Képviselőházi napló, 1910. IX. kötet • 1911. junius 20–julius 15.
Ülésnapok - 1910-189
189. országos ülés 1911 június 30-án, pénteken. 247 gen levő törvényjavaslathoz. (Halljuk! Sálijuk !) T. ház! A költségvetési vita során volt szerencsénk előadni Magyarország és HorvátSzlavon-Dalmátország közt létrejött egyezményben gyökeredző számos kívánságainkat, a melyek teljesítését szükségesnek tartjuk, valamint reámutatni azon sérelmeinkre, a melyeknek szanálását további közös munkálkodásunk szükséges előfeltételének tekintjük. Az igen t. királyi kormánytól nyert válaszokból azonban sajnálatunkra azt konstatáltuk, hogy valamennyi jogos s törvényes kívánságunk figyelemben nem részesült, hanem hogy még számos követelésünk teljesittetlenül maradt, minélfogva még ma siessenek kedvezően elintézni mindama vitás kérdéseket, melyek a Magyarország és társországai közti normális viszonyok visszaállítása tekintetében annyira szükséges közös működésünk teljes érvényesülését gátolják. Ez okból. a t. ház engedelmével leszek bátor csak igen röviden összegezni az erre vonatkozó mozzanatokat, a melyek e tekintetben a jelen vita keretéhez tartozhatnak. Mindenekelőtt a hivatalos nyelvet illetően a megelégedés érzetével tudomásul vettük az igen t. kir. kormány azon kijelentését, mely szerint elismeri, hogy a törvény értelmében a HorvátSzlavon-Dalmátország területén levő közös hatóságok és szervek hivatalos nyelve a horvát, minélfogva kérjük, hogy ezt következetesen vitesse keresztül. E kérésünk indoka az, hogy a fenti világos törvényes rendelkezéssel szemben ellenkező gyakorlat is divik az egyes közigazgatási ágakban. így p. o. a honvédelmi ministerium jogi körében az a gyakorlat van, hogy a horvát-szlavón kiszolgált altisztek részére kiadandó igazolványok csak magyar nyelven adatnak ki, bár maga az igazolvány-minta kétnyelvű, a mi szintén ugy a kiegyezési, mint a honvédelemről szóló törvényekkel ellenkezik, miután itt a horvát nyelvnek érvényesülnie kell. Ép ugy a törvénynek megfelelőkkel volnánők helyettesitendők Horvát-Szlávonország területén a honvédtisztek részére kiállítandó uti igazolványok is, miután azokon a vonatkozó záradék a honvédelmi hatóságok által kizárólag magyar nyelven állíttatik ki. Ez okból a kérdéses igazolványok azon része, melyre a horvát-szlavón területen működő honvédelmi hatóságok a horvát-szlavón honvédtisztek részére az azonosságra vonatkozó tanúsítványt rávezetik, valamint az ott nyomtatott utasítás is kizárólag horvát nyelven állítandó ki. Ugyanez áll a külfölddel való érintkezésre szolgáló mintákra, miután ezek most magyarul és francziául vannak kiállítva, a horvát nyelv pedig hiányzik róluk, bár a horvát-szlavón területen levő hivatalok által használtatnak. A mi a horvát-szlavón illetőségű egyéneknek a közös hivataloknál való alkalmaztatását illeti, szintén tudomásul vettük a kir. kormánynak azt a kijelentését, hogy a Horvát-Szlavonország területén szervezett közös hivataloknál első sorban a honi horvát-szlavón egyének alkalmazandók. így kellene a törvény értelmében az államvasutaknál is eljárni. De itt sincs kellő összhang. Az igen tisztelt kereskedelemügyi minister ur ama kifogásunkra, hogy a horvát-szlavón illetőségűek nem elegendő számban alkalmaztatnak, azt méltóztatott felelni, miszerint 208 horvátul tudó hivatalnokra volna szüksége, tényleg azonban, azt mondja, többen vannak alkalmazva, még pedig 325-en. A minister ur ez esetben valószínűleg csak a közönséggel és hatóságokkal érintkezésbe jövő hivatalnokok kategóriájára gondolhatott; van szerencséin azonban az igen tisztelt minister ur nagybecsű figyelmét arra felhívni, hogy az 1868. évi L, illetve XXX. t.-cz. értelmében Horvát-Szlavonország területén nemcsak valamennyi hivatalnoknak, de egyéb alkalmazottaknak is elsősorban horvát-szlavón illetőségüeknek kell lenniök. Ennélfogva a jelen esetben nem elegendő a horvát nyelv tudása, miután erre olyan egyén is szert teliét, a ki nem horvát-szlavón illetőségű; ez esetben azonban nem volna méltányos, hogy ez utóbbiak a horvát-szlavón illetőségűek helyeit elfoglalják. Ugyanez áll a többi közös állami hivatalokra nézve is, nevezetesen az erdészetre, a posta- és távirdára és a jiénzügyre vonatkozólag. Ez indokból reméljük, hogy közös kormányunk, tekintettel arra, hogy e két törvényen alapuló igényünket jogosaknak elismeri, ezen elvet a Horvát-Szlavonország területén levő összes közös hatóságoknál következetesen fogja keresztülvitetni. Van szerencsém továbbá kijelenteni, hogy csak megelégedéssel fogadhatjuk az igen t. földmivelésügyi minister urnak ama kijelentését, hogy jogos ama támasztott igényünk, melynélfogva a zágrábi erdészeti akadémia a végzett tanulmányok tekintetében a selmeczb anyaival egyenlővé tétetik. De nem elégített ki a minister ur ama kijelentése, hogy az erdészet önálló vezetésére és az állami szolgálat elnyerése czéljából szükséges állami vizsgák kizáróan, Budapesten teendők le. Az 1883 : I. t.-cz. nem követeli azt, hanem a törvény olykép rendelkezik, hogy a kérdéses vizsgát valamely belföldi tanintézetnél kell letenni. Minthogy j)edig az idézett t.-czikk közös törvényünk, ennélfogva e törvény értelmében a Zágrábban letett vizsga éppen ugy belföldi, mint a Budapesten letett vizsga; minélfogva nem lehet akadálya annak, hogy a Zágrábban horvát nyelven letett állami vizsga szintén a törvényszabta kvalifikácziónak tekintessék, amelynek segítségével állami szolgálathoz juthat a horvát-szlavón illetőségű, még pedig annál is inkább, mivel a Horvát-Szlavonország területén lévő közös állami hatóságoknál horvát-szlavón honi egyének alkalmazandók.
