Képviselőházi napló, 1910. IX. kötet • 1911. junius 20–julius 15.

Ülésnapok - 1910-181

16 181. országos ülés 1911 június 2ú-án, kedden. összeget beállítani ezen fokozott igények kielégítésére. Igaz, az igazságügyminister attól eltekintett, hogy külön ujabb javítóintézeteket állított volna fel, de annál nagyobb súlyt helyezett arra, hogy a meglévő j avitóintézetek fejlesztessenek, akár az épitkezés, akár a berendezkedés tekintetében. Három ilyen javitóintézetünk van, a mely egyaránt nagyobb költségeket igényelt: a kassai, az aszódi és a székesfehérvári, de főleg a két előbbi, összesen 650 uj növendék befogadására rendeztetik be ez a három intézet, a mi igen nagy költséget igényel és tetemes haladást is mutat az előbbi állapothoz képest. Ehhez azután járulnak még a patronázsintézetek is, illetőleg a patronázs-egyleteknek segélyezése. Eddigelé már hat ilyen patronázsintézet van, a melyek magánegyletek által tartatnak fenn, de a melyeket az igazságügyminister igen bő segélyezésben részesit, a mi által eléretik az a ezél, a mely a törvényhozás előtt lebegett, és a mely a társadalom érdekében rendkivül kívánatos. Nevezetesen nem kevesebb, mint 1030 növendék most már az, a kik ezekben a patronageintózetekben kapnak elhelyezést, és ez a szám 2000 növendékre kívántatik felemeltetni; ennélfogva természetes, hogy ez igen tetemes költségtöbbletet fog okozni. Általában a javitó nevelésre fordított többletkiadások közül a patronázsintézetekre többkiadásképen 410.000 korona fog fordíttatni. Azonkívül javítóintézetek átépítésére és kibővítésére 138.302 korona, a budapesti gyüjtőfogházbeli iskolára 50.000, az aszódi, kassai és székesfehérvári javítóintézetekre külön 71.669 korona ; a 650 uj növendék ellátására — beleértve cselédség, élelmezés, fűtés, világítás stb. — 362.358 korona és a kiszabadult növendékek támogatására 88.800 korona, ugy hogy a javitó nevelésre fordított többkiadások 1,200.000 koronát tesznek ki. Ez olyan tekintélyes összeg, hogy azt lehet mondani, hogy itten az igazságszolgáltatás különösen a maga preventív tevékenységében igen nagy haladást mutat. (Helyeslés jobbfelöl.) Igen fontos kérdés volt a költségvetés öszszeállitásánál és megbirálásánál a státus kérdése, a mely az igazságszolgáltatás terén talán sokkal nagyobb hullámokat is vert, mint más tárcza keretében, de minden esetre élénk és állandó figyelemben részesült, és tényleg visszatekinthetünk egy olyan haladásra, a mely szemben a régi állapotokkal igen nagy javulást foglal magában. A jelenlegi költségvetésbe valamennyi alkalmazott dotácziójára, belértve a bírákat épugy, mint a segéd- és kezelőszemélyzetet, még a szolgákat is, 360.300 koronával nagyobb összeg állíttatik be, mint ahogy az 1909. évi költségvetésben volt. Uj állások rendszeresítésére pedig 307.920 K fordittatik, ugy hogy együttvéve státusrendezés czimén 668.220 K többlet az, a mely ebbe a költségvetésbe beállittatik. Az uj állások rendszeresítésénél ki kell emelnem különösen azt, hogy az igazságügyminister az indokolás szerint huszonöt uj, VI. fizetési osztálybeli állást szervezett, (Helyeslés.) a melyből huszonkettő táblabírói czimmel és jelleggel felruházott áUásra esik, három pedig főügyészhelyettesi állásra. Ez által eléretik az, hogy az elsőfolyamodásu bíráknak ^összszámába nem kevesebb, mint 200 lesz olyan, a ki a IV. fizetési osztályba jut. Azt hiszem, hogy ez igen tekintélyes szám, és a birói igényeknek igen nagy mértékben megfelel. Természetesen ennek megfelelően a VII. fizetési osztály létszáma valamivel csekélyebb, mivel ezek feljebb jutnak, magasabb osztályba. Már most a mi általában illeti a bírák helyzetét, itt kénytelen vagyok megemlékezni oly mozgalomról, a mely köztudomású az országban, és a mely a birói és ügyészi karból magából indult ki, nevezetesen az országos birói és ügyészi egylet által szorgalmazott változtatás a mi kinevezési rendszerünkben, illetőleg a bírák helyzetének javítása tekintetében, különösen az u. n. automatikus előlépés kérdése, a mely a szegedi birói és ügyészi kongresszus által lett mint indítvány elfogadva és azóta külömböző peticziókban és memorandumokban közölték a kormánynyal, és a jogászi közvéleményt igen erősen foglalkoztatja. Azt hiszem, hogy az automatikus előlépés kérdése tényleg oly kérdés, a mely megérdemli, hogy a legkomolyabban kellene vele foglalkozni, de bizonyos dolgokat mindenesetre tisztázni kell, hogy félreértések ne legyenek. Nevezetesen ki kell emelni, hogy akkor, a mikor a birói és ügyészi országos gyűlés az automatikus előlépést kívánta, ez csakis az elsőfolyamodásu bírák előlépésére vonatkozik. (Helyeslés.) Arról tehát nem lehet szó, hogy például egy automatikus előlépés foglaljon helyet a királyi táblát és Curiát illetőleg, vagy a főügyészi és koronaügyészi állások tekintetében. Ez eleve ki van zárva. Nem arról van szó, hogy valaki kineveztetik és most már automaticze menjen előre egészen a curiai birói állásig. Ez világosan ki van zárva a birói kar előterjesztéseiben ép ugy nem kíván automatikus előlépést, sőt épen ellene foglal állást a birói első izben való állások betöltésénél, tehát például a jegyzői karból az átmenet, a kinevezés, a birói karba olyan, hogy az automatikus előlépés eleve ki van zárva. Arról van tehát csak szó e kívánságnál, hogy az elsőfolyamodásu birák, ha egyszer kineveztetnek, akkor ne külön kinevezés által jussanak a VIII. fizetési osztályból a Vll-be, a VH-ből a VI. fizetési osztályba, hanem hogy automatikusan lépjenek elő. Ebben az alakban az automatikus előlépésről igenis lehet komolyan beszélni, (Helyeslés.) és magam részéről ki is jelentettem másutt is, itt is kijelenthetem, hogy elvileg ezt jogosultnak tartom, (Helyeslés.) mert tény az, hogy a bíráknál kell nekünk mindenesetre leginkább ügyelnünk arra, hogy a birói függetlenség ne legyen megzavarva az előléptetés tekintetében mindenféle befolyások által, ugy hogy ha mi a bíráknál el tudjuk érni, hogy minden befolyástól függetlenül teljesíthessék hivatásukat, még pedig ugy, hogy