Képviselőházi napló, 1910. IX. kötet • 1911. junius 20–julius 15.

Ülésnapok - 1910-189

240 189: országos ülés 1911 június 30-án, pénteken. egyik képvisel 150 milliót, a másik 156 milliót. Kiadási emelkedés mutatkozik az átmeneti kiadásoknál is, a melyek 49 millióról 67 millióra emelkednek. Csökkenés mutatkozik egyetlenegy helyen, a beruházásoknál, a hol 163 millió korona beruházással szemben 138 millió áll szemben. Konstatálnom kell továbbá azt is, hogy a költségvetés mérlege, habár csak csekély részben, de kedvezőtlenebbül alakult, épen a kiadási tételek emelkedése folytán olyképen, hogy az 1908. évi L. törvényeildiben megállapított 50 millió korona fölösleggel szemben, a mely a tényleges kezelésben 60 millióvá alakult át, ebben a költségvetésben csak 44 millió korona bevétek fölösleg mutatkozik. Konstatálnom kell továbbá azt is, hogy bármelyik számítási módszert alkalmazzuk is, az 3911. évi költségvetésnek a mérlege, ha összes saját bevételi forrásból eredő jövedelmeket a beraházásokon kivül az összes kiadásokkal hasonlítjuk össze, bár nem túlságos mérvben, de mégis kedvezőtlenebb az 1909. év hasonló eredményénél. Ebből kifolyólag konstatálnom kell azt is, a mit már konstatálni szerencsém volt, hogy a 18 millióban kimutatott kiadási többlettel szemben is — miután itt nem lettek figyelembe véve a bevételeknél bizton várható és tekintélyes öszszeggel szerepelendő uj bevételek — az államháztartás helyzete megnyugtató, az államháztartás egyensúlya meg van óva, a magyar állam háztartásának rendes bevételei évi természetes fejlődése a zárszámadások szerint 55 millió, míg az előző öt évi cziklus 62 millió bevételi többletet mutat fel, mely mellett nyugodtan lehet számítani arra, hogy rendkívüli terhek közbejötte, rendkivüli kiadások előfordulása nélkül, az államháztartás egyensúlya nemcsak megóvható lesz, hanem a magyar állam szükségletei és czéljai is kielégíthetők lesznek, ha nem is egészen, de legalább oly mérvben, hogy az állami érdekek kárát vonná maga után, kielégítésüknek nem kell szünetelnie, sem az előző kormányok elhibázott pénzügyi politikája, sem az állam jövedelmi forrásainak kiapadása miatt. Újból hangsúlyozom, bár az államháztartás mérlegének egyensúlya meg van óva, bár bevételi szaporulata 55 niillió korona, hogy ez semmi esetre sem alkalmas arra, hogy az előre 58 millióban bejelentett, tényleg azonban kiszámíthatatlan összeggel szereplő terhet vállaljunk az államháztartás terhére. (Helyeslés a hálós a szélsőbaloldalon.) Miután a kérdésnek politikai részével részletesen kívánok foglalkozni, kérem a t. házat, méltóztassék megengedni, hogy egy kis szünetet tarthassak. Elnök : Az ülést 10 perezre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök: Az ülést újból megnyitom. Désy Zoltán képviselő folytatja beszédét. Désy Zoltán : T. ház! Az előttünk levő javaslat pénzügyi részével foglalkoztam és ezzel ezt a részt lezártam. Legfeljebb annjában térek vissza még ezekre, a mennyiben politikai vonatkozásokban, politikai szempontokból kénytelen leszek reá. (Halljuk! Halljuk! a hal- és a szélsőbaloldalon.) De foglalkoznom kell e javaslatnak kapcsán, a mely bizalmi kérdést képez, a bizalmi kérdés jellegével bír nemcsak a közvélemény szerint, de magának a kormánynak felfogása szerint is, foglalkoznom kell a kormánynak kormányra lépése óta követett politikájával, ki kell mondanom a felett az Ítéletet, eltekintve a minket elválasztó elvi állásponttól, hogy megfelel-e az ő általa követett alap szempontjából is az ország, a nemzet és a korona közös érdekének. Az előttünk lévő javaslat megszavazása, a mint már jeleztem, közfelfogás szerint bizalmi kérdés jellegével bir, és a felett, hogy ez iránt a kormány iránt, a mely kormányra lépett — ha jól emlékszem — 1911. január 18-ikán, a magyar képviselőház bizalommal viseltetik-e, hogy a magyar képviselőház az ügyek vitelére őt felhatalmazza-e, a felett ma határozunk először oly módon, hogy a költségvetési jogot érvényesitjük. Mert engedje meg a t. ház, a költségvetést pótló indemnitás, az csak egy pótszer, a melynek megvan az a hátránya, melyet a t. előadó ur az előbb kiemelt. De ettől eltekintve, elfogadva azt az álláspontot, melyet különösen a t. ministerelnök ur elfoglalt, hogy az indemnitás megszavazása nem bizalmi kérdés, — a jelenlegi kormány másfél éven keresztül vezette az ügyeket, ugy hogy nem adott alkalmat arra, hogy a költségvetési jog a maga egész súlyával, a maga egész fontosságával, mint alkotmányjogi garanczia érvényesittessék. (Igaz ! Ugy van ! a hal- és a szélsőbaloldalon.) Méltóztatott mondani, hogy a bizalmi kérdést fel lehet 'vetni., de ez más térre tartozik, most foglalkoznom kell különösen a költségvetés keretében a költségvetési jog körül felmerült differencziákkal, melyek már szóvá tétettek itt a házban, a házon kivül a választások alatt és előtt annak a pártnak egy előkelő vezető politikusától s önként értetődik, szóvá tétettek oly módon, hogy mindaz a sérelem, mely a költségvetési jogot, a közelmúlt években érte, a maga egészében áthárittatott az ellenzéki férfiak működésére. Ha ebben a kérdésben Ítéletet akarunk mondani, mélyebben kell a kérdéssel foglalkoznunk. (Halljuk! Halljuk!) A költségvetésnek, mint alkotmányjogi garancziának lényege egyszerűen abban áll, hogy költségvetés nélkül nem lehet és nem szabad kormányozni. (Igaz! Ugy van! balfelöl.) Abban áll, hogy a nemzet akarata, mely érvényesül a törvényhozásnál, kell hogy érvényesüljön a kormányzatban, mely a szuverenitás másik tényezője nevében és másik tényezője közegei által vitetik . . . Hock János: Van is nálunk nemzeti akarat! Désy Zoltán: Én elképzelem azt, hogy folytonos indemnitásokkal, ha azok nem bírnak bizalmi jelleggel, ha azokat a t. túloldal felfogása szerint meg kell szavazni, hogy a költségvetési jog sérelmet ne szenvedjen, el lehet kormányozni a mint kormányoztak másfél évig Magyarországon,