Képviselőházi napló, 1910. IX. kötet • 1911. junius 20–julius 15.

Ülésnapok - 1910-187

187. országos ülés 1911 június 27-én, kedden. 20? Nem mondom, hogy azok az intézkedések, a melyek ebben a törvényjavaslatban foglaltatnak, kimerítik a mi összes feladatainkat, a melyek e téren reánk várnak. Teljességgel elismerem a jogosultságát annak, hogy ugy a gyermekmunka szabályozása kérdésében, valamint a munkásnők egészségügyi viszonyainak rendezésére vonatkozólag még igen sok és igen nagy teendőink vannak. (Igaz! Ugy van!) Azonban megnyugtathatom a t. képviselőházat egyrészről azzal, hogy az előbbi kérdéssel a kormány igenis foglalkozik. Az iparfelügyelői intézmény, a mely már nem mutatkozik kielégítőnek, reformot igényel; ezzel foglalkozunk, és ennek az intézkedésnek keretébe fognak felvétetni azok az üdvös és czélszerü rendelkezések, a melyek a gyermekmunka védelmére és szabályozására vonatkoznak. (Általános helyeslés.) A mi pedig a munkások és munkásnők egészségügyi viszonyait illeti, e tekintetben is elismerem, hogy nagyon hátra vagyunk, csakhogy ne méltóztassék megfeledkezni arról, hogy nemcsak a munkások, hanem a többi társadalmi rétegek egészségügyi viszonyairól sincsen nálunk — fájdalom — kellőképen gondoskodva, ugy hogy e tekintetben igen sok és óriási teendő vár még az országra. (Helyeslés.) Ezek azok, t. képviselőház, a miket az általánosságban felhozottakkal szemben megemlíteni kötelességemnek tartottam. (Helyeslés jobbfelöl.) Most pedig legyen szabad áttérnem azon módosítási javaslatokra, a melyeket Haydin Imre t. képvsielő ur szives volt előterjeszteni. (Halljuk ! Halljuk !) ö a törvényjavaslat 2. §-ának c) pontjánál — és ezt Giesswein Sándor t. képviselő ur is conditio sine qua non gyanánt állította fel — azt kívánja, hogy a törvény intézkedései terjesztessenek ki azon női alkalmazottakra is, a kik vendéglőkben, hávéházakban, vagy más olyan helyiségekben vannak alkalmazva, a melyek élelmiczikkeket állítanak elő és azoknak kiszolgáltatásával foglalkoznak. Teljes mértékben elismerem, hogy nálunk e téren igen sok visszásság áll fenn és hogy ez a kérdés sötét pontja a mi társadalmi életünknek. Ha tehát nem nyilatkozhatom is e perczben igenlőleg vagy hozzájárulólag e javaslattal szemben, azt tisztán formai okok idézik elő, a mennyiben ez az egész törvényjavaslat a berni egyezményen alapszik, a körét a berni egyezmény állapítja meg, a berni egyezmény pedig oly üzletekre, vagy olyan vállalatokra vonatkozik, a melyek nyem anyagokat, fél vagy egész gyártmányokat, iparszerüleg állítanak elő vagy átalakítanak, minélfogva a kiszolgálással foglalkozó személyzet nem tartozik ezen egyezmény körébe Ha tehát mi ebben a törvényjavaslatban a kiszolgálással foglalkozó személyzetnek viszonyait is bele akarnók vonni és itt akarnók rendezni, kitágitanók szerződésszerüleg megállapított tartalmát ennek az egész törvényjavaslatnak és egy olyan materiálét vonnánk be ide, a mely természeténél fogva nem tartozik ezen törvény keretébe. Ez azonban nem zárja ki azt, t. képviselőház, hogy a kormány ezzel a kérdéssel foglalkozzék és egy más törvényjavaslatban, más intézkedésekkel igyekezzék elérni a ez élt, a melyet mi is helyesnek tartunk, a melyet azonban a törvény keretében, az említett formai ok miatt, megoldani nem lehet. (Általános helyeslés.) Egy további kifogása a t. képviselőtársamnak vonatkozott a posta-távirda és távbeszélőnél alkalmazott nők éjjeli munkájára. Erről a dologról is lehet beszélni, ámbár ez sem tartozik a törvényjavaslat körébe, hanem ez a szolgálati pragmatikának a kérdése és semmi akadálya nincsen annak, hogy a szolgálati pragmatikánál ez megfontolás tárgyává tétessék és ott szabályoztassék ez a kérdés, hogy a nőknek a posta-távirda és távbeszélő szolgálatban az éjjeli munka megengedtessék-e, vagy mennyiben korlátoztassék. Ez a kérdés is megoldható, de tulaj donképen ez sem tartozik ennek a törvénynek a körébe. Egyáltalában kénytelen vagyok az igen t. képviselőházat és azokat, a kik felszólaltak ebben a kérdésben, és a kiket, elismerem, hogy a legjobb és a legnemesebb intencziók vezetnek, arra figyelmeztetni, hogy túlzásoktól óvakodni méltóztassanak, mert akkor csakugyan bekövetkezhetik az, a mi előidézte azt a csodálatos női mozgalmat, hogy a nők maguk protestáltak a legjobban ezen törvény életbeléptetése ellen, mert attól félnek, hogy elesnek keresetüktől és épen azért minden túlzás, a melybe beleesünk, ebben az irányban tényleg veszedelmet rejt magában és tényleg megtörténhetik az, hogy mi alkotunk igen szép törvényeket, igen szép szocziálpolitikai intézményeket, a melyek meglesznek, de nem lesz gyáripar, a melyben azokat alkalmazni lehessen. Már most legyen szabad áttérnem a i. §-ra, a melyre nézve Haydin Imre t. képviselő ur szintén bizonyos magyarázatot kér. Ez a szakasz olyan üzemekről szól, a melyben a gyors romlásnak kitett anyagok dolgoztatnak fel, a melyekben tehát a munka kontinnuitása egyik feltételét képezi az üzem prosperálásának. Ilyenekre nézve a törvény megengedi a nők éjjel való foglalkoztatását, azonban megszabja, hogy a nők munkája még ez esetben sem lehet több hetenkint 66 óránál és az éjjeli idő naponkint 10 óránál több nem lehet. A törvény tehát maga korlátozza a nőknek ily esetben való alkalmazását, az utolsó bekezdésben megadja azonban a ministernek azt^a jogot, hogy szükség esetén még továbbmenjen e korlátozásokban. E tekintetben tehát felvilágosithatom t. képviselőtársamat, hogy a törvényjavaslat ezen paragrafusának, illetőleg a harmadik bekezdésnek nem az a czélja, hogy joaralizálja a második bekezdés diszpoziczióját, hanem épen az, hogy még szigoríthassa a törvény rendelkezéseit, tehát, hogy a munkaidőt még jobban megrövidíthesse, a mi a munkások érdekében történik. Van még egy paragrafus, az ötödik, a mely a vis major esetéről szól és azt mondja, hogyha