Képviselőházi napló, 1910. IX. kötet • 1911. junius 20–julius 15.

Ülésnapok - 1910-188

188. országos ülés 19ÍÍ június 28-án, szerdán. 223 tesül, akkor nem egyoldalú és az érdekelt felektől kapott feljelentés folytán méltóztatik az ügyet elbírálni, hanem, ka súlyt helyez arra, hogy Magyarország nem barbár ország, nem Oroszország, hanem hogy itt mindenki saját törvényei és szabadsága szerint élni kivan, szorítsa reá azt a főszolgabírót, és statulájon példát, hogy ilyen hallatlan dolgok elő ne forduljanak, hogy rendes foglalkozással bixó magas állású — mert a papi állást magas állásnak tartom — emberek efféle lehetetlen inzultusoknak legyenek kitéve, egyes főszolgabirák basáskodó, hatalmaskodó hajlama folytán, és ne vegye a t. ministerelnök ur személyes támadásnak, de én nem tudom, hogyan lehet ilyen eljárást a nyilvánosság előtt még csak meg is kísérelni megvédeni. Én nekem az igen t. ministerelnök úrhoz az a kérésem van, hogy jelen válaszát ne tekintse véglegesnek, ügy is annyi vizsgálatot tartanak országszerte, hol ellenzéki tisztviselőkről van szó, (Ellenmondás jobbfelöl.) méltóztassék a tapolcsányi kerületbe is kiküldeni valakit a ministeriumból, ki a dolgot megvizsgálja és kihallgatja nemcsak az egyik felet, hanem a másik felet is. Ehhez képest méltóztassék azután az érdemleges választ megadni. (Helyeslés balfelől.) Elnök : A ministerelnök ur kivan szólni. Gr. Khuen-Héderváry Károly ministerelnök: T. ház ! Mindenekelőtt ki kell jelentenem, hogy én nem mondtam az illető lelkészről, hogy rovott életű, csak azt mondottam, hogy nem egészen feddhetetlen életű . . . Szmrecsányi György: Ez ugyanaz! (Ellenmondás jobbfelől.) Gr. Khuen-Héderváry Károly ministerelnök: ... a mennyiben magatartása mindenesetre azt a gyanút kelti, hogy ő rendes foglalkozásán kivül, ha mással nem, talán — mondjuk — agitáczióval foglalkozik. Szmrecsányi György: Ezért fizetést kap ! Gr. Khuen-Héderváry Károly ministerelnök: ... és nem egyszer adott okot arra, hogy különféle hatóságokkal, saját egyházi felsőbbségével is, összeütközésbe jusson, úgyhogy az kénytelen volt őt nem egyszer megfeddni. Ez az egyik. A másik pedig, hogy —- az igaz, évekkel ezelőtt — Nyitra megye hatósága őt kihágás miatt pénzbirságra ítélte el jogerősen. Ily előzmények után, azt hiszem, mégis helyén volt a főszolgabíró eljárása, midőn tudta, hogy az illető azon állásától, melyet Nagytapolcsányban a kórházban elfoglalt, felmentetett és semmi olyan foglalkozása nem volt, a melyet beigazolt volna. A mikor felhívta őt a beigazolásra, ezt megígérte ugyan, de sohasem tette meg. Tehát ezzel a ténynyel szemben, ugy gondolom, helyesen járt el a főszolgabíró, mikor, nem fenyegette ugyan eltolonezolással, csak arra az esetre, ha nem igazolná be, hogy tulaj dónképen micsoda minőségben tartózkodik Nagytapolcsányban, miután kórházi lelkészi állásától már felmentetett. Hiszen az, a mit feltüntetett, hogy ő népszövetségi titkár, egészen ismeretlen minőség, ezt mindenki mondhatja és ha nem mutatja fel a kinevezési okmányt, vagy egy megbízást, nem vagyok köteles elhinni. Tényleg igen hosszú időn át lett volna alkalma a tisztelt lelkész urnak ezt beigazolni, de nem igazolta be. A mikor pedig a főszolgabíró kiadta azt a véghatározatát, a melyben a népgyüléstől eltiltotta, igaz, akkor felebbezéssel élt az illető lelkész ur, csakhogy későn, és midőn ezt az elutasító végzést kézbesíteni kellett volna neki, ez nem volt lehetséges, mert azóta ismeretlen helyre elköltözött. Ennek következtében azt hiszem, hogy az az eljárás, a melyet a főszolgabíró tanúsított, csak azt bizonyítja, hogy igen nagyon türelmes volt ezen lelkész úrral szemben, a ki hónajjokon át agitácziót folytatott, a nélkül, hogy igazolta volna, kinek nevében jár el az illető községekben. Mert ha olyan egészen egyenes utón járt volna, azt hiszem, igen könnyen beigazolhatta volna, azt, a mit a főszolgabíró tőle kivánt. Nem valami rettentő dolog ez ; egy levélnek, egy dekrétumnak felmutatása elég lett volna arra, hogy a főszolgabíró egészen máskép bánhasson vele el, mint a hogy kénytelen volt vele elbánni. '• • "« Ízt hiszem tehát, itt semmi más vizsgálatra nem volt szükség ez esetben. Az adatokból, a melyeket a hatóságtól kézhez kaptam, beigazoltatott, hogy semmi igaztalanság nem történt az illetővel. A mi esetleg sérelmes volt rá nézve, azt alkalma lett volna elhárítani magáról, de nem tette. Ha tehát valami kellemetlen dolga esett is, csak ő maga volt annak oka, és azért nem lehet a hatóságokat azzal vádolni, hogy helytelenül jártak volna el, vagy pláne hogy törvényt szegtek volna. Azért kérem, méltóztassék válaszomat tudomásul venni. (Elénk helyeslés jobbfelől.) Elnök : Az interpelláló képviselő urat a házszabályok szerint még egyszer megilleti a szólás joga. Szmrecsányi György: T. képviselőház! Csak nagyon röviden leszek bátor a t. képviselőház türelmét igénybe venni. Az igen t. ministerelnök ur szives volt viszonválaszában utalni arra, hogy Grammantiknak az ő egyházmegyei főhatóságával is kellemetlen konfliktusai voltak, a melyek feddést vontak maguk után. Nem tudom, honnan méltóztatik ezt tudni. Én ismerem a viszonyokat, ismerem azt a viszonyt is, a melyben Grammantik az ő egyházmegyei főhatóságával van, és megnyugtathatom az igen t. ministerelnök urat abban az irányban, hogy Grammantik sem szóban, sem írásban, sem semmiféle utón az ő egyházmegyei főhatóságától soha feddést nem kapott. Én gondolom, hogy mire vonatkozik az igen t. ministerelnök urnak ez a kijelentése, miután nekem magánúton tudomásom van arról, hogy jött egy informáczió és tudom azt is, hogy ez honnan jött. Igenis, a nagytapolcsányi plébános, a ki neki nem volt egyházmegyei főhatósága, mert ő hozzá, mint kórházi lelkészhez tulajdonképen semmi köze nem volt, felhívás folytán érte-