Képviselőházi napló, 1910. IX. kötet • 1911. junius 20–julius 15.
Ülésnapok - 1910-181
181. országos ülés 1911 június 20-án, kedden. 21 Hát én azt hiszem, hogyha most az előadó úrtól kérnénk annak a bizalomnak az indokait, a melynek ő kifejezést adott, alighanem ő is ebbe a helyzetbe kerülne és indokolásul aligha tudna egyebet felhozni, mint az igazságügyminister ur személye iránti rokonszenvét, személye iránti nagyrabecsülését, azonban adós maradna a bizalomnak ténybeli indokaival, vagyis alig tudna olyan cselekedeteket, a melyeket az igazságügyminister ur már mint az igazságügyminister, az igazságügyministerium élén kifejtett, megjelölni, a melyek ezt a bizalmat indokolnák. Amennyiben nekem nem volt alkalmam és nem vagyok abban a szerencsés helyzetben, hogy az igazságügyminister urnak kétségtelenül kiváló egyéni kvalitásait közelebbről és behatóbban megismerhettem volna, ne méltóztassék rossz néven venni, ha e bizalomban nem osztozhatom és épen ezen okból nem is vagyok abban a helyzetben, hogy ezt a költségvetést akár egyénileg, akár azon párt nevében, a melyhez tartozni szerencsém van, a tárgyalás alapjául elfogadjam. (Helyeslés a baloldalon.) T. képviselőház ! Nem akarom a dolgok egy részét elhallgatni, tehát a mint a t. előadó ur is emiitette és az igazságügyminister ur egyik kiváló érdemének tulajdonította, azt a jelentős eseményt, a mely az igazságügy terén a legközelebbi múltban észlelhető és kiemelkedő volt, a polgári törvénykezési rendtartás megalkotását én sem kívánom elhallgatni és az e kérdéssel való foglalkozás elől nem akarok kitérni. En kétségbe nem vonom, sőt elismerem, a mi tény, nevezetesen, hogy az igazságügyminister ur tényleg benyújtotta a törvényjavaslatot és tényleg keresztülforszirozta annak letárgyalását. Én azonban ebben az igazságügyminister urnak valami nagy és nevezetes érdemét egyáltalán nem látom és nem láthatom, mert hiszen eltekintve attól, hogy ennek a törvénynek hatását és valódi értékét csak később, annak életbeléptetése után leszünk képesek gyakorlati tapasztalat alapján megítélni, talán nem tévedek, ha azt merem állítani, hogy az igazságügyminister urat a törvényjavaslat beterjesztésénél nem csak tisztán, egyedül a létező bajok orvoslása, a magyar igazságügy iránti lelkesedése indította, hanem inkább politikai okok játszottak közre. Nevezetesen a benyújtás indoka az volt, hogy foglalkoztatni kellett a törvényhozást, és a kormány más, aktuális, de kellően előkészített javaslatok benyújtására nem igen volt képes. (Ellenmondás a jobboldalon). Azt hiszem, t. képviselőház, nem maradok távol az igazságtól, mikor azt állítom, hogy ezenkívül, vagyis a javaslat benyújtásán és tárgyalásának forszirozásán kívül az igazságügyminister urnak alig volt érdeme . . . Posgay Miklós: Kiadott egy kátét a kályhák és polczok tisztogatásáról. Szalay László : ... és én őt e kérdésben a továbbiakra nézve teljesen ártatlannak tartom. (Mozgás jobbról). Mert tény, hogy e javaslat már teljesen el volt készítve, azt az igazságügyminister ur a maga fiókjából teljesen készen vette ki, az utolsó ecsetvonások, melyeket ő azon tett, ugy a bizottság, mint a parlamenti tárgyalások során erről teljesen lekoptak, és e. javaslat bizottsági, főként pedig parlamenti tárgyalásánál azt tapasztaltuk, hogy e kérdésben a t. igazságügyminister ur a következetességnek és állhatatosságnak kimagasló példáit nem szolgáltatta. (Mozgás jobbról.) Midőn t. i. e javaslat tárgyalásánál az egymással ellentétes áramlatok megütköztek, főként az illetékesség kérdésénél, akkor a t. igazságügyminister ur nem ragaszkodott a maga álláspontjához teljes szívóssággal és szilárdsággal, hanem rálépett a kompromisszum terére, (ügy van ! balról. Helyeslés a jobboldalon.) és a két ellenkező áramlat mindegyikéből elfogadott valamit, csak az ő saját álláspontjából nem fogadott el semmit. (Mozgás a jobboldalon.) Tekintettel arra, hogy a minister ur e javaslatot készen vette át, és tekintettel arra, hogy saját álláspontját következetesen keresztül nem vitte, e javaslathoz őt vérségi kötelék alig fűzi. Elismerem, hogy az ő örökbefogadó atyja e javaslatnak, a melynek nevet adott, a néven kívül azonban azt többel nem igen gazdagította. Erről a javaslatról szólva, én annak az értékéről ez idő szerint nem igen kívánok nyilatkozni, mert hiszen, a mint előbb jeleztem, a gj^akorlati tapasztalatok lesznek mérvadók annak hatása és intézkedéseinek megbirálása tekintetében. Egy kérdést, egy hézagot azonban bátor vagyok már most felemlíteni, mielőtt e felett napirendre térnék. Ez különösen az Ausztriával szemben való viszonylatokra vonatkozik. Mert hiszen a most megalkotott polgári törvénykezési rendtartás szerint a könyvkivonati követeléseket illetőleg a helyzet tiszta a belföldi adósok és belföldi hitelezők között, ellenben nem tekinthető rendezettnek és a viszonosság biztosítottnak a Magyarország és Ausztria közti viszonylatokban, értvén az adósokat ós hitelezőket. Mert ma a helyzet ugy áll, hogy az a magyarországi hitelező, a kinek könyvkivonati követelése van, illetve lesz egy ausztriai adós ellen, ezt a követelését itt csak abban az esetben perelheti, ha megvannak azok a bizonyos feltételek, a melyeket a törvény meghatároz. Ellenben az ausztriai hitelező hasonnemű követeléseit az ő magyarországi adósai ellen, minthogy Ausztriában az illetékességet a könyvkivonati követelésekre nézve a felpereslakhelye, illetőleg üzleti helye határozza meg, Bécsben, illetőleg Ausztriában perelheti, a mi először is a zaklatásoknak tág teret nyújt, másodszor pedig megsérti a viszonosságot, a melynek a két állam között ebben a tekintetben is fenn kell állama. (Ugy van ! balról.) A magam részéről tehát óhaj tandónak tartanám, ha az igazságügyminister ur erre a kérdésre a törvény végrehajtásánál különös figyelmet fordítana. S bár nem érzem magamat hivatva,
