Képviselőházi napló, 1910. IX. kötet • 1911. junius 20–julius 15.

Ülésnapok - 1910-189

189. országos ülés 1911 június 30-án, pénteken. 243 Elnök (csenget) : Gsendet kérek ! Désy Zoltán : Ha valódi parlamentáris állapotokat akarunk teremtem, ennek a kérdésnek előlegesen kell tisztáztatnia, és pedig oly módon, hogy ne lépten-nyomon felbukkanó s a nemzet érzékenységét, valódi vagy képzelt érdekeit sértő események hívják azt öntudatra a nemzetben, hanem az élet zavartalan folyamata biztosítva legyen egyszers mindenkorra. Ezzel, t. ház, elérkeztem oda, a mivel minket, a kik az ellenzéknek ezen az oldalán ülünk, vádolni szoktak, a közjogi politikához, a nemzeti kívánalmakhoz, a sérelmi politikához. - (Halljuk! a szélsobalóläalon.) T. ház ! Én, a mint már egyszer volt szerencsém mondani, nagyon kiváncsi volnék — eltekintve attól, hogy más politikát, mint közjogi politikát a szó igazi értelmében csinálni nem lehet, mert hiszen a politika a közügyekkel való foglalkozás, de a szó itt használt értelmében is nagyon kiváncsi volnék, hogy magyarázzák meg nekem azt, hogy a mikor önök fentartják az 1867-iki kiegyezést, a midőn ily szokatlan, az állam önálló egyéniségének, önálló fejlődésének kellemetlen helyzetet fenn kell tartam, elismerem, hogy fenn kell tartani komoly nemzeti szempontból is, akkor hogyan lehet politikát csinálni, ha adott esetekben a sérelmekkel általában és azon kivan almákkal, a melyek a nemzet életének kiépítésére, a munka keretének megállapítására vonatkozólag nem ütköznek a 67-es kiegyezés keretébe, a melyek a 67-es kiegyezés és a nemzeti kívánalmak közt fennforgó ellentétek elenyésztetésére felmerülnek, ha ezekkel nem foglalkozunk. Nem képzelem, hogy Magyarországon lehessen párt, a mely ezt nem teszi. Mindjárt rá fogok térni és be fogom bizonyitani, hogy ön, t. ministerelnök ur, pár perez alatt is kell hogy közjogi politikát csináljon, sérelmi politikát, biztos vagyok, mert ismerem gondolkozási módját, hogyha azt a sérelmet megismeri, gondoskodni fog, hogy az megszűnjék. A ministerelnök ur heb/zetében a sérelmi politika elintézése nagyon egyszerű, mert a másik'állam kormányával szemben felveti a kérdést és odahat, hogy az ügy elintéztessék. Nekünk azonban az ellenzék padjain, ha felmerül valamely tény, a. mely a magyar államnak az 1867 : XII. t.-czikkben biztosított függetlenségét, önállóságát vagy gazdasági érdekeit sérti, nekünk nincs más módunk, mint úgynevezett sérelmi politikát követni. Ha pedig előttünk ugy áll a dolog, hogy az 1867-iki kiegyezésnek vannak ki nem épített részei, vannak nem rendezett részletei; ha mi ugy hiszszük, hogy korona és nemzet között véleményeltérések forognak fenn az állami ügyek egy részére vonatkozólag, akkor nekünk közjogi politikát kell folytatnunk. (Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) A milyen lehetetlen, hogy teljesen független és önállóan berendezett állam, a mely más állammal üy szövetségi viszonyban nincs, közjogi politikát folytasson, ép oly lehetetlen az ilyen viszonyban közjogi politikát nem folytatni. (Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Mielőtt áttérnék fejtegetéseim további részére — nagyon sajnálom, hogy nincs itt a t. pénzügyminister ur . . . (Felkiáltások a jobboldalon: Mindjárt itt lesz!) nem kifogásolom; tudom, hogy komoly okok tartják vissza — csak sajnálom, mert szavaim reá vonatkoznak. A pénzügyi bizottság egyik legutóbbi ülésében, ha jól tudom, Földes Béla t. tagtársam hozta fel azt a kifogást, hogy a magyar költségvetésben a közös kiadások tulaj donképen nincsenek teljes összegükben feltüntetve, nem szerepelnek a közös vámbevételekből ránk eső részek mint bevételek és nem szerepelnek mint kiadási tételek. A t. joénzügyminister ur ezzel szemben felhozta azt, hogy aggodalmai vannak a tekintetben, — miután az 1867. évi. XII. törvényezikk által ez a jövedelem elsősorban a közösügyi kiadások fedezésére lett rendelve — aggodalmai vannak, mondom, hogy ha mi a reánk eső részletet beállítjuk költségvetésünkbe, a másik állam és ennek vezetői részéről nem találkozunk-e komoly kifogással. Ezzel a kérdés, jól-rosszul, el lett intézve. A véletlen kezembe adta az 1911-iki osztrák költségvetésnek egy példányát, és ennek hatodik fejezetében egy sajátságos dolgot látok. (Halljuk! Halljuk ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Az osztrák költségvetés, — és ezt nem ezzel a kormánynyal szemben hozom fel, hiszen az előző kormánjTiyal szemben is megtették oda át, és az sem jött tudomására . . . B. Manndorff Géza : Ilyen nagy könyvet ki fog elolvasni ? (Derültség.) Désy Zoltán: Az osztrákok, mondom, nem indulnak ki oly méltányos, előzékeny álláspontból, mint a magyar pénzügyminister ur ; ők nemcsak attól nem félnek, hogy a közös vámbevételből a hozzájárulási kulcs szerint Ausztriát megillető részt beállitsák bevételeikbe és kiadásaikba, de ők egyszerűen beállítják az egész közösügyi vámbevételt. (Mozgás balról.) Az 1911-iki költségvetésnek részletezésében — mert nálunk csak a részletezésben lehet a közösügyi kiadások és bevételek e részével találkozni — azt találjuk, hogy 151 millióval vannak preliminálva a közös vámbevételek az 1911. évre — ez már a nettó eredmény, levonva a vámkezelési költségátalány s más költségeiket. Az osztrák költségvetési előirányzat 6. fejezetében »Überflüsse des Zollgefälls« alatt 152 millió van felvéve, tehát nemcsak az egész összeg, hanem még valamivel több van beállítva. Igen, t. ministerelnök ur, én ezt csak például hoztam fel, mert ha önöket érheti a vád, a kik alatt ez történik, még inkább érheti azt a kormányt, a melyhez én szívvel-lélekkel csatlakoztam, a melyet működésében támogattam, mert ez alatt már az ilyen törvényjavaslatok törvényerőre emelkedtek. Ez tehát nem szemrehányás sem az egyik, sem a másik kormánynak, csak konstatálása annak a ténynek, hogy sérelmi politikát kell ebben az or31*