Képviselőházi napló, 1910. IX. kötet • 1911. junius 20–julius 15.

Ülésnapok - 1910-188

222 188. országos ülés 1911 május 28-án, szerdán. folyt le, jellemzéséül ennek a Grammantik papnak előadnom a következőket: Grammantik a budapesti Szent János kórházban volt segédlelkész és mikor a provideálásokat végezte, szóval a kórházi élettel megismerkedett, akkor látta azt, hogy ott botrányos állapotok vannak a betegek elhelyezése és kezelése körül. Konstatálta, hogy ott a Szent János-kórházban állandóan 150—200 tuberkulótikus, tüdővészes beteg van, kik a többi beteggel egy kórteremben lekúsznék, és ennélfogva inficziálják azokat. Ezekre az állapotokra mutatott reá, és miután privát utón nem sikertül, sajtó utján is sürgette az orvoslást. Akkor az intéző körök a herczegprimáshoz fordultak, hogy ezt az embert helyezze el, a ki ilyen kérdésbe avatkozik, a melyhez semmi köze, pedig egy lelkésznek igen is kötelességében áll, hogy ilyenekbe beleavatkozzék. Á herczegprimás, miután a polgármester és a balparti kórházak igazgatója fordultak hozzá ezen kéréssel, honorálni akarta ezeknek a kivánságát, és ezért Vágszeredára helyezte át. De Grammantik megkapta a teljes elégtételt, mert alig múlt el néhány hónap, a belügyministeriumban ankét tartatott, és itt ugyanezen kérdések, a melyek miatt Grammantik támadta a kórház vezetőségét, voltak megbeszélés tárgyai és a belügyministeriumban határozták el azt, hogy a tüdővészes betegek elhelyezésére, miután ez polizeiwiedrig dolog, külön pavillont épitenek, a mi régen meg is történt. Énnek az embernek tehát csak érdeméül és nem hibájául lehet felróni azt a működést, a melyet itt kifejtett; bátor szókimondásáért pedig akkor, a mikor áthelyezték, méltatlanság érte. Rakovszky Béla: Nem lehet mondani, hogy előélete kifogás alá esik. Szmrecsányi György: Azt mondja az igen t. ministerelnök ur, hogy Grammantik népgyűlések 217 esetben izgatott. . . (Felkiáltások a jobboldalon ; 213 esetben !) — az mellékes — 213 esetben izgatott a saját bevallása szerint és hogy a felebbezésben is benne van. Nagyon lekötelezne engem a t. ministerelnök ur, ha megnézné azt a felebbezést, a mely, azt hiszem, ott van az akták közt, vájjon abban az van-e, hogy izgatott. Én azt hiszem, ott az a szó van, hogy »agitált«. Az agitáczió és az izgatás között pedig, azt hiszem, a szó helyes értelmében nagy a különbség, mert a mikor én saját programmomat fejtem ki, vagy valamire kapaczitálni vagy lelkesiteni akarom hallgatóságomat, akkor én nagyon természetesen agitálok, de még nagyon távol állok az izgatástól. (Mozgás és derültség a jobboldalon.) Azt mindig hangoztattuk és nem tagadtuk soha és sehol, . . B. Hámos Antal (közbeszól). Szmrecsányi György: ... bocsánatot kérek, én most etimológiai vitatkozásba nem fogok belemenni; a köztudatban agitálás és izgatás egészen valami más. (Ügy van ! ügy van ! a szélsőbahldahnj Eitner Zsigmond: Egészen más! Győrffy Gyula: A törvény szerint is ! Szmrecsányi György: Én megadom magam és bocsánatot kérek a tévedésért, hogyha ő ott az »izgatás<< szót használta. Ha megtette, elég ügyetlenül tette, (Derültség a jobboldalon.) de azt hiszem, ott agitálásról van szó, agitálás miatt pedig a törvény nem üldöz senkit, agitálási szabadság van és ezt a nagytapolcsányi főszolgabiró urnak talán még sincs joga kétségbe vonni. Azonban tovább megyek. Arra is történik utalás, — mert hiszen én azt a jelentést, a melyet az alispán a t. ministerelnök úrhoz intézett, már részletesebben olvastam a Pesti Hírlapban, mint a hogy előadni méltóztatott — hogy a főszolgabiró állítása szerint ez a lelkész oly izgága ember volt, hogy minduntalan át kellett helyezni, és felsorol egész sor helységet, a hol ő mint káplán alkalmazva volt és a honnan felebbvalói elégedetlensége folytán eltávolíttatott. Azt mondja a főszolgabíró, hogy (olvassa): »Egymásután volt Dunaszerdahelyen, Érsekújváron, Vágszerdahelyen, Trencsénben, Tapolcsányban«. Hogy milyen valóság rejlik ebben, aziránt bátor vagyok a következőkre felhívni az igen t. ministerelnök ur figyelmét. Grammantik Érsekújváron és Dunaszerdahelyen soha kápláni vagy bármiféle minőségben alkalmazva nem volt, Vágszerdahelyre Budapestről helyeztetett át, de miután itteni lelkészi kötelességeinek teljesitése közben az infekcziózus betegek között súlyos tüdővészt kapott, egyházi főhatóságának anyagi segitsége mellett a telet délvidéken töltötte, és a mikor itt az idő megenyhült, a nyáron Trencsénteplicz fürdőre vonult, ott látták őt ki-, bemenni. Tehát szó sincs arról, hogy ott bármiféle funkcziót telj esitett volna, ő Trencséntepliczen üdülő beteg volt, sem politikával, sem más egyebekkel nem törődött, egészségét ápolta. A mi pedig azt illeti, hogy Érsekújváron volt, kijelentem, hogy ő soha életében nem volt ott alkalmazva, sem pedig gyűlést nem tartott. A főszolgabiró ur valótlanságot állit és félrevezette a ministerelnök urat, a mikor azt mondotta, hogy Grammantinak Tapolcsányban állandó lakása nincs. A jegyzőkönyv, azt hiszem, ott van az iratok közt, bátor vagyok felhivni reá a t. ministerelnök ur figyelmét. Abból kitűnik, hogy Grammantik, mikor a népszövetség központjának megbizásából Tapolcsányban megjelent, hogy ott több hétre terjedő szervezési körútját megkezdje, az ottani templomi karnagynál fogadott lakást. Mikor a főszolgabiró ur Grammantikot beidézte, hogy igazolja magát, mit keres ott, szállásadó gazdájával együtt jelent meg — ez a jegyzőkönyvben kell, hogy legyen — s ez igazolta,hogy Grammantiknak állandó lakása van nála, s azért fizet. A főszolgabiró daczára ennek, a csavargási paragrafust húzta reá arra a papra, ki egyáltalában nem szolgált reá, hogy őt ilyen módon inzultálja. (Igaz ! ügy van ! balfélől.) Én méltán elvárom az igen t. ministerelnök ur igazságszeretetétől, hogy ha ilyen dolgokról ér-