, vagy magukat a segélyezendő kisgazdákat, a központból osztották ki a segélyt, teljesen a maguk belátása szerint. Ez a nagyon egyoldalú dolog máris kezdi mutatni a hatását. Azt hiszem, a földmivelésügyi minister ur nem gondolt még arra, hogy a gazdasági felügyelők és gazdasági egyesületi titkárok csak ugy adják ki az állattenyésztési segélyt a kisgazdának, ha az kötelezi magát, hogy öt esztendeig öt krajczárért szállítja a tej literjét nagy mennyiségben, minden tehén után 1200 litert évenként, egy bizonyos vajgyárnak. Ha ezt aláírja, arra is köteleznie kell magát, hogy ha akármiféle okból neki magának nem lesz teje, beszerzi, ha mindjárt 14—20 fillérjébe kerül is. (Mozgás.) így aztán igazán kérdéses, hogy az a segélyezés a kisgazda érdekében és nem a vajgyárak érdekében történik-e. A mely községben a tejszövetkezet megalakult, ott adnak segélyt olyan gazdának is, a ki nem szorul rá. A hol pedig a tej szövetkezetet nem tudják megalakítani, ott olyan sem kap, a ki legjobban rászorul. Ezek a dolgok gondolkodóba ejthetik az embert. En már múltkori beszédemben is előhoztam ezeket a kérdéseket és kértem a földmivelésügyi minister urat, hogy mivel itt nagyobb összegről van szó, nem helyes ennek a pénznek ilyetén elhasználása, hanem járásonként felállított bizottságok kezébe kellene a pénzt adni és a bizottságok határozzák el, hogy kik részesitendők a segélyben. T. képviselőház, ez nem igy történt, és mondhatom, hogy ezeknek a segélyeknek mikénti kiosztása ellen általános már a panasz a nép körében és a t. kormány ezzel sem érte el még azt a czélt, a melyet pedig vele elérni akart. De a t. kormány más intézkedéseiben is olyan tények merülnek fel, a melyek igazán nem mutatnak arra, hogy ez a kormány szakítani akarna a régi megszokott irányzatokkal és a nép érdekeinek megfelelőbb irányt akarna követni a jövőben a gazdasági téren is. Csak egyetlenegy példát hozok fel, a mely kormányzási eljárásukat eléggé jellemzi. Somogyvisontán legelő-kiosztás következtében a községben lévő felekezeti iskola kapott egy fél hold földet. A törvény ugyanis azt rendeli, hogy a hol valamely legelő felosztatik, ott abból egy perczent az iskola czéljaira adandó. Ennek a törvénynek folyományaképen Somogyvisontán is kapott az iskola egy fél hold földet az ott felosztott legelőből. Homokos föld ez, — telve buczkákkal — a melyet szőlővel beültetve lehet csak értékesíteni. Ezért a községi elöljáróság az iskolaszékkel egyetemben elhatározta, hogy a fél hold földet odaadja a legtöbbet Ígérőnek. Az árverésbe azonban a hatóság nem egyezett bele, hanem kiküldött valami szakértőt, utazási és napidíjjal, a ki azután 20 koronával többre becsülte a föld értékét, mint a mennyiért az iskolaszék és az elöljáróság 34