Képviselőházi napló, 1910. IX. kötet • 1911. junius 20–julius 15.
Ülésnapok - 1910-189
248 189. országos ülés Í91Í június 30-án, pénteken. A mi az igen tisztelt honvédelmi minister urnak a honvédelmi iskolára vonatkozó kijelentését és kifejtett álláspontját illeti, annyit mondhatok, hogy az a mi álláspontunkat nem fedi, ennélfogva ragaszkodunk a t. házban kifejezésre juttatott ahhoz a nézetünkhöz, hogy a horvát-szlavón honvédtisztek kiképeztetésére szükséges tanintézetek újból szervezendők. A költségek és a növendékeknek száma itt tekintetbe nem jöhet, hanem főfontosságu az, hogy az illetékes fórum, a honvédelem vezetősége, feltétlenül gondoskodjék a horvát-szlavón honvédtiszti növendékek, illetve jelöltek kiképeztetéséről. A párhuzamos iskolai osztályok rendszere sikerrel nem járt, minek következtében a horvátszlavón honvédtisztek száma 50%-kal apadt. Én azt hiszem, hogy e rendszerrel nem sokra megyünk, sőt attól félek, hogy a horvát-szlavón honvédek horvát tisztek nélkül maradhatnak. A vonatkozó vasúti vonalak kiépítése, különösen a likkai vasút kiépítése tárgyában felvetett kérdés tekintetében reméljük, hogy az igen t. kormányunk azt mielőbb is kedvezően el fogja intézni, lévén az nagyfontosságú érdeke ugy Horvát-Szlavonországnak, mint egész állami közösségünknek. A mi a horvát-szlavón illetőségű vasutasnövendékek kiképeztetésére szolgáló ösztöndijakat illeti, van szerencsénk erre vonatkozó igényünket és kérelmünket újból is előterjeszteni még pedig abban az irányban, hogy a kormány által rendszeresített valamennyi 30 hely betöltessék. A Horvát-Szlavonorszag területén levő vasutakkal kapcsolatban'álló tarifális határozni ányok alkalmazásánál mutatkozó nehézségek kérdésénél van szerencsém az igen t. kereskedelemügyi minister urnak nagybecsű figyelmét arra felhívni, hogy az összes horvát-szlavón kereskedelmi kamarák a kereskedelemügyi minister úrhoz intézett felterjesztésekkel okmányilag többször kimutatták, hogy a tarifális előnyök sokkal nagyobb mértékben Magyarország részére vannak, s hogy Horvát-Szlavonország e tekintetben kárt szenved. Ez okból kérem az igen t. minister urat, méltóztassék e panaszok alapossága iránt érdeklődni és azokat a legmegfelelőbb módon elhárítani. T. ház! Vannak még oly kérdések is, a melyeket a költségvetési vita során felvetettünk, de a melyekre semmiféle választ nem kaptunk. Ezek gazdasági és pénzügyi fontosságú kérdések, a melyeknek mielőbbi és kedvező eldöntése Horvát-Szlavonország legnagyobb érdekei közé tartozik. Csak legrövidebben] fogom azokat felsorolni. Ilyenek először: Az állami erdők igazgatóságának a zágrábi erdőigazgatóságnál való központosítása, ugy a hogy az azj 1885, évig volt. Másodszor: Folyóink partjainak az állami budgetből adandó nagyobb összeggel való biztosítása, megjegyeztetvén, hogy az állami költségvetésben ma felvett összeg sem a nagyobb szükségleteknek, sem pedig a társországok aránylagos adóképességének nem felel meg. Harmadszor : A honvédelmi éjiületeken levő felírások kérdése. Negyedszer : A hivatalos horvát nyelvnek használata a közös hadseregbeli hatóságokkal való írásbeli érintkezésnél. Aztán a külön vasutas tanfolyamnak megnyitása Zágrábban a horvát-szlavón illetőségűek részére. Továbbá a horvát nyelvnek a posta- és távirdai szolgálatban való kizárólagos használata. A szükséges állami utaknak kiépítése Horvát-Szlavonországban. Aztán a horvát-szlavón iparnak az állami eszközökkel s különösen az inveszticzionális kölcsönökből adandó szubvenczionálással való támogatása. Végül a horvát iparnak a különféle állami szállításoknál való kedvezményezése. Mindezen kérdések és igények t. ház, törvényen alapulnak, s azoknak kedvező eldöntését ugy a horvát-szlavón közvélemény, mint pedig az érdekelt körök sürgetik, minélfogva sajátmagunk is, szoros kötelességünknek tartjuk azok elintézését sürgetni, még pedig különösen a horvát-szlavón gazdasági fejlődés érdekében. T. ház! Legyen szabad még egynéhány észrevételt tennem a fentiek kiegészítésére. Én t. képviselőház, mindezeket nem mint valami külön, uj követeléseket hoztam fel, hanem a már érvényben álló két nemzet közt létrejött egyezményt tartalmazó, alaptörvény tételes rendelkezéseinek végrehajtását kívánom és kívánjuk. En azt hiszem, t. ház, hogy ez részünkről méltányos és loyalis eljárás. Olvastam egy igen tekintélyes székesfővárosi najjilajjban, mintha az efféle eljárásunkkal a paritásra törekednénk Magyarországgal szemben oly módon, a mint a magyar szent korona országai állanak a birodalmi tanácsban képviselt királyságok és országokkal szemben a 67. évi XII. t.-czikkben lefektetett elvek szerint. Én, t. ház, erre, minden lentartás nélkül, kijelentem, hogy ily felfogásnak alapja hiányzik, mert sem saját magam, sem horvát-szlavonországbeli képviselőtársaimnak eszeágában sincs egyáltalán törekedni olyasvalamire, aminek a közjogi viszonyunkat szabályozó törvényeinkben alapja nincs. (Általános helyeslés.) Mert mi nem tartozunk azokhoz a politikusokhoz, a kik talán a külső, a látszat, a mesterkélt kedvéért szerejaelni akarnak. Éppen nem. Mi azon indokból vállaltuk a képviselőséget, azon indokból foglaltuk el helyeinket ebben a házban, mert az állami közösségnek igaz, őszinte hivei vagyunk. (MénJc helyeslés!) Mi azt hisszük, t. ház, hogy elég közös viszontagságaink voltak, s hogy ezen viszontagságok elég erős mementója annak, hogy mindkét részről elismertessék a szoros összetartás szüksége. (Ugy van!) De ha el is ismerjük azt, hogy tévedések voltak és lehettek, mindazáltal -ma
