Képviselőházi napló, 1910. IX. kötet • 1911. junius 20–julius 15.

Ülésnapok - 1910-188

188. országos ülés 1911 hozzám a Galacz fogarasrnegyei községben történt vérengzés dolgában, a melyet állítólag az ottani főszolgabíró azáltal idézett volna elő, hogy a csendőröket a nyugodtan viselkedő polgársággal szemben fegyverhasználatra biztatta volna. Erre vonatkozólag van szerencsém a következőket válaszolni. A főszolgabiró egy biróválasztás alkalmával, a melyen öt pályázó jelentkezett, két pályázót nem fogadott el és a kandidácziót csak háromra vonatkozólag állapitotta meg, a mire a törvény szerint joga van. A két visszautasított pályázó közül az egyik, Komsa nevű, veszekedő természetű és rovott multu egyén volt, a másik, valami Marho nevezetű, nemzetiségi izgató volt. A főszolgabiró tehát helyesen járt el, midőn ezeknek kandidáczióját nem vette figyelembe. Azonban az ott egybegyűlt néptömeg, talán épen ennek a Marhonak a vezetése alatt, elégedetlenségét fejezte ki a főszolgabiró kandidácziója felett, azt kiabálták, hogy nem fogadják el a kandidácziót és zavargást idéztek elő, a mire, miután ez egy udvarban történt, a főszolgabiró a jegyzővel és a biróval a községházába vonult vissza s a csendőrök ott rendet csináltak. A mikor a főszolgabiró visszavonult a községházába, akkor az ott felizgatott nép az udvarba tört be, és pedig egy vaskaput, — az által, hogy a feszitővasat félredobták, — kinyitottak, behatoltak s ott zavarogtak az udvaron. A csendőrjárőr, a ki egymaga tartózkodott ott, nyugalomra intette az embereket, de hiába, folyton előbbre nyomultak. A járőr erre visszavonult a második udvar kapujáig. Közben egy másik csendőr érkezett, a ki a román nyelvet birta és felvilágosította a felizgatott népet, hogy ez utón nem fog czélt érhetni, sőt veszedelemnek teszi ki magát, és leghelyesebb volna, ha küldöttséget menesztenének a főszolgabíróhoz és annak panaszukat előadnák. Erre két embert tényleg kiküldöttek a főszolgabíróhoz deputáczióként. Miután ezek bementek a tanácsterembe, az alatt a kinnt visszamaradt nép rárohant az ott időző járőrre és fenyegették. Erre ez figyelmeztette az embereket a következményekre és minthogy már azzal is fenyegették a csendőröket, hogy a fegyverüktől is megfosztják őket, nem maradt más hátra, mint hogy a csendőrőrsvezető tüzet vezényelt, a mire három lövés dördült el. A nép erre sem nyugodott meg, és még egyszer kellett a fegyver használatát igénybe venni, és még három lövés történt. Ez alkalommal — nem ugy, mint a t. interpelláló képviselő ur mondta, hogy 6 ember sebesült meg és kettő halt meg — hanem konstatáltatott, hogy egy ember tényleg meghalt és öt megsebesült, egy súlyosan. Ebből konstatálható, hogy nem a főszolgabiró parancsolta a csendőröknek, hogy használják fegyverüket, hanem a csendőrök maguk önvédelemből használták a fegyvert; mert tény, — a mit azután a vizsgálat meg is állapított — ha nem használják a fegyvert, nemcsak lefegy vérzik őket, de június 28-án, szerdán. 227 életükkel is játszottak volna. Határozottan megállapittatott az is, hogy a népnek a csendőrök lefe gyverzése és ártalmatlanná tétele után az a szándéka volt, hogy a főszolgabírónak is életét veszik, a nép annyira fel volt izgatva. A fegyverhasználat — ez tényleg be van bizonyítva — sajnos, el nem volt kerülhető, és csak nagyobb bajt előzött meg. Ennek következtében arra kérem a t. házat, méltóztassék válaszomat tudomásul venni. (Helyeslés a jobboldalon.) Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Ivánka Imre : T. ház ! Nem óhajtom a t. ház türelmét hosszabb ideig igénybe venni, (Helyeslés.) mert hiszen azt a szegény oláhot, a kit tényleg agyonlőttek, és azt a másikat, a kit hivatalosan ugyan nem lőttek agyon, de a ki a lövés következtében meghalt, nem tudom föltámasztani. A rendszeren sem tudok változtatni, hogy mindig a vétkeseket hallgatják ki, és azok az adatok, a melyeket ők jegyzőkönyvbe mondanak, hivatalos utón jutnak a belügyminister úrhoz, a ki bona fide — meg vagyok róla győződve — a dolgokat elmondja, sőt talán el is hiszi, hogy azok ugy történtek. Nem akarok tehát bővebben kiterjeszkedni a dolgokra, csak a t. ministerelnök ur felszólalásának két részét akarom kissé megvilágitani. Azt méltóztatott mondani a t. ministerelnök urnak, hogy ez a Komsea igen veszekedő természetű egyén volt. Egyéb kifogása a főszolgabírónak ellene nem volt. Nem lehetett rá mondani, hogy büntetett előéletű, nem lehetett rá mondám, hogy nemzetiségi izgató, hogy az országnak esetleg nem megbízható polgára; s az, hogy ő veszekedő termé szetű, elég volt arra, hogy kizárják a kandidálásból. (Zaj és felkiáltások jobbfelöl: Joga van !) Egy igen t. barátom közbeszólt, hogy diszkreozioiiális joga ez a főszolgabírónak. Igen, de ugy kell ezt a jogot használni, hogy a lakosság körében ne bizalmatlanságot és n}Tigtalanságot, hanem megelégedést keltsen. Hogy valaki veszekedő természetű . . . László Milláiy: Büntetett előéletű! Ivánka Imre: ...az még nem jelent sokat, mert hiszen igy nagyon sokat innen közülünk nem kellene kandidálni a képviselőségre, ha veszekedő természetű. (Zaj jobbfelől.) Tudtommal sehol a törvényben az, hogy valaki veszekedő természetű, joghátrányt az illetőre nem képez. Másik kijelentése az igen t. ministerelnök urnak, melyre ki akarok térni, az, hogy künn összegyülekezett a nép, és a csendőrség kiment »rendet csinálni*. Ha ezt olvassa és hallja valaki, a ki nem ismeri ezt a mi kitűnő terminus technikusunkat, hogy »rendet csinálok, az azt hiszi, hogy a dolog tényleg teljesen helyesen történt. Mi azonban, kik láttunk már népgyűlést feloszlatni, tömeget visszaszorítani, és egyáltalában itt élünk, tudjuk, hogy mit tesz »rendet csinálni*, 29*