Képviselőházi napló, 1910. IX. kötet • 1911. junius 20–julius 15.

Ülésnapok - 1910-190

264 190. országos ülés 1911 július 1-én, szombaton. sorozni. (Felkiáltások a jobboldalon: Már tegnap hallottuk !) Lovászy Márton : Ezt még sokszor fogják hallani, egypár százszor fogják még hallani! (Zaj. Elnök csengd.) Szabó István (nagyatádi) : Körülbelül 50—60 ezer emberrel több fog elvonatni a munkától és körülbelül 70 millióval többet fogunk fizetni a hadseregre, ha ezt a véderőreformot megcsináljuk. Ezt tetszett volna a képviselőválasztásoknál megmondani ; ha igy adta volna a választóközönség a többséget a kormánynak, meghajolnék előtte. Azt mondják a véderőreformnál most, hogy hiszen behozzuk a kétéves katonai szolgálatot. Én megengedem, hogy ez nagyon jó eszköz a néppel szemben, a mely a megrövidített katonai szolgálatnak mindenesetre hive, de a hogy én ismerem az állapotokat, ez is csak olyan mézes madzag, mondhatni szemfényvesztés, mert a valóságban a mennyi változtatás történik helyes irányban, ugyanannyi történik visszafelé, ferde irányban is. Mert ha a gyalogságnál kimondják a két éves szolgálatot, viszont a honvéd huszároknál a két éves szolgálatot meghosszabbítják három évre. Tehát hol van itt a két éves szolgálat, illetőleg a szolgálatnak két évre való leszállitása, mikor éppen a két éves szolgálatot emelik fel három éves szolgálatra ? A lovasságnak és a tüzérségnek pedig meghagyják a három évi, illetve négy évi szolgálatot, és a gyalogságnál, a hol kimondják a két éves szolgálatot, ott is az altiszteknek három évet kell szolgálni. Én, a ki azelőtt 25 évvel voltam a hadseregnél, ugyanezeket az állapotokat már átéltem és láttam, tudom, hogy akkor is igy volt és most sem lesz máskép. Ez előtt 25 esztendővel is a gyalogságnál három évig bentartották az altiszteket, mig a közlegénység legnagyobb részét két év után hazabocsátották. (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Lovászy Márton : A nagy reform! Szabó István (nagyatádi) : Ha szükség volt rájuk, újra behívták őket. Ahogy én ismerem a katonai szokásokat, ez a jövőben is ugy lesz, hogy bentartják az altiszteket, két év után elengedik a közlegénységet, és ha szükség lesz rá, találnak okot és módot, hogy behivják, vagy esetleg bentartsák továbbra is, és igy a három éves szolgálat a múlthoz képest semmivel sem fog javulni. Mindezek olyan tények, melyek teljes világításba helyezik azt, hogy az óriási áldozatok ellenében, melyekkel népünk dolgozó rétegeit, a nehéz munkával foglalkozók tömegét újra 50—60.000 emberrel és 70 millió koronával akarják sújtani évenként, nemzeti engedményeket, a melyekhez jogunk van, egyáltalában nem kaptunk, sőt még a szolgálatban sincs a sorozás alá került népfia számára semmi könnyítés. Azt mondják, hogy az uj törvényben meg van határozva a gyakorlatok ideje. Engedelmet kérek, tapasztalatból mondhatom, hogy ha eljött a gyakorlat ideje, az sohasem tartott tovább mint 23 vagy 28 napig, a honvédségnél pedig 35 napig. A jövőben az uj reform nem hoz ezzel szemben semmiféle kedvezményt a legénységre nézve, mert a póttartalékosok, a kiket a fegyverforgatás megtanulása után szabadságoltak és a kik két havi szolgálatuk után nyugodtan végezhették otthoni munkájukat, a jövőben tényleges szolgálatba lesznek beosztva és két esztendőt fognak szolgáim. Ez a szolgálati idő leszállitása a mostani véderőreformban! (ügy van! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) És hogy ennek a véderőreformnak óriási költségeit is épen a szegény nép fogja megfizetni, melyből a legénységet szedik, azt nagyon bebizonyította már az igen t. kormánypárt. Ott van a dohányczikkek árának felemelése. Azoknak a dohányczikkeknek árát emelték fel épen óriási mértékben, melyeket az egyszerű nép használ. Ott van a szeszadó felemelése. Ezt is kizárólag az egyszerű nép fogja megfizetni. A szellemi munkával foglalkozók, kik testi erejüket meg nem erőltetik, a kik a mellett jól táplálkozhatnak, a kik beoszthatják maguknak életüket ugy, hogy kerül elég idő a szellemi munkára, a pihenésre, sőt a szórakozásra is, elismerem, a szesz használatára nincsenek utalva, azoknak szervezete a szeszt nem kívánja meg, bár tudjuk, hogy a magasabb rétegek is fogyasztják a szeszt egyik vagy másik formájában. Az a nép ellenben, a mely csak megerőltetett testi munkát végez, melynek nincs ideje nemcsak a szórakozásra, de még a rendes nyugvásra sem, kielégítő alvása is hiányzik, az él vele s annak a népnek — hiában érvelnek akármilyen tudományos vitatkozásokkal, ezt én tapasztalatból mondhatom — fizikai ereje fentartására nem káros a szesz mérsékletes használata, sőt sok esetben kénytelen vele, rá van utalva. Ha már most a szeszt csak az a munkásnép kénytelen fogyasztani, természetes, hogy a szesz árának felemelését is csak ő fogja megfizetni. Itt aztán újra bebizonyosodik az az állitásom, hogy a felemelt katonai terheket elsősorban a nép adja. A nép adja egyénileg is, mert a nép fiai szolgáltatják tényleg a katonai szolgálatra alkalmas legénységet, hisz az uriosztály eddig is egyéves szolgálatot teljesített, ezután is csak azt fogja teljesíteni, a két-három-négyéves szolgálatot azonban azoknak kell teljesiteniök, a kik a nép fiaiból kerülnek ki. De e mellett ugyancsak az a legegyszerűbb nép fogja adni ennek a felemelt létszámnak költségeit már a szeszadónál is. A mit pedig a kormány a szesznek a kisüstön való főzése ellen tervez, az egyenesen tönkretétele a kisgazdák gyümölcstermelésének és törkölyfőzésének, (ügy van ! Ugy van ! a bal- és a szélsöbaloldalon.) Törvényeink szerint eddig is ugy volt, hogy állami szubvenczióban részesülő nagy gazdasági szeszgyárakat kisgazdák egyáltalában fel nem állíthattak Magyarországon és most sem állithatnak fel. Ezeket a szeszgyárakat kizárólag csak nagybirtokosok kaphatják, mint állami