Képviselőházi napló, 1910. IX. kötet • 1911. junius 20–julius 15.

Ülésnapok - 1910-189

11 június 30-án, pénteken. 258 189. országos ülés 191 használták fel, hogy ezen védbástyát összetörjék és megsemmisítsék, (Ugy van ! balfelől.) Ezek olyan imperialisztikus törekvések, a melyeknek mi is tényezői voltunk de passzív tényezői; bennünket is felhasználtak ezen imperialisztikus udvari és dinasztikus törekvések szolgálatára, hogy az udvarnak és az urakodóháznak nagyságát és fényét emeljük és egyúttal emeljük annak a szomszéd államnak, Ausztriának is gazdagságát, fényét és erejét, a mely azutána hozzácsatolt tartományokból mind a maga bőségét táplálta. Mi is tényezői voltunk ekként egy ilyen imperialisztikus politikának, de, ismétlem, paszsziv tényezői. (Ugy van! balfelől.) A mi áldozataink mellett, a mi vérünk veszteségével vitték előbbre és szolgálták lépésről-lépésre ezen imperialisztikus politikát. És mikor lezártuk a mérleget, mivel zártuk le évtizedek és évszázadok politikájának ezt a mérlegét? Magyarország kultúrájának elmaradottságával, teljesen lerongyolódott államéletével és másfél milliárdnyi adósság átvállalásával, a melynek tőkeértéke majd esak ezután fog talán teljesen lebonyolittatni az állam részéről. Ekként végződnek az állam u. n. biztonságát, a nemzet érdekeit védelmező nagy katonai militáris politikának epcchái (Halljuk. ! Halljuk !) és hogy hova fog vezetni a jövő imperiális politika ; milyen veszélyeket fog a nemzetre nézve a jövőben előidézni, vájjon az ezen történeti útmutatások után megállapítható-e? Nem-e halad Kelet felé megint az a harcz, a mely a múlt századokban Nyugat felé vette próbálkozásainak útját ? Kelet felé hódit tartományokat és aláveti azokat az osztrák imperiális hatalomnak, hogy egyúttal lehetővé tegye az ország gazdasági erők előnyomulását, a miből Magyarország közjoga, Magyarország gazdasági érdeke egyszerűen száműzve van. A jövőben is fogjuk szolgáim, íme, áldozatainkkal, 65%-os ujonczemeléssel és ez ujabb ujonczemelési költségek viselésével ezt az imperiális politikát. Megint előhaladást teszünk, tartományokat fogunk hódítani, azon tartományok megtartásáért ismét százezrek és százezrek vére fog hullani, a mig aztán egyszer egy feltámadó korszellem elsöpri ezen tartományokat a birodalom vagy a dinasztia birtokai közül (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) és akkor Magyarország lemondások árán ismét lezárhat egy ujabb epochális politikát és ott áll újra az ő gazdasági élete továbbra is elrongyolódva, szegénységben, elhagyatottságban. (Ugy van ! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) T. ház ! A katonai téren még talán indokolni lehetne valamivel ezeket az óriási áldozatokat azzal, hogy ezek a nemzet biztonságával állanak szoros összefüggésben, de ki tudja indokolni azokat a rengeteg áldozatokat, a melyeket a tengerészet terén teszünk s a melyek által Magj^arország érdekei abszolúte érintve nincsenek ? Hiszen egy-egy ilyen rettenetes hajónak értéke 70 millió K és berendezésük ujabb és ujabb milliókba kerül. Vájjon mit jelent Magyarország életében, kultúrájában egy 70 millió K-nyi összeg feláldozása és mit jelent az a többi millió, a mely folytonos lánczolatban egymásután fogja követni ezt a 70 milliót ? Hiszen köztudomású, hogy a flottaprogramm nem egy, hanem két Dreadnoughtról és a hozzávaló czirkálókról szól s ezzel szemben ki van mutatva, hogy évenként ujabb és ujabb hajótipusok keletkeznek ; ma felépitik ezt a hajószörnyeteget ennyi és ennyi tonna tartalommal és egy év múlva ujabb típust találnak fel, a melynek berendezése és felfegyverzése terén ismét újításokkal állnak elő, pedig ezen a téren semmivel sem lehet indokolni a tett kiadásokat. Ujabban hallottam, hogy talán Olaszország segítségére fogjuk kiámtani ezeket a hajókat. (Mozgás.) Ez a segítség tudvalevőleg akként nyilatkozik meg, hogy mi a delegáczióban vagy itt hozzájárulunk bizonyos számú Dreadnoughtok felépítéséhez, másnap már az olasz kormány kétszer annyi óriás hajó felépítését határozza el. Ebben az irányban Olaszország épen ugy ragaszkodik a két standard politikájához, mint Anglia; nem engedi magát Ausztria és Magyarország által ezen a téren túlszárnyaltatni, hanem tengeri fenhatóságát az Adrián mindenképen biztosítani kívánja. És én nem vitatkozom Olaszországgal ezen a téren. Olaszország egész nagy tengeri környezete olyan, hogy partvédelmi kötelezettségei tízszeresen és többszörösen nagyobbak, mint Ausztriáé és Magyarországé. Mi partvédelmünket erődítmények, tengeri aknák és csekélyebb hadi felszerelések által jobban biztosithatjuk, mint a hogy Olaszország a maga partvédelmét biztosítani képes. És ha veszélyek rejlenek abban, ha egy bizonyos hadi szervezet kellő előkészület nélkül álüttatik a csatatérre, akkor sehol sem forognak fenn ezek a veszélyek nagyobb mértékben, mint a hadi tengerészetnél, mert Magyarországnak és Ausztriának még ha ezen Dreadnoughtok megépíttetnek is, nem lesz akkora tengeri hadereje, mint annak az ellenségnek, a mely bennünket megtámad és igy az a mienket első csapásra megsemmisíteni képes. A mi általunk tengerre küldhető egységekkel szemben minden elképzelhető kombináczióban sokkal nagyobb számú hajóegység fog állani és sokkal több hajóegységet fognak harczba küldeni a mi ellenségeink mint a mennyit mi egyáltalában felállítani még a legnagyobb erőfeszités mellett is képesek vagyunk. Hát fokozzuk-e tovább, menjünk-e tovább hasonló arányokban ? Kern, t. képviselőház. Ez mutatja meg azt. hogy ilyen imperiális politika, a melynek egy párt magát szolgálatába hajtja, milyen kérlelhetetlen és lelkiismeretlen követelményeket képes felállítani ilyen pártszolgálattal szemben, hogy azokat teljesíteni kell, habár világosan az ország érdekeinek ellenére van is, hogyha világosan czéltalan is, mert ez benne van abban a lekötöttségben, a