Képviselőházi napló, 1910. IX. kötet • 1911. junius 20–julius 15.

Ülésnapok - 1910-187

206 187. országos ülés 19 tekintetben deíerálunk ennek a követelménynek, az egész törvényjavaslat csak hipokrizis, csak farizeuskodás. Midőn én ezen törvényjavaslatnak alapgondo­latát örömmel üdvözlöm, hozzáteszem, liogy csak akkor járulok hozzá, ha a t. ház érvényesíteni fogja azt az óhajt, a melyet előttem szóló is emii­tett, tudniillik, hogy a női éjszakai foglalkozás legveszedelmesebb fajtáját korlátozzuk és segít­séget, erkölcsi védelmet nyújtsunk ott, a hol az a legszükségesebb. A mennyiben a törvényjavaslat ezt a módosítást nyeri, én ahhoz szívesen hozzá­járulok. Elnök : Ki következik ? Hammersgerg László jegyző : Sümegi Vilmos ! Sümegi Vilmos: T. ház ! Azok után, a miket Haydin Imre és Giesswe.in Sándor t. képviselő­társaim elmondottak a törvényjavaslat szellemé­ről és tartalmáról, én csak egyetlenegy kívánság előterjesztésére szoiitkozom. Magát a törvény­javaslatot örömmel fogadom el, ugyanazon okok­ból, a mint azt előttem szólott t. képviselőtársaim cselekedték, mert az tényleg régi tartozása a ma­gyar törvényhozásnak. Igaz, hogy ezzel a munkás­védelmi szocziálpolitikai intézkedéseknek csak kez­detén vagyunk ; magam is azon reménységemnek adok kifejezést, hogy ezt további üdvös, helyes munkásvédelmi törvények fogják követni. A munkásügyi bizottság tárgyalása alkal­mával voltam bátor — bár nem vagyok tagja a bizottságnak — ott megjelenni és felszólalni, s ez alkalommal egy indítványt is tettem, melyet az akkori kereskedelemügyi minister ur el is foga­dott. Sajnos, az ilyen nemzetközi szerződések természete olyan, hogy azokon lényegesen változ­tatni, nem lehet, s így abban állapodott meg a bizottság, hogy jelentésébe ezt a kívánságot bele­foglalja. Egyúttal kifejeztem akkor azon óhajtá­somat, hogy a t. minister ur, tekintettel arra, hogy magába a törvénybe nem iktathatja be ezt a kivételt, a képviselőházban legyen szives dekla­ráczió alakjában ezt megcselekedni. A kivétel, melyet statuálni kívántam, a hírlapi kiadóválla­latokra vonatkozik, melyek egészen más termé­szetűek, mint a többi gyári üzemek. Ezért kértem a kereskedelemügyi minister urat, hogy ez foglal­tassák bele a jelentésbe, a melynek idevágó passzusa igy szól : »a hírlap-kiadóvállalatok ter­mészetesen nem esnek e törvény rendelkezései alá.« Az magától értetődik, hogy igy sem bír ez törvé­nyes erővel. . . Huszár Károly (sárvári) : IUuzórixissá váük az egész ! Sümegi Vilmos: ... és ép ezért illuzóriussá válhatik. Az a minister, ki ezt a jelentésbe fel­veszi, mindenesetre igy is jár el; én azonban azt hiszem, a jövendőre nézve sokkal nagyobb erővel bir az, ha a kereskedelemügyi minister a parla­ment előtt tesz ilyen kijelentést. Ezt a kivételt kívánom tehát legalább ily formában statuálni. Magát a törvényjavaslatot örömmel elfogadom, s kérem a t, minister urat, legyen kegyes a volt ' június 27-én, kedden. minister ur igéretét most beváltani. (Helyeslés a szélsőbaloldálon.) Elnök : Szólásra senki sincs fejegyezve, kér­dem, kiván-e még valaki szólni ? Miután szólni senki sem kivan, a vitát be­zárom. A pénzügyminister ur mint kereskedelemügyi minister kivan szólni. (Halljuk ! Halljuk !) Lukács László pénzügyminister: T. képviselő­ház ! Nem cselekedném azzal a komolysággal, a mely a törvényhozást méltán megilleti, ha azt akarnám csak egy perczig is valakivel elhitetni, hogy én ezekhez a nagyfontosságú, igen nehéz szocziális problémákhoz, mint szakértő szólok hozzá. Ha mindennek daczára mégis vállalkoztam jelenlegi ideiglenes áUásomból kifolyólag ennek a törvényjavaslatnak képviseletére, megnyugtatott engem e tekintetben egyrészről az a nagy szak­értelem, a melylyel elhalt hivatali elődöm e tör­vényjavaslatot megalkotta, megnyugtatott az a körülmény, hogy az a törvényjavaslat keresztül­ment mindazokon a retortákon, a melyek annak megbirálására hivatva vannak, — foglalkozott azzal az országos iparügyi tanács, foglalkozott a t. képviselőháznak illetékes szakbizottsága — és megnyugtatott az a körülmény, hogy magam is meggyőződtem róla, hogy ez a törvényjavaslat arra a berni egyezményre támaszkodik, a melyhez Európa legtöbb állama már tényleg hozzájárult. Ilyen körülmények között igen nehéz volna helyzetem, ha olyan indítványok merültek volna fel a mai tárgyalás folyamán a javaslat változtatá­sára, a melyeknek elfogadása indokoltnak tűnhet­nék fel. Ilyenek azonban, a mint bátor leszek ráutalni, nem merülvén fel, arra vagyok bátor kérni a t. képviselőházat, hogy ezt a törvény­javaslatot, ugy, a mint van, változatlanul méltóz­tassék elfogadni. (Helyeslés jobbfelM.) A mi azt az erős megleczkéztetést iUeti, a melyben Huszár Károly képviselőtársam a par­lamentet részesítette, hogy nem teljesiti köteles­ségét a szocziális törvényhozás terén, azt hiszem, hogy ez a törvényhozás vagy ennek elődei ilyen leczkéztetést talán nem érdemeltek meg. (ügy van! baljélől.) Ha nálunk a szocziálpolitikai tör­vényhozás még nem jutott el arra a nivóra, a me­lyen más áUamokban van, talán megvan ennek a maga természetes oka, megvan az az oka, hogy mi még nem vagyunk az ipari fejlettségnek azon a fokán, mint a többi államok. Már pedig ez képezvén bázisát az ily törvényalkotásoknak, azt hiszem, semmiféle alapja nem lett volna annak, hogy olyaij teoretikus értékkel biró törvényeket alkotott volna a törvényhozás, a melyek a gyakorlati életben alap­pal és alkalmazhatósággal nem bírtak volna. Azt hiszem, a törvényalkotásnak az a helyes módja, hogy a meglevő viszonyokból indul ki, ezeket bí­rálja, ezeket mérlegeli és ezekhez alkalmazza intéz­kedéseit, mert ha ellenkezőleg jár el, akkor alkothat papirostörvényeket, ezek azonban a gyakorlati élet­ben semmiféle alappal és alkalmazhatósággal nem birnak. (Ugy van! ügy van ! jóbbfeUl.)

Next

/
Thumbnails
Contents