Képviselőházi napló, 1910. IX. kötet • 1911. junius 20–julius 15.

Ülésnapok - 1910-189

189. országos ülés 191 1 június 30-án, péníekeii. 24Í évtizedeken keresztül is. Es ez esetben az a nagyon féltett, oly sokra becsült alkotmányjogi garanczia, a költségvetési jog, ez alatt az idő alatt legyen az másfél év, vagy 15 év, szünetel. Ez még rosszabb, mint a nyilt sérelem, mert a szünetelő jog visszafejlődik. Jog, melylyel nem élnek mindig, — a mint ez a jognak természetében rejlik — önmagától a szokásjog által kiküszöböltetík a jogi alkotások közül, de kiküszöböltetík az életből is. A költségvetési jognak ez a felfogása, igen t. ministerelnök ur, tulaj donképen formai felfogás; nem azt jelenti a költségvetési jog, hogy legyen egy mbrikázott papiros, a melyen fel vannak sorolva a bevételek és kiadások, vagy ennek hiányában utaltassék a kormányzat egy előző év bevételi és kiadási összegeire. A költségvetési jog azt jelenti, hogy ne legyen a nemzeti életnek ága, ne legyen a nemzeti életnek pillanata, a melyben a nemzeti befolyásnak érvényesülése az állami kormányzatra szünetel. (Igaz! Ugy van! a haloldalon.) Es ez a két differenczia az, a mely minket a költségvetési jog rendeltetése, a költségvetési jogon esett sérelem megszüntetése körüli felfogásainkban elválaszt. A kormány egyszerűen azt mondja, hogy módosítsuk tárgyalási szabályainkat legalább a költségvetésre vonatkozólag olyképen, hogy a vitáknak ehryujtása lehető ne legyen. Hisz ez ellen nekem semmi kifogásom nincsen. Ez egyszerűen gyakorlati, technikai kérdés. Az időpocsékolásnak, az időpazarlásnak veszélyes voltát, azt hiszem, minden oldalon belátják. Én e kérdésnek ezzel a részével nem akarok foglalkozni. Az igen t. másik függetlenségi pártnak pénzügyi szakembere. Földes Béla t. barátom foglalkozott ezzel a kérdéssel; tüzetesen ismertette azokat a különböző eljárási módozatokat, a melyek kezdődnek a pénzkezelési évek határidejének a naptári évtől elválasztásában és folytatódnak az eljárások hosszú sorozatában. Ismertette ezeket a sorozatokat, melyeknek végczélja csak egy lehet: hogy a felesleges időpocsékolást, időpazarlást megakadályozza, a kormányi: abba a helyzetbe hozván, hogy a maga idejében elkészült költségvetés alapján kormányozzon. De az én aggodalmaim mindig továbbmentek ezen a téren, és e tekintetben örömmel kell konstatálnom egy tényt: hogy a t. pénzügyminister ur a pénzügyi bizottság legutóbbi ülésén oly kijelentést tett, a mely igen alkalmas arra, hogy közöttünk tárgyalási alapul szolgáljon, igen alkalmas arra, hogy a költségvetési jogot visszaállitsuk arra a polczra s megadjuk neki azt az erőt, tiszteletet, a mely megilleti és a melyen kell, hogy mint legerősebb alkotmányjogi garancziát megőrizzünk. Én ugyanis felvetettem azt a tételt, hogy szivesen járulok hozzá a költségvetés tárgyalásának olyatén rendezéséhez, a mely a költségvetési jog feltétlen érvényesítését biztosítja, biztosítja pedig a többségi elv alapján — hiszen minden parlamentarizmusnak alapja a többségi elv — és biztosítja oly módon, hogy a többségnek az a joga, hogy az KÉPVH, NAPLÓ 1910 1915. IX. KÖTET. általa támogatott kormány által összeállított költségvetést törvényerőre emelje, érvényesüljön. Kész vagyunk magam és pártom ehhez hozzájárulni. Egy feltételt kötöttem ki csak, és ez a feltétel sine qua non ahhoz, hogy mi a többségi elv ily módon való érvényesülését biztosítsuk ; biztosítékot követelünk arra nézve, hogy ez a többségi elv pedig nem egyik vagy másik kormányzat alatt, nem egyik vagy másik többség alatt, hanem egyszer s mindenkorra érvényesülni fog az ország parlamentáris életében. (Helyeslés a baloldalon.) Ennek pedig csak egy módja van, a mit a minister ur — örömmel konstatálom — elfogadott: biztosítékot nyújtani arra nézve, hogy költségvetés nélkül pedig ebben az országban többet sem egy perczig, sem egy óráig kormányozni ne lehessen. (Ugy van ! Ugy van! a baloldalon.) Mártonffy Márton: Az a szavakkal való játszás! Désy Zoltán : Bocsánatot kérek, a ki ezzel a kérdéssel komolyan foglalkozni akar, belátja, hogy ez politikai szempontból és pénzügyi szempontból is egyike a legmélyrehatóbb kérdéseknek. Mert a mint bátor leszek kifejteni, összefügg a parlamentarizmus alapelveivel, összefügg politikai közéletünk helyzetével, (ügy van! a baloldalon.) És a mikor a t. pénzügyminister ur ezt a kijelentést tette, ugy látom, fejében már meg volt érlelve a gondolat, a mely arra a későbbi kijelentésére vezette, hogy óhajtandó volna egy egészségesebb pártalakulás bekövetkezése, óhajtandó volna a politikai élet olyan alakulata, a melyben többé az eddig használt eszközökkel se egyik, se másik pártnak ne kelljen dolgoznia. Hogyan állunk e tekintetben ? Ne kerülgessük a kérdést. A költségvetési jogon ejtett sérelmek mi által okoztattak ? Az obstrukczió által. Itt ebben a kérdésben tulaj donképen az obstrukczióról, az exlexről kell beszélni. Hock János : Tovább kell menni. Miért volt obstrukczió ? Désy Zoltán : Vizsgáljuk már most a kérdést. Köztudomás szerint 1898-ban volt az az obstrukczió, mely Magyarországon az első ex-lexet előidézte. Nem mondok bírálatot a felett, volt-e létjogosultsága annak a küzdelemnek, mert hiszen az obstrukczió a végszükség fegyvere. Más esetben, mint a mikor az ország alkotmánya vagy gazdasági élete oly módon van megtámadva, hogy az az országnak, a közállapotoknak megromlását vonja maga után, mondom, más esetben használni az obstrukcziót, mint fegyvert, tiltja a parlamentarizmus elve, más esetben obstruálni nem szabad. Ismétlem, nem akarok bírálatot mondani, csak utalok arra, mik voltak azok az állapotok. Hogy az állajjotok odakerültek, hogy az akkori ellenzék, a melynek akkor nem voltam tagja, — és ezért is pártatlanabbul nyilatkozhatom a kérdésről — hiszen akkor közigazgatási állást foglaltam el, mondhatom, hogy az ellenzék ehhez a fegyverhez nyúlt, az szerintem annak az egészségtelen állapotnak volt következménye, a melybe a 31