Képviselőházi napló, 1910. IX. kötet • 1911. junius 20–julius 15.

Ülésnapok - 1910-189

tBy. országos ülés Í9ÍÍ június äÖ-án, pénteken. Ö57 dobni. Tehát Magyarországnak és Ausztriának hadi szervezete ezen felfogás szerint ma akként áll, hogy egy esetleges habom esetén hadvezetőségünk kénytelen lenne a polgároknak százezreit kiképzés nélkül áldozatul dobni oda a háború Molochj ának. Pedig ma a kiképzett osztrák és magyar hadsereg másfél millió emberrel áll kinn a csatatéren, teljesen harczedzett és harczrakész emberekkel, a kik után csak másodsorban jöhetnek a póttartalékosok és egyéb felszerelési csapatok a háborús szolgálat teljesítésére. Nekünk tehát ez a másfél millió emberünk e felfogás szerint nem volna elég arra, hogy az első harczvonalban való részvétel szükségétől megmentse a kevésbbé képzett póttartalékosokat, hanem — és ez volt argumentácziójuk —• háború esetén ezeknek a póttartalékosoknak is mindjárt az első harczvonalban kellett volna szolgálniuk s polgári életüket katonai kiképzés nélkül áldozatul kellett volna hozniok. Micsoda vád ez a hadikészültséggel szemben ! Tanúi voltunk annak a nagy háborúnak, a mely Japán és Oroszország között folyt le. A japánoknak 250 ezer ember az állandó békelétszámuk, vagyis kevesebb, mint AusztriaMagyarországé ; az oroszoknak pedig egy millión félül van a békelétszámuk, és mégis Japán, ez a fiatal, életerős nemzet, a maga tökéletes hadszervezetével és hadiképességével letiporta az oroszokat, győzelmet aratott fölöttük. Mi volt ennek az oka ? A japánok nemzeti érzése, lelkesedése. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) S nálunk, a kik annyira hangoztatják minden téren, hogy nem érezzük meg az áldozatok súlyát, melyeket hadszervezetünk fejlesztésére kell hoznunk, a kik nem ismerik el, hogy milyen veszélyeket rejt magában a népnek ujabb megterhelése, azok nem akarják igénybevenni azokat az eszközöket, a melyek pedig több sikerre vezetnének s a hadsereg harczi készségének legerősebb forrásait képezik, t. i. a nemzeti enerzsiának, a nemzeti érzésnek, a harczi és hadi dicsőség vágyának bevitelét, beleoltását katonáinkba ugy, miként azt Jaj>án is tette. Mindez nem kerül költségbe, nem kivan áldozatokat, vagy ha igen, azokat nem a nemzetnek kell meghoznia, nem a nemzettől kellene értük áldozatokat kérni. Ok csak azon áldozásokra képesek vállalkozni, a melyeket a nemzettel szemben lehet táplálni, de azokat az áldozatokat, melyeket felülről kellene kívánnunk, a felső hatalommal szemben, hogy meghajoljon a nemzeti igények előtt, azokat nem igényelik, azok iránt teljesen érzéketlenek, ezekre nézve, követeléseket fel nem állítanak. Olyanféle ellenvetést hallottunk, t. képviselőház, hogy micsoda feudális felfogás az, hogy mi itt nemzeti kívánságokat állítunk fel azokkal a katonai követelésekkel szemben. Hiszen a magunk részére, a saját biztonságunk érclekében hozzuk meg ezen áldozatokat, nem idegen czólokXÉPVH. NAPLÓ. 1910 1915. IX. KÖTET, nak az érdekében; ennélfogva, ugy mondották' ilyen kufármódra eljárni egyáltalán nem helyesi és nem jogosult, hogy ezzel szemben követeléseket állítsunk fel. Hát, t. képviselőház, nem az-e a feudális törekvés, hogy egy hadsereget a nemzeti élettől egészen elkülönítsünk ? Nem az a feudális törekvés, hogy ezt kizárólag az uralkodók fegyveres erejének tekintsük ? Az államiság keresztülvitele és az államiság követelményeinek az érvényesítése a hadseregben: ez-e a feudális törekvés és nem inkább mely meg akarja tagadni az államot, az állam jogait, az államnak természetes létét? Nem ez-e a feudalizmus? A kufár példájával élnek akkor, a mikor nem mutathatnak fel államot, a hol megengedték volna maguknak azt a könnyelműséget, hogy megfosztják a hadsereget a nemzeti jellegtől, az államiságnak a hadseregben való még külső megjelenésétől is. Nem fosztják meg, csak minálunk, a hol még feudális törekvésnek lehet mondani az államisági követelmények érvényesítésének kívánságát. Pedig ez igazában nem más, mint hatalmi kérdés. Ez a hatalom megtartásának könnyebb módja. Mert a dolog így áll : Vagy katonai követeléseket fel nem állitani és ezáltal a hatalmon maradni; vagy katonai követeléseket felállítani és ezáltal elbukni, ezáltal állásuktól megfosztatni. Ez nálunk a katonai kérdéseknek az alfája, az alapgondolata és a tengelye, a hatalmi kérdés, a mely a pártoknak hatalmi czéljává válik. A midőn egyrészről látják azt, hogy valaki szembehelyezi magát és egész pártok szembehelyezik magukat az uralkodói akarattal, követeléseket táplálnak, akkor ők másrészről mosolyogva nézik, mint fog hajótörést szenvedni ez a törekvés és azután mennek oda hóditókként elfoglalni azon üresen hagyott padokat, a melyeket mi a nemzet érdekében vívott harezban voltunk kénytelenek otthagyni. Elfoglalják azért, t. képviselőház, mert a katonai követeléseknek fel nem támasztása által, a nemzeti igényeknek kiküszöbölése által hatalmi pozicziókat lehet megteremteni és lehet megtartani. (Ugy van! baljelöl.) Azt mondják, hogy csak a nemzet biztonságát szolgálják ezek az áldozatok. De hiszen a történelem tanításai kissé mást mondanak, mert nemcsak a nemzet biztonságának a követelései vannak ehhez hezzáfűzve. Hiszen emlékezünk, hogy milyen nagy materiális áldozatokat kellett hozni pl. a velenczei vár négyszögének kiépítésénél, hogy Magyarországnak akkor hány ezer meg ezer ifja vesztette azokon a csatatereken az életét. Es láttuk azt is, hogy a nyugat felé elfoglalt tartományoknak birtokáért, vagy látszólagos birtokáért milyen veszélyes háborúkat kellett folytatnunk. Magának a nemzetnek a biztonsága bizonyára más politikát igényelt volna. (Ugy van! balfelől.) Más politikánk kellett volna hogy legyen északon is, a midőn nagy, hatalmas támaszunk volt egy szomszéd államnak és nemzetnek egysége és függetlensége s ennek az áldozatkészségét és vérét 33