Képviselőházi napló, 1910. IX. kötet • 1911. junius 20–julius 15.
Ülésnapok - 1910-188
188. országos ülés 191 Egyébként pedig, miután tényleg senkin sérelem nem történt, kérem válaszom tudomásul vételét. (Helyeslés a jobboldalon.) Elnök : Az interpelláló képviselő ur nincs jelen. Kérdem a t. házat, tudomásul veszi-e a ministerelnök urnak mint belügyministernek Huszár Károly nagyzorlenczi képviselő ur interpelláeziójára adott válaszát, igen vagy nem 1 (Igen! Nem!) Kérem azokat a képviselő urakat, kik a választ tudomásul veszik, szíveskedjenek felállani. (Megtörténik.) A ház többsége a választ tudomásul vette. Most következik a ministerelnök urnak mint belügyministernek válasza Huszár Károly sárvári képviselő ur interpelláeziójára az ököritói tiizkárosultak részére egybegyűlt adományok körül előfordult botrányok tárgyában. Gr. Khuen-Héderváry Károly ministerelnök: Huszár Károly sárvári képviselő Tir interpelláeziót intézett hozzám a tekintetben, hogy az ököritói tüzkárosultak részére egybegyűlt összeg felosztás nem történt meg idején és azt kérdezte, hogyha ez megfelel az igazságnak, mit szándékozom e tekintetben tenni. A mint méltóztatik a t. háznak emlékezni, én rögtön az interpelláczió megtörténte után nyilatkoztam a t. házban is kijelentettem, hogy ezt rögtön vizsgálat tárgyává fogom tenni, mert azon akták nyomán, melyeket beszereztem, benyomásom igen kellemetlen volt, a mennyiben ugy láttam, hogy meglehetős nagy hanyagság történt ez esetben és ezen való felháborodásomnak kifejezést is adtam. Midőn azonban felelősségre vontam az illető hatósági közegeket, akkor arról győződtem meg, liogy ez a sérelem nem olyan nagy, mint a minőnek feltüntették és a hanyagság sem olyan nagymérvű, mely megrovást érdemelt volna. Az alispán, a ki minden felelősséget magára vett, azzal igazolta az ő ténykedését, hogy azok a tüzkárosultak, akik rögtöni segélyre voltak utalva, azt a segélyt meg is kapták, a többiek között pedig a segélyösszegek azért nem lettek rögtön felosztva, mert. — miután, sajnos, igen sok emberélet esett áldozatul, — igen nehezen volt megállapítható az, hogy kik azok, a kiknek rokonai között ez a segély helyesen kiosztandó. így csakis az ő erre irányiiló, nagyon előrelátó és gondos utánajárásának lehet betudni azt, hogy ilyen későn jutottak a károsultak azon összegekhez, melyek az ő javukra gyűjtettek. Tény az is, hogy a tüzkárosultak közt nem volt panaszos, ki nehézménj^ezíe volna az eljárás késedelmes voltát, mert azok, a kik gyors segélyre igényt tarthattak, ki lettek elégítve, a többiek pedig várakoztak. Az időközben történt intézkedések folytán az ügy azóta teljesen lebonyolittatott, úgyhogy nem kellett semmiképen sem eljárnom az illető hatósági közegek ellen, mert beláttam, hogy működésük nagyon jóakaratú volt és nem érdemelték volna meg a megrovást. Kérem a t. házat, méltóztassék válaszomat tudomásul venni. (Helyeslés jobbfelől.) június 28-án, szerdán. 229 Elnök". Az interpelláló képviselő ur, ugy látom, nincs jelen. Kérdenra t. házat, méltóztatik-e tudomásul venni a ministerelnök urnak mint belügyministernek válaszát, igen vagy nem ? (Igen !) A ház az előterjesztett választ tudomásul veszi. Most következnek a mára bejelentett interpellácziók. Vermes Zoltán jegyző: Ábrahám Dezső! Ábrahám Dezső: T. ház ! Tekintettel arra, hogy az előterjesztendő interpelláczióhoz a megfelelő adatok nem állanak most rendelkezésemre, tisztelettel kérem a t. házat méltóztassék megengedni, hogy interpellácziómat a legközelebb adandó alkalommal terjeszszem elő. (Helyeslés.) Elnök : Azt hiszem, a t. ház hozzájárul, hogy a képviselő ur interpelláczióját a legközelebbi interpellácziós napon terjeszsze elő. (Helyeslés.) Ki következik: Vermes Zoltán jegyző: Ivánka Imre! Ivánka I mre : T. ház ! A lapokban és mindenütt közmegbotránkozást keltett egy állítólagos terv, mely Budapest ékességét, a Margitszigetet Montekarló nívójára akarta volna sülyeszteni és európai közbotránynyá tenni. Én meg vagyok győződve arról, hogy ez a terv, legalább is a mint a lapokban megírták, a mint róla beszéltek, nem áll. Sümegi Vilmos: Nem is igaz! Ivánka I mre : Meg vagyok róla győződve, hogy a közmunkatanács nem adná 60 évre bérbe a szigetet és nem engedné meg azt, hogy onnan a főváros közönségének nagy része egyszerűen kiszorittassék, illetve egy kis csücsökre legyen utalva, a melyet mint közkertet, mint nyilvános sétateret használhat. Viszont azonban másrészről meglehetősen szkeptikusan fogadom azokat a nyilatkozatokat, a melyeket az állítólagos konzorczium egy tagja tett, hogy csupán a látogató közönség belépti dijaikból, a villa-telkek bérbeadásából, az ott rendezendő mulatságok belépti dijaiból óhajtanák a 20 milliónyi befektetést kamatoztatni. Ez a lehetetlenséggel határos, és igy igazán nem tudom, mit higyjek : azt, a mit nem akarok hinni, vagy azt, a mit nem lehet hinni. A belügyminister ur iránt politikai bizalommal pártállásomnál fogva nem viseltetem, de nem merem róla feltenni, hogy bármikor is jóváhagyását adja ehhez a tervhez. Vannak ugyan egyesek szanaszét az országban, a kik azt hirdetik, hogy kár ettől elállani, kár ezt az alkalmat elszalasztani, a mely Budapestből egy nagy világvárost, a Margitszigetből pedig egy világfürdőt, egy nagy üdülőhelyet csinálna. Azonban ezeknek nem kisebb embert czitálok, mint Deák Ferenczet, a lánek ezt a dolgot előhozták, mondván, hogy Budapestből csak úgy lehet világváros, akkor azt felelte, hogy ha csak erkölcstelenség utján lehet világvárossá, akkor sohase legyen világvárossá Budapest. Ha Budapest csak ugy lehet világvárossá, hogy kéteshirű kalandorok