Képviselőházi napló, 1910. IX. kötet • 1911. junius 20–julius 15.

Ülésnapok - 1910-189

234 189. országos ülés 1911 június 30-án, pénteken. kiadásokat pontosan felsorolja azon mértékben és beosztásban, a mint azokat a t. ház megszavazta. Ennek következményeit levonja a 4. §., a mely kimondja, hogy összes állami kiadásaink 1.706,544.999 koronában, összes bevételeink pedig 1.706,597.129 koronában állapittatnak meg és ennélfogva a várható fölösleg 52.1-30 koronát tesz ki. Midőn erre nézve az 5. és 6. §. a felhatalmazást is megadja, meg kellett állapitanunk azt, hogy az idei költségvetésben összes rendes kiadásaink a rendes bevételekből pótoltatnak, sőt abból pótoltatik a beruházások egy része is, mig a pénzügyminister a 15. §-ban arra hatalmazta tik fel, hogy 156.892.000 K-nyi czimletet bocsáthasson ki. A pénzügyi bizottság megnyugvással vette tudomásul a pénzügyminister ur abbeli kijelentését, hogy ezen czimleteket egyelőre nem kívánja kibocsátani és később is valószínűleg csak egy részüknek igénybevételére lesz szükség. Ebből látható, hogy bevételeink fedezik a kiadásainkat, és minthogy ma egy hete. igen illetékes helyről, Földes Béla t. képviselőtársunk részéről az a szemrehányás érte a kormányt, hogy az adósságok törlesztésére nem gondol, megállapítottuk azt, hogy a jelenlegi költségvetési törvényben a rendes adósságok 5,479.000 koronával törlesztetnek, és ha hozzáveszszük a vasúti és tárczaadósságok törlesztését is, az ebben az évben állami adósságok törlesztésére fordított egész összeg 10,350.600 koronát tesz ki. Mindezen bevételek az ország belső forrásaiból akadnak, kivéve egyetlenegy tételt, a mennyiben Kina Magyarországnak 215.000 K évi hadi kárpótlást fizet. (Helyeslés.) Ezt megállapítván, a jrénzügyi bizottság tovább vizsgálta a törvényjavaslatot és konstatálta, hogy a 7. §. az állami beruházásokról szóló 1904. évi XI. törvényczikket továbbra is hatályban akarja tartani, megfelelően az eddigi pénzügyi törvények rendelkezéseinek. Fontos diszpozicziót foglal magában a 8. §., a mely a szeszadóra nézve tartalmaz intézkedéseket. A t. ház előtt ismeretes, hogy a szeszadót már az 1908: XXVIII. törvényczikk felemelte, és pedig hektoliterenkint 140 koronára. Ez a felemelés annyira ténynek volt vehető, hogy az 1908 : L. t.-czikk, a mely az 1909. évi költségvetést megállapította, ezt már, számbavéve a szeszadóbevételt 124,272.000 koronában irányozta elő ; azonban Ausztria magatartása következtében nem lehetett a magasabb szeszadót életbeléptetni, bár t. a háznak minden pártja sürgette, hogy a szeszadó tekintetében igyekezzünk magunkat Ausztriától függetleníteni. Hogy ez csakugyan így van, annak bizonyítékául felhozhatom a függetlenségi párt vezérszónoka, Szebeny Antal képviselő ur részéről ma egy hete elhangzott beszédet, melyben különösen kívánta, hogy a szeszadó végre Ausztriától függetlenül az egész vonalon életbeléptettessék. Ugyanezt kívánta a pénzügyi bizottság és ennek felel meg a 8. §-nak első. második és harmadik bekezdése. Az utolsó bekezdés arra utasítja a kormányt, hogy ezzel kapcsolatban okvetlenül rendezze a gyümölcspálinka megadóztatásának kérdését. Hogy ez miért sürgős gazdasági szempontból, azt felesleges emlegetni. De hogy milyen nagy kára van az országnak abból, hogy ezt nem rendezi és hogy milyen fizetési viszonyban jutunk Ausztriával, mig ez rendezetlen, arra elég megemlítenem, hogy jelenleg nálunk a szeszadó tétele 120 korona, Ausztriában 90 korona, lesz ezután nálunk 140 korona és Ausztriában 90 korona. Az átutalási eljárás történik tehát a 90 koronás szeszadó alapján. Ezen 90, illetve 140 koronás adót fizetik az összes mezőgazdasági és ipari szeszfőzdék, de nem fizetik az átalányozás alapján való gyümölcspálinkafőzdék, vagyis a sligovicz és a ráki még sokkal kevesebbet, vagyis körülbelül egyhatodára tehető adót fizet. Tehát a kincstár kap átlag hektoliterenként a a gyümölcspálinkától 20 koronát. Valahányszor nagy gyümölcstermés van, nagy gyümölcspálinka-kivitelünk van Ausztriába, több ezer hektoliter. Most már minden ilyen esetben mi Ausztriának megtérítjük az Ausztriában levő szeszadót, 90 koronát, tehát az a helyzet áll elő, hogy mig a magyar kormány bevesz ugyanezen szeszadóból 20 koronát, addig 70 koronával többet, vagyis 90 koronát kénytelen Ausztriának fizetni, tehát 70 koronát ráfizetünk gyümölcspálinka-kivitelünkre. Ez nemcsak állami, hanem gazdasági szempontból is megszégyenítő helyzet, melyen előbb-utóbb segíteni kell. Ezen az állapoton akar segíteni a 8. §. A 9., 10., 11. valamint 12. §-ok megfelelnek azon kívánalmaknak, melyek a kultusztárcza tárgyalása során egyrészt a pénzügyi bizottságban felmerültek, másrészt pedig már az előbbi kormány alatt az egyetemi tanárok fizetésrendezésével kapcsolatban keresztül is vitettek. A 13. §. szó szerint tartalmazza azon rendelkezéseket, melyeket a ház elfogadott a végből, hogy a postai személyzetnek fizetése és illetményei javíttassanak. Ezen rendezés által ők az államvasuti személyzettel egyenlő fizetésben fognak részesülni. A 14. § kapcsolatban van azzal a törvénynyel, melyet a t. ház a szerb szerződés tárgyalásánál elfogadott, hol a pénzügyminister ur azon Ígéretet tette, hogy 2 millió korona fordittatik a magyar állattenyésztés fellendítésére. Ezen 2 millió koronát fogja a 14. §, ha megszavaztatik, a kormány rendelkezésére bocsátani. A 15. § kötvénykibocsátásról szól. A 16. §-ban szintén egy régi visszás állapot megszüntetése foglaltatik. Nevezetesen a t. ház bölcsen tudja, hogy a szegedi árvíz után az ország 10 és 5 millió, összesen 15 millió forint, tehát 30 millió korona segélykölcsönt adott Szeged városának, még pedig akkor 6% kamat mellett. Miután közben az állami czimletek kamatlába leszállt, 1889-ben 5l%-ra alakíttatott át az adósság. Szeged városa már 1906 óta kéri, hogy miután a koronajáradék czimlete 4%-os és az állam nem