Képviselőházi napló, 1910. IX. kötet • 1911. junius 20–julius 15.

Ülésnapok - 1910-181

181. országos ülés 1911 június 20-án, kedden. 19 osztályba lehet előléptetni, akkor itt segítve lesz, de egyelőre bizony még sok kívánni való van. Á mi a dijnokokat illeti, ezeknek is vannak bizony jogosult kívánságai, de itt a pénzügyi kelvzet jött figyelembe. Mindazonáltal 114.587 koronával javították a dijnokok járandóságát, a melv ilyen költségvetés keretében még mindig igen tekintélyes összeg. Ezek atán még némely igazságügypolitikai kérdést vagyak bátor érinteni azonkívül is, a mit már a kinevezéssel kapcsolatban említettem. Itt elsősorban a kir. Ouriára, mint az igazságszolgáltatás betetőző intézményére kell utalnom, a hol kénytelen vagyok konstatálni a t. ház szine előtt, hogy az állapotok itt nem épen a legkielégitőbbek. A hátralékok meglehetős nagy mértékben szaporodtak az utóbbi időben. Nem hogy csökkentek volna tehát, mint a hogy azt gondoltuk akkor, mikor ezelőtt most már négy esztendővel meghoztuk azokat a törvényeket, a melyek a Ouria tehermentesítését czélozták, hanem ellenkezőleg a restancziák még nőttek. Igaz azonban, hogy ennek eg}Tészt az az oka . . . Lengyel Zoltán : A választási bíráskodás ! Nagy Ferencz előadó : ... hogy kevesebb az a munkaerő, a mely a Curián a rendes bíráskodásra rendelkezésre áll. T. i. az 1908. évben hozott törvény következtében a kisegítő bírák száma tetemesen redukáltatott, ugy hogy mig azelőtt 27 kisegítő bíró volt 66 rendes biró mellett, ezen 27 kisegítő bíróból ma már csak 9 van, a többi kineveztetett rendes biróvá, természetesen azoknak helyére, a kik azóta eltávoztak. Tehát ez már maga nagy munkaerőcsökkenés. Ehhez hozzájárul, hogy a képviselőválasztási bíráskodás nem kevesebb, mint 16 birót foglalkoztat, mondhatni állandóan, ugy hogy mig azelőtt 93 biró működött a Curián a rendes igazságszolgáltatásban, addig most tulaj donképen csak 59 biró az, a ki ellátja ugy a polgári, mint a büntető igazságszolgáltatást, fegyelmi ügyeket, stb. Ez bizony nem jó, nem előnyös helyzet és különösen az evidens, hogy a curiai bíráskodás választási ügyekben nagyon lényegesen hátráltatja a rendes igazságszolgáltatást. Ez pedig elhúzódik néha két esztendeig a választások után, ugy hogy minden öt esztendőből két esztendő az, a mely a Curiára okvetlenül hátrányos befolyást gyakorol a rendes igazságszolgáltatás ellátása tekintetében. Ezt mindenesetre figyelembe kell venni. De ennek daczára is ugy hiszem, hogy a hátralékoknak még e mellett sem volna szabad olyanoknak lenniök, mint a milyenek, ugy hogy ebben a tekintetben a t. igazságügyminister ur bizony azon teladat előtt áll, hogy lehetőleg igyekezzék ezen a bajon segíteni, mert hiszen az igazságszolgáltatásra nézve nincs hátrányosabb, mint hogyha a perek, az ügyek ellátása húzódik és a jogkereső közönség nem kapja meg kellő időben azt, a mihez joga van. Elvégre a jog csak akkor ér igazán valamit, hogyha kellő időben megkapjuk ; ha azonban későn, elkésetten kapja meg valaki a jogot, az sokszor annyi, mintha a jogot meg sem kaj)ta volna. (Helyeslések.) A mikor tehát a restanczia oly nagv mértékben nő, az igazságügyi kormányzatnak elodázhatlan kötelessége, hogy ezen mielőbb segítsen. Megjegyzem, segíteni ezen egyszerűen ugy, hogy a birák számát növeljük, ez ellen a magam részéről határozottan tiltakoznám, mert 66 — csak a rendes bírákat véve, a kisegítőkről nem beszélve — 66 biránk van a legfelsőbb bíróságnál: ez egy olyan nagy szám, a melynél nagyobbat megengedni egyáltalában kizártnak kell tekinteni. Hiszen a Curiának feladata, ugyebár, különösen a jogegységnek a fentartása és a jogszolgáltatásnak az irányítása. Már most, ha a Curián olyan sok biró, olyan sok tanács van, ez lehetetlenség, még a'íteljes ülési intézmény mellett is. (Ugy van !) Végre is egy olyan nagy testületet egységesen vezetni, összetartani, kizárt dolog. Nem lehet tehát kívánatos, hogy a birák száma emeltessék ; nincsen is sehol a külföldön, hogy a legfőbb bíróságok ilyen nagyszámú birói karból álljanak, mint minálunk, ugy hogy a kisegítő bírákkal együtt egy időben száznál is több birótagja volt a kir. Curiának, a mi által ez igazán egy olyan nehézkes testületté vált, a melyet czélszerüen és helyesen irányítani és vezetni lehetetlenség. Nem ott kell tehát keresni az orvoslást, hanem máshol. Erre nézve módjában fog állani a t. igazságügyminister urnak a megfelelő javaslatokat megtenni és azon reformok körében, a melyek küszöbön állnak, ez a kérdés is szerepelhet. Nevezetesen most már, midőn a perrendtartás meg van szavazva és az 1911. évi I. t.-czikkben szentesítve is lett, ennek a végrehajtásával, ennek életbeléptetésével kapcsolatosan bizonyos szervezeti változtatások is szükségesek lesznek és ezzel kapcsolatban, azt hiszem, lehetséges lesz a felsőbb bíróságokra nézve is oly megfelelő rendszabályokat hozni, a melyek a Curia munkáját talán valamivel apaszthatják, másfelől pedig több biztosítékot nyújthatnak arra nézve, hogy ezt a munkát kellőképen el is tudja látni. Egy nagy kérdés az igazságszolgáltatás terén, különösen az ügyvédi kérdés, a melyet nem akarok hallgatással mellőzni, (Halljuk! Halljuk!) mert hiszen ez a kérdés kopogtat folytonosan a közvélemény és a törvényhozás ajtaján. Hogy itt reform szükséges, azt mindenki elismeri, másfelől pedig az is igaz, hogy talán nincsen nehezebb kérdés, mint épen ez. Az ellentétes felfogások arra nézve, hogy hogyan lehet segíteni az ügyvédi kar túlprodukczióján, a mely nálunk megvan, és ennek következtében a megélhetés nehézségein, a melyek az ügyvédi karra nehezednek, ezek bizony nagyon nehézzé teszik az elhatározást, hogy milyen irányban történjék meg ennek a kérdésnek a rendezése és a reformja. A magam részéről egy gondolatot a limine visszautasítok, és ez a numerus clausus. (Helyeslés.) Ez a régi világnak a rendszere. Ezzel a numerus clausussal vagy kinevezéssel és más hasonlókkal czélt elérni nem 3*