Képviselőházi napló, 1910. IX. kötet • 1911. junius 20–julius 15.

Ülésnapok - 1910-181

20 181. országos ülés í'Jll június 20-án, kedden. lehet. Ide visszatérni nem tartanám összeegyeztethetőnek a modern felfogással, fHelyeslés.) És még hozzáteszem, hogy ez tulaj donképen nem is segítene semmit, mert hiszen ha a jövőre nézve talán hozna is valami hasznot, a jelen generáczión nem segit, mert a kik máris az ügyvédi pályán vannak, azokat nem foszthatjuk meg az ügyvédkedéstől; tehát nem is segit ugy, a hogy szeretnők. Ennélfogva másutt kell keresni az ügyvédi kar megélhetési bajainak orvoslását. Hogy az a túlprodukczió eltűnjék és az ügyvédi megélhetés biztosítva legyen, arra nézve többféle gondolat van. Ezek közt mindenesetre első helyen áll az, hogy az ügyvédképzés szigorúbb legyen és esetleg talán több időt is foglaljon magában. Rosenberg Ignácz : Az sem segit! Nagy Ferencz előadó : Közvetlenül azoknál, a kik már ügyvédek, nem, de segít annyiban, hogy nem fognak oly sokan és oly gyors tempóban az ügyvédséghez jutni. Itt volna valami, a mi talán egy kis javítást eszközölhet, hanem másfelől az iránt is tisztában kell lennünk, hogy itt törvényhozási intézkedésekkel nagyon keveset lehet segíteni, a társadalom különböző osztályainak kell segíteniük azzal, hogy neosak a jogi pályára küldjék a fiatalságot, hanem más pályákra is, kereskedelmi, ipari és egyéb pályákra. A kérdéssel mindenesetre foglalkozni kell és az igazságügyminister ur bizonyára lesz abban a helyzetben, hogy e tekintetben is megfelelő javaslatokat tehessen. Különben, a mi általában illeti, az igazságügyministerium törvényelőkészitési működését, a mely egyik főága e ministerium funkczióinak, ebben a tekintetben örömmel konstatálhatjuk, hogy a jelenlegi igazságügyminister ur már eddig is szép sikerekre mutathat rá és olyan perspektíva előtt állunk, a mely azt hiszem, igen sok hasznos és jó dolgot rejt magában. Hiszen a perrendtartás letárgyalása csak nemrég történt, tehát itt van egy olyan nagy reform előttünk, a mely, mondhatnám, korszakot alkot, ugy hogy ha csak erről volna is szó, mondhatnám, tiz esztendőre is betöltötte volna a kormányzat a maga törvényelőkészítő tevékenységét. Már most ezt követni fogják a perrendtartás életbeléptetése és azok a szervezeti reformok, a melyek azzal kapcsolatosak, és e mellett sok egyéb téren is már régóta folyamatban van a reformmunka a mely gyakran megszakittatott, aztán egy pár dolog megtörtént, mások háttérbe szorultak, de nem szünetel tulajdonképen sohasem és remélhetőleg a legközelebbi időben szép és érett gyümölcsöket fog hozni és a törvényhozásnak módjában lesz azokkal minél előbb foglalkozni. Mipdezen reformok között kétségkívül a polgári törvénykönyv az egész igazságszolgáltatás alapköve, és ennélfogva bizony epedve várjuk azt az időt, a mikor Magyarország is egy modern polgári törvénykönyvvel fog dicsekedni. Tudom, miután magam is részt veszek annak előkészítésében, hogy ez milyen óriási feladat és hogy itt türelmetlenkedni nem szabad, mindazonáltal alapos reményem van, hogy talán nem nagyon beláthatatlan idő múlva ennek a javaslata is a ház elé fog kerülni. Hiszen már odáig haladt a munka, talán a jövő esztendő végéig el is készül az az u. n. második szöveg, a mely ka nem is lesz a végleges szöveg, de már mégis olyan, a mely talán a ház elé lesz terjeszthető, ugy hogy már csakugyan közel áll az az idő, a mikor igazságügyi épületünk ezen betetőzése lehetővé fog válni. Ha ez meglesz, akkor foglalkozhatunk sok egyéb részleges reformmal, nevezetesen ott van a hiteltörvényhozás mezeje, a hol sok mindenféle törvény szükséges ; így a kereskedelmi törvény revíziója, sok tekintetben a csődjognak revíziója és kiegészítése, az uzsoratörvény revíziója stb. Ezek mind fognak aztán következhetni és én remélem, hogy a törvényhozásnak lesz módja és ideje ezekkel mielőbb foglalkozni. Természetes, ezek a reformok a költségvetésre is bizonyos visszahatással lesznek, dehát talán a mi pénzügyi helyzetünk is fokozatosan javulni fog annyira, hogy azok a reformok is elbírhatok lesznek az ország által és nagyobb áldozatok nem fognak az adófizető közönségre hárulni. Ezeket voltam bátor előterjeszteni az igazságügyi költségvetésnél. Nem marad most más hátra, mint hogy ugy a magam részéről, mint a pénzügyi bizottság nevében is a költségvetést ugy általánosságban, mint részleteiben elfogadásra ajánljam. (Élénk helyeslés és éljenzés a jobboldalon.) Hammersberg László jegyző: Szalay László! Szalay László: T. képviselőház! Az igen t. előadó ur beszéde folyamán kifejezést adott a jövővel szemben bizonyos fokozott várakozásnak és ebben a fokozott várakozásban benne van az a bizalom, a melyet különben is hangsúlyozott és a melyet az igazságügyminister ur iránt és annak működése iránt táplál. Erről eszembe jut egy régi eset, a mely a 60-as évek elején történt, a mikor nevezetesen a rövid alkotmánj^os életnek szele elsöpörte a ránk oktrojált közigazgatási és igazságszolgáltatási osztrák szervezeteket és ekkor hevenyészve és kellő előkészítés nélkül kellett életbeléptéim a régi magyar törvényeket és szervezni kellett a magyar bíróságokat. Ezeknek a magyar bíróságoknak működése idején történt egy büntetőügynek a tárgyalásánál, hogy a tárgyalást vezető elnök az ügynek ismertetése után véleményadásra és indítványtételre szóktotta fel a tanácsnak egyik bíráját, a ki bizony a törvénykezésben kellő jártassággal nem igen birt és ez a bíró javaslatképen előadta, hogy ő a vádlottra két esztendőnek és 100 botnak kiszabását tartja helyesnek; a midőn azonban az elnök ezzel nem elégedett meg, hanem a tett indítványnak indokait is kérte, hát erre az illető biró képesnek nem érezvén magát, indokolás helyett kijelentette, bogy ő hajlandó az eredetileg indítványozott büntetésnek a felébe is belemenni.