Képviselőházi napló, 1910. IX. kötet • 1911. junius 20–julius 15.

Ülésnapok - 1910-189

189. országos ülés 1911 június 30-án, pénteken. 249 örvendetes fordulóponton tul vagyunk olyképpen, hogy a múltból s különösen a közelmúltból átszármazott rendezni valóinkat, azt hiszem, kizáróan a jó társak és testvérek egyetértésével fogjuk elintézni. (Tetszés!) A horvát-szlavónországbeli képviselők mindenben részrehajlatlanul, loyalisan és őszintén járnak el és fognak eljárni. Viszont meg vagyunk arról győződve, hogy magyarországi testvéreink részéről is ugyanazt fogjuk tapasztalni, a mint edddig is tapasztaltuk. (Helyeslés!) Hogy ez conditio sine qua non, felesleges bővebben fejtegetni. Mert mindenek előtt tekintetbe veendő az, hogy Horvát- és Szlavonországok Magyarországnak társországai, a melyek egy és ugyanazon, megoszthatatlan állami közösséget képezvén, Szent István koronájának birodalmát alkotják. (Általános élénk helyeslés!) Ezen állami közösség meg van ugyan védve az államtörvények által, illetve az államtörvényekben körülirt különféle hatalmas eszközök által; ámde, t. ház, e törvényvédelem gyöngének mondható, hogyha ahhoz nem járulnak hozzá mind a két nemzetnek hasonló természetű rokonérzelrnei és törekvései, a melyeknek egyedüli czélja: a közös haza ós a hazát fentartó nemzetek boldogítása. (Helyeslés!) Ily érzelmek és törekvések azon közszellemben nyilvánulnak, mely az állami közösség törvényalapját erőssé, megdönthetetlenné teszi. Ezáltal, azt hiszem, kétségtelenül meg van adva s elő van irva azon útirány, mely mint Magyarországra, mint jpedig a társországokra nézve egyedül üdvösnek mondható. Mert tagadhatatlan, t. ház, hogy Horvát- és Szlavonországok nem képezhetnek valami nagy erőt, vagy pláne hatalmat Magyarország nélkül; viszont Magyarországnak sem állhat érdekében, hogy társországai elégedetlenek legyenek. Azon kell tehát lennünk, hogy ezen állami közösségünket testvéri tisztelet- és szeretettel, állandó rokonszenvvel és bizalommal körülvéve bármily veszedelmek ellen védjük és megvédjük. (TJgy van! TJgy van!) Ily irányba kell a közvéleményt is terelnünk. De a közvéleményt illetően kérdés merül fel: ha vájjon megvan-e mindkét oldalon kellő diszpoziczió arra, hogy ily alap tényleg létesíttessék? Ha a közelmúlt eseményeit, a t. házban elhangzott beszédeket, fel- és közbeszólásokat, a Dráván innen és Száván túl megjelenő lapok legnagyobb részében kifejezésre jutott vélemények és nyilatkozatokat vennők irányadójául, nem ,hinném, hogy kielégitő eredményre juthatnánk. Ámde, t. ház, én azt hiszem, hogy Hiindaz a mai helyzetet alig érinti. Szerény véleményem és meggyőződésem szerint ugyanis a mai helyzet egészen különböző az egy-két év előtt alakult helyzettől. A mai politikai helyzet rövid jellemzése az, hogy mindkét oldalon igaz, komoly és őszinte a törekvés, hogy a közjogi viszony és a testvéries viszony is egyúttal ne KÉPVH. NAPLÓ. 1910 1915. IX. KÖTET. csak fentartassék, de a törvényeink szellemében fejlesztessék és meg is szilárdittassék. Ehhez kéjDest kell, hogy a testvéries viszony kellőképj)en való kialakulását, kiépítését, fentartását gátló, bármely oldalról jövő, bármily csekély törekvéseket és áramlatokat valódi testvéries konszenzussal ártalmatlanná tegyük. (TJgy van!) Erre égetően szükségünk van. Avval be fogjuk bizonyítani ország-világ előtt, hogy a tiszta hazafiságtól áthatott magyarok nem törekednek Horvát- és Szlavonországok jogainak csorbítására; viszont, hogy a horvátoktól, illetve a horvátországi szerbektől távol van annak a gondolata is, hogy akár az országgyűlésen, akár egyébként a magyarok ellen törekedjenek. Mi tehát itt vagyunk, hogy ily viszony fejlesztését szívvel-lélekkel támogassuk. De azonnal hozzáadom, hogy ha észrevennők azt, hogy mások, már t. i. horvát-szlavón országbeli hazafiak, jobban tudnák érvényesíteni az állami közösség iránti érzelmeiket és tetteiket: szívesen félreállnánk. Ámde e mozzanatra vonatkozóan, azt hiszem nagy óvatosságra van szükség. (TJgy van!) Mert megtörténhetik az, hogy uj emberek jönnek, a mint nem régen volt az eset, amikor uj emberek jöttek ide, amikor ezen uj emberektől vártáit némely magyar körök az állami közösség teljes boldogulását. Hát, t. ház, tudvalévő dolog, hogy nagyot csalódtak mindkét oldalon. (Derültség.) Nem szándékom ez alkalommal a közelmúlt idők eseményeit bolygatni; mindazonáltal legyen szabad azon meggyőződésemnek kifejezést adnom, hogy kár volt Horvát- és Szlavonországokban egy oly szervezetet szétrobbantani hagyni, a mely igazán a 68-iki közjogi alajjon állott nemcsak, de a mely annak rendületlen hive is volt. (Felkiáltások jobbról: Bizony kár!) Hanem ezek most már — tempi passati. Most elől kell kezdeni s fáradozni kell azon, hogy ily pártszorvezet, már mint a 68-iki közjogi viszony — igaz hive és támogatója, fentartója s hogy ugy mondjam, letéteményese létrehozassék. Az pedig kemény munkába fog kerülni. Hogy ezen munka milyen fáradságos most és lesz még hosszabb időre, legyen szabad annak egy kis vázlatát bemutatnom. Én ezt kötelességemnek tartom. Kötelességein a t. ház előtt nyíltan elismerni, hogy minálunk Horvát- és Szlavonországokban ezen általam és horvát-szlavónországbeli képviselőtársaim által ápolt s fentebb ecsetelt testvéries tisztelet és szeretet sok tekintetben elégedetlenségnek, sokszor gúnynak, sőt megvetésnek is van kitéve. Olyannyira, hogy néha, a legjelentéktelenebb ügyből kifolyólag, a magyar-horvát barátságot és a jelenlegi közjogi viszonyt a legvehemensebb támadások érik. Mert, t. ház, vannak körök, a melyeknek nem tetszik semmi sem, a mi magyar. Ily körökhöz tartozók nemcsak maguk elégedetlenek minduntalan, de a naiv lelkeket is nézeteik és politikájuk szellemében állandóan befolyásolni ipar32