Képviselőházi napló, 1910. IX. kötet • 1911. junius 20–julius 15.

Ülésnapok - 1910-181

18 181. országos ülés 1911 június 20-án, kedden. annak a jele, hogy talán nem is igen alkalmas arra, hogy a birói igazgatás fontos közege legyen. Pescha Miklós : Ez már nem mindig áll! Nagy Ferencz előadó: Ez nem mindig áll. Megtörténik, hogy igen gyakran sok fiatal ügyvéd, ha jelesebb képzettségű is, szivesen elmenne bírónak, ha kilátása volna reá, hogy kinevezése rövidesen megtörténne. Az azonban nehezen történik meg, hogy ő maga petiezionálja ezt, mert nem akarja kitenni magát a visszautasításnak. Azt hiszem tebát, az igazságügyi kormányzat igen sokat tehet arra nézve, hogy megnyerje a jelesebb egyéneket, hogy felkeresse őket és a birói állás elfogadására birja. Ez teljesen az igazságügyi kormányzatnak a feladata és ha megteszi, több birói állásra vállalkozó ügyvédet fog találni. Azt hiszem, erre súlyt kell helyezni. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Hisz nálunk arról nem lehet szó, a mi más államokban megvan, hogy például Angliában minden bírónak előbb legalább tíz évig ügyvédi gyakorlatot kell folytatnia. Az bizonyos, hogy az a biró, a ki ügyvéd volt, az életet és annak mindenféle viszontagságait, furfangjait sokkal jobban ismeri és emiélfogva sokkal jobban tudja megbírálni, mint az, a ki soha ügyvéd nem volt és az érdekek összeütközésében nem vett részt, (Ugy van ! Ugy van I a jobboldalon.) Igen fontos igazságpolitikai indoka van tehát annak, hogy az ügyvédségre a birák kiválasztásánál nagy súlyt helyezzünk. Nagyon kívánatosnak tartom, hogy ez a jövőben nagyobb mértékben megtörténjék. (Elénk helyeslés a jobboldalon és a középen.) A státusrendezéssel kapcsolatban külön is meg akarok emlékezni a bírósági jegyzőkről és a segéd- és kezelőszemélyzetről. Különösen a jegyzői karban nagy az elégedetlenség. A pénzügyi bizottságban is konstatálták ezt. Es el kell ismerni, hogy a helyzet csakugyan nem valami kedvező a bírósági jegyzőkre nézve. Hanem tekintetbe kell venni a következőket. Méltóztatnak tudni, hogy az 1908. évi VI. t.-cz. az aljegyzői állásokat megszüntette és az összes aljegyzők jegyzőkké léptek elő. Ennek következtében a jegyzői státus nem kevesebb mint 933-ra emelkedett, de ez csak látszólagos emelkedés, mert ez is két részből állott. Lengyel Zoltán : A fizetés megmarad ! Nagy Ferencz előadó: Ez a szám, 933, mikor a költségvetés beterjesztetett, állott 322 régi jegyzőből és 611 volt aljegyzőből. Tehát a nagyobb része aljegyző lenne, hogy ha ez a törvény nem hozatott volna, és miután most már jegyző, tulaj donképen nem panaszkodhatik még, különösen ha tekintetbe veszszük, hogy ugyanez az 1908. évi VI. t.-cz. egy külön képesítési pótlékot áUapitott meg, mely azoknak a jegyzőknek jár, kik legalább két évig jegyzők voltak már és a birói vagy ügyvédi vizsgát letették ; ezek 400 korona évi képesítési segélyben részesülnek. Ha valaki azelőtt aljegyző volt és azután külön kinevezés folytán lett csak jegyzővé s ez még egy bizonyos ideig tartott, akkor a mostani áüapot, mikor az ülető mindjárt jegyzőnek neveztetik ki és két esztendő múlva kapja ezt a képesítési pótlékot, az előbbihez képest, azt hiszem, rájuk nézve határozottan jobb és sokkal előnyösebb. (Igaz ! Ugy van ! jobbfelól.) Hogy azután mint jegyző mennyi ideig marad és mikor lesz biróvá kinevezve, az más körülményektől függ. Én megengedem, hogy annak, a ki családot alapit, nagyon fájdalmas, ha sokáig marad ebben a jegyzői állásban, különösen Budapesten sokan vannak, a kik idősebbek és nem tudnak előre menni és bírákká lenni. Igen ám, de először némelyek azért maradnak vissza, mert nem akarnak vidékre menni. Ez az egyik. Természetes, hogy itt Budapesten magában annyi üresedés nincs, hogy ezeket gyorsabb tempóban lehessen kinevezni. Budapesten van összesen 116 jegyző és körülbelül ugyanannyi biró. 116 jegyző vár 116 birói üresedésre. Nagyon természetes, hogy itt nagyon lassan történik az előlépés, annyi apertúra nincs, hogy a jegyzőket gyorsabban ki lehessen nevezni, ha vidékre menni nem akarnak. Ez szolgál magyarázatául annak, hogy a jegyzői karban az előlépési viszonyok nem olyanok, mint a hogyan szeretném, ámbátor más oldalról, ismételve kijelentem, hogy előttem az a bizonyos bürokratikus létraszerü előmenetel a biró kinevezésénél abszolúte nem lehet irányadó. (Helyeslés.) Ennélfogva, hogy az a jegyző pl. panaszszal fordulhasson a ministeriumhoz, vagy a közvéleményhez, hogy ő azért nem megy előre, mert biróvá kineveznek ennyi meg ennyi ügyvédet, azt semmi szin alatt el nem fogadhatom. (Helyeslés.) Akkor csakugyan ott vagyunk, hogy \alaki bejut mint joggyakornok, — az a legnehezebb : joggyakornokot nem nevezni ki, ha jelentkezik (Igaz! Ugy van! Derültség.) — ott aztán nem sokat nézik, hogy annak milyen kvahfikácziója van a bíráskodásra ; de ő ezen az alapon kapjon már most feltétlen jogot arra, hogy biró legyen és azután továbbmenjen ezen a pályán ; ez, azt hiszem, az igazságszolgáltatás érdekeivel a legkevésbbé egyeztethető össze. (Elénk helyeslés.) Különben ugy vagyok értesülve, hogy a költségvetésnek beterjesztése óta máris sok jegyző lépett elő albirónak, ugy hogy 322 régibb jegyzőből most már csak 73 nem lépett elő. Talán azóta ez a szám is csökkent, ugy hogy mégis csak most már meglehetős haladás mutatkozik és az elégedetlenségre nincs már annyi ok, mint volt akkor, mikor a költségvetés készült. A mi a kezelőszemélyzetet illeti, a kiknek státusa természetesen szintén foglalkoztatta a pénzügyi bizottságot, ebben a tekintetben lényeges haladás konstatálható. így nevezetesen a telekkönyvvezetők most már elég jól vannak elhelyezve, hasonlókép pl. az irodaigazgatók. Ott vannak azután még az irodatisztek és Írnokok, a kiknél tény az, hogy pl. 2646 ilyen állásban levő közül még mindig 1343 van a XI. fizetési osztályban. Ha tehát ezeknek egy részét majd a X.