Képviselőházi napló, 1910. IX. kötet • 1911. junius 20–julius 15.

Ülésnapok - 1910-189

242. 189. országos ülés 1911 június 30-án, pénteken. magyar parlamenti helyzet abban az időben került. Hozzáteszem, hogy pedig a parlamenti helyzet ilyen volt, az folyt a 67-iki kiegyezésről, folyt a 67-iki kiegyezés végrehajtásából, az azt támogató pártok eljárásából, (Ugy van! halfelől.) Polónyi Géza : A vesztegetések ! Désy Zoltán : Rá fogok térni mindenre. Méltóztatnak emlékezni, hogy az első közjogi ellenzék nagynevű vezére és az én felfogásom szerint hazánk egyik legnagyobb politikusa, Tisza Kálmán 1875-ben átvette a kormányzást. Hirdettem és hirdetem ma is, hogy tette benső meggyőződésből. Benső meggyőződése volt neki és az őt támogató többségnek, hogy azt a küzdelmet az ország érdekében tovább folytatni nem szabad. Meg kellett szerintük teremteni az egyetértést, a békét uralkodó és nemzet között, biztositani kellett egy csendes fejlődést. Később rá fogok térni arra, mi lett ennek a szerintem önzetlen, önfeláldozó működésnek eredménye. Nem számoltak ezek a politikusok két körülménynyel : nem számoltak a 67-iki kiegyezés befejezetlen vagy legalább rendezetlen voltával és nem számoltak magával a parlamentarizmusnak lényegével. Hoztak, én szerintem, áldozatot, egyéniségüket hozták áldozatul egy nagy czél érdekében, de a mely czélt csak egyfélekép lehet alkotmányos, parlamentáris államban elérni, ha visszatérünk a parlamentáris állam igazi alapelveihez, visszatérünk a szabadságnak, a szabad véleménynyilvánításnak elvéhez, visszatérünk ahhoz az elvhez, hogy alkotmányos államban pedig törvény határozza meg az uralkodó és a nemzet jogkörét, (Helyeslés halfelől.) törvény határozza meg ezen jogkör gyakorlásának módját. Barta Ödön : És minden jog a nemzettől ered. Désy Zoltán: A törvényhozásra hivatott képviselőket pedig küldje a nemzet szabad véleménynyilvánítása alapján, tehát a közvélemény szabadon alakuljon ki, nyilatkozzék meg a választásokban, a közvélemény által küldött képviselők szabad véleménynyilvánítása érvényesüljön a törvényhozásban és annak pedig hogy a szuverenitás tényezőinek akarata, uralkodó és nemzet akarata ellentétbe ne kerüljön és igy biztosítva legyen a nyugodt, csendes fejlődés, egyetlen útja, egyetlen módja van, ez az ut pedig az érzelmi, az értelmi összhangnak megteremtése uralkodó és nemzet között. (Ugy van! halfelől.) Bármilyen áldozatot hozzon is — a mint jeleztem — önzetlen czélokért egy hatalmas párt és egy hatalmas pártvezér, csak ideig-óráig elburkolhatja az ellentétet, de ha ezek fennállanak, ugy jár, mint Tisza Kálmán és a hatalmas szabadelvű párt: leőrlődik az idők folyamán, leörlődik, újból kijelentem, oly módon, a melynek nem örvendhetünk mi, nem örvendhetnek azok, a kik velük szemben állottak. Mert hiszen a valódi parlamentarizmusnak nem az a lényege, hogy egy párt mindenkor kormányozzon és ellenzéke ne legyen ; hanem a valódi parlamentarizmusnak lényege a parlamenti váltógazdaság, a hol ma a konnán}ron, holnap az ellenzéken ülünk és ugy az ellenzék, mint a kormány padjairól a másik oldalra tanulságokat viszünk át. Förster Aurél: Azok nem jönnek ide soha! Van eszükben! (Zaj. Elnök csenget.) Désy Zoltán : Csak akkor következhetik be a nem papiros-, hanem valódi parlamentarizmus, a politikai felelősségnek az az érvényesitése, a mely mellett a kormánypadokon nem követel a kormány egy és más dolgot nemcsak azért, mert tudja, hogy többsége nem örökéletű, és bekövetkezhetik a politikai és jogi felelősségre vonás, de azért is, hogy lehetetlenné teszi a maga későbbi ellenzéki működését. (Zaj a jobboldalon. Halljuk/ Halljuk! halfelől.) Az ellenzéken meg-meggondolják, az agitáló ellenzék minden perczben meggondolja, hogy micsoda eszközöket használjon elveinek terjesztésénél, mert reá vár az a súlyos feladat, hogy a bekövetkező pillanatban helyt kell állnia azokért az elvekért s vagy szégyenteljesen visszavonulnia, vagy a teljes megalázkodás következik be. Az a rendszer pedig, a mely —• újból jelzem — nagy nemzeti czélok érdekében oda dobta magát az ellentét elfedésére, ezt a parlamenti váltógazdaságot, annak bekövetkezését megakadályozta az utóbbihoz hasonló választásokkal — éppen a boldogult báró Bánffy Dezső alatti, sok tekintetben e legutóbbinak bevezetőjéül jelentkező, sok tekintetben annak előszobáját képező választásra czélzok — de megakadályozta másik módon is, a melyben a viszonyok is segítettek neki azzal, hogy kormányképtelennek lett bemutatva minden töredék, ha az nem is a közjogi ellenzék padjain, hanem az 1867-iki alapon kereste is a nemzeti érdekek és kívánalmak bármily szerény módon való érvényesülését. (Igaz! Ugy van ! halfelől.) Ez volt a helyzet 1898-ban. Hangsúlyozom újból, hogy nem alkalmas a pillanat és nem is voltam szereplő abban az obstrukczióban, sem az egyik, sem a másik oldalon, nem áll tehát érdekemben igazságot szolgáltatni, hogy volt-e jogosultsága vagy nem annak az obstrukcziónak, csak jelzem az okot, a melyből keletkezett. Mert hiszen, ha ez a kényszerhelyzet nincs, hogy a nemzet akarata a választásoknál nem nyilatkozhatik meg, s másfelől, ha megvan a helyzet változásának lehetősége, megvan a lehetőség, hogy a hirdetett elvekért pár hónap vagy pár óv múlva felelősséget kell vállalni, vájjon kinek jut eszébe ilyen rendkívüli, a valódi alkotmányosság szellemével ellenkező fegyvereket igénybevenni ? Ez volt a helyzet, és bíráljuk most a helyzetet. Miben különbözik ez az akkoritól ? (Zaj.. Elnök csenget.) El vannak-e hárítva azok az akadályok az útból, a melyek a valódi alkotmányosság érvényesülésének útjában állanak ? Jeleztem, hogy valódi parlamenti alkotmányosságot csak egyféleképen képzelhetek : ha a kérdések egészére, vagy azok nagy részére nézve, a követendő útra, a hatalom eszközeire, a szuverenitás határaira nézve korona és nemzet között eltérés nincs. (Zaj a jobboldalon. Halljuk ! Halljuk! halfelől.)