Képviselőházi napló, 1910. IX. kötet • 1911. junius 20–julius 15.

Ülésnapok - 1910-188

228 188. országos ülés 1911 június 28-án, szerdán. Szavahihető tanuktól értesültem, kik nem hatósági közegek és nem részesek voltak, hogy ott a rendcsinálás egy kis puskatussal való kezelésben állt. (Zaj jobbfdől.) B. Sólymosy Lajos: Jó az néha! Ivánka Imre : Ha olyan jó, t. barátom uramnak naponként kívánom. Ha tehát igy kezelik azt a tömeget, nem lehet csodálni, hogy az a rendcsinálás után feldühösödik és megtámadja az oda kirendelt közegeket. A mi pedig a fegyverhasználatot illeti, hogy »kénytelenek voltak vele«, arra nézve csak azt akarom megjegyezni, hogy méltóztassék utánanézni az igen t. belügyminister urnak, tizenöt lépésről történt a lövés ; ha tehát tizenöt lépésről történik a lövés, ugy nem foroghat fenn eshetőség, hogy az illető csendőrnek félnie kell, hogy elveszik a fegyverét. Az interpelláczióra adott választ nem veszem tudomásul. Elnök: A kérdés az, tudomásul veszi-e a t. ház a ministerelnök ur válaszát. Igen vagy nem ? (Igen! Nem !) Kérem azokat, kik a választ tudomásul veszik, méltóztassanak felállni. (Megtörténik.) A többség a választ tudomásul vette. Következik a ministerelnök urnak mint belügyministernek válasza Kovács János képviselő urnak az udvardi választási visszaélések ügyében előtérj esztett interpellácziój ára. G. Khuen-Héderváry Károly ministerelnök: T. ház ! Kovács János képviselő ur interpellácziót intézett hozzám az udvardi választás alkalmából, melyben azt kérdezi tőlem, hogy tudom-e, hogy a főispán ott törvény ellenére rendelkezett volna a csendőrséggel, a karhatalommal, a tisztviselők pedig utasíttattak volna korteskedésre. Erre vonatkozólag van szerencsém a következőket válaszolni : Deczember 19-én tartatott meg ott a választás, és midőn felvonultak a pártok, a választási elnök rendelkezése folytán bizonyos utczákba voltak utalva a választók és a választók felvonulása. Egy utczában, hol különféle pártu választóknak is kellett felvonulniuk, a községeknek geográfiai helyzete következtében az az intézkedés történt, hogy ott csak átmennek az illető választók, de nem tartózkodhatnak, épen azért, hogy elkerültessék az összekocczanás a különböző párthoz tartozó választók között. Ezen utczának egyik házában tartózkodott a főispán is, és azt vette észre, hogy a választási elnök rendelkezése daczára ott tartózkodnak választók, a kiknek csak az volt megengedve, hogy azon az utczán átvonuljanak. A különféle pártokhoz tartozók ott egybegyűltek és azon igyekeztek, hogy egymást átvigyék az egyik j>ártról a másikra, a mi talán nem volt egészen helyes. Ekkor a főispán felhívta az ott szolgálatot tevő csendőröket, hogy feleljenek meg a választási elnök rendelkezéseinek, a mely épen abból állott, hogy az az utcza nem tartózkodásra szánt hely, hanem csak átvonulásra való. A főispán tehát itt nem önállóan rendelkezett a karhatalommal, hanem csak a választási elnök már kiadott rendelkezésének foganatosítását követelte. A mi pedig a tisztviselőknek a szavazásra vonatkozólag állítólag adott utasításokat illeti, a főispán ur kijelentette, hogy ő senkinek semmiféle utasítást nem adott. Különben is a dolognak ez a része az 1899 : XV. t.-cz. értelmében elbírálandó ügy volna, a melynek fóruma nem a ház, hanem a Curia. (Helyeslés a jobboldalon.) Kérem válaszom tudomásul vételét. (Helyeslés a jobbóldalon és a középen.) Elnök: Az interpelláló képviselő ur nincs jelen. Kérdem a t. házat, tudomásul veszi-e a ministerelnök urnak mint belügyministernek Kovács János képviselő ur interpellácziój ára adott válaszát, igen vagy nem ? (Igen! Nem!) Kérem azokat a képviselő urakat, a kik a választ tudomásul veszik, szíveskedjenek felállani. (Megtörténik.) A ház többsége a választ tudomásul veszi. Következik a ministerelnök urnak mint belügyministernek válasza Huszár Károly nagyzorlenczi képviselő ur interpellácziój ára a népszámlálás alkalmával oláh nyelvű kifejezés használata tárgyában. Gr. Khuen-Héderváry Károly ministerelnök: T. képviselőház ! Huszár Károly nagyzorlenczi képviselő ur interpellácziój ában sérelmesnek találta azt, hogy a népszámlálás alkalmával a népszámlálók a lakosokat akaratuk ellenére nem románoknak, hanem oláhoknak jegyezték be az összeirási ivbe. Van szerencsém kijelenteni, hogy utasítás, a mely kötelezné az illetőket, hogy az egyik vagy másik névvel jelöljék meg a nemzetiségeket, nem volt, mindenkinek szabad akaratjára volt bízva, hogy ugy írja be ezt az adatot, a mint jónak látja. Az utasítás pedig egyenesen kimondja, hogy nem szabad befolyásolni senkit abban, hogyan irja be magát a népszámlálási ivbe. Voltak esetek, — hisz a t. képviselő ur is felemlített ilyeneket KrassóSzörény megyéből — a mikor románoknak irták be magukat az illetők, sok esetben azonban oláhoknak irták be magukat. Egy esetben épen egy román lelkésznek biztatása következtében irták be magukat oláhoknak az illető nemzetiségi lakosok. Sümegi Vilmos : El kell csapni azt a papot. Gr. Khuen-Héderváry Károly ministerelnök: Ismétlem, semmiféle utasítás arra vonatkozólag, hogy hogyan irja be magát valaki a néj>számlálási adatok közé, nem volt. A mi különösen az oláh vagy román elnevezést illeti, törvényeink e tekintetben világosan rendelkeznek ; a román egyházról szóló törvényes intézkedések, a végvidékek feloszlatása alkalmával az ezredek elnevezéséről szóló intézkedések, ezek mind a »román« elnevezést iktatták törvénybe, és nem volna helyénvaló, ha bárkinek eltiltanák, hogy ezt az elnevezést használja.