Képviselőházi napló, 1910. IX. kötet • 1911. junius 20–julius 15.

Ülésnapok - 1910-187

187. országos ülés 1911 jünius 27-én, kedden. 199 esztendeiben meghalnak. (Halljuk! Halljuk !) Erre nézve olyan statisztikai adatok vannak, a melyek bizonyítják, hogy Oroszországot leszámítva, sehol Európában akkora csecsemőhalandóság nincsen, mint Magyarországon. T. ház! Mindenki tudja, hogy ezek a csecsemők, a kik egy, két, hároméves korokban, ötéves korukig terjedőleg, százezer-számra pusztulnak el, hogy ezek nagyrészt nem a vagyonos osztály gyermekei, hanem hogy ezek nagy százalékban, aránylag túlsúlyban épen ezeknek a munkás családoknak a gyermekei. Azt látjuk, t. ház, hogy évente körülbelül egy ötöd millió öt éven aluli gyermek pusztul el; 1908-ban pl. 194.000, a mi annyit jelent, hogy az élve születetteknek 30—40 százaléka. Az összes születések többlete az összes halálozások felett az 1876—1905. években átlagban 11 százalék volt. Azt látjuk, t. ház, hogy míg Szerbiában száz élveszületett közül meghalt 14, Olaszországban 16, Ausztriában 21, Németországban 19, Norvégiában 8, addig Magyarországon minden száz élve született gyermek közül 21 hal meg. Én nagyrészt annak tudom be ezen kedvezőtlen halálozási arányszámot, hogy minálunk tényleg nincsenek meg a gyárakban, a műhelyekben azok a higiénikus intézkedések, a melyeknek meg kellene lenniök. (ügy van ! balfelől.) Azok a védőintézkedések, a nőknek védelmére szolgáló azok az intézmények, a melyek az előrehaladott szocziálpolitikai viszonyok következtében minden államban megvannak, nálunk még mindig hiányzanak vagy hiányosak. Azért én nagyon kérem, ne álljunk meg ennél a lépésnél, hanem a megkezdett utón haladjunk bátran előre és igyekezzünk minden intézkedést megtenni és minden törvényes rendelkezést életbeléptetni, hogy a csecsemőhalandóságot minél inkább csökkentsük. T. ház ! Nézve a munkásnőknek azt a típusát, a kik betegen is kénytelenek ott abban a műhelyben és abban a gyárban dolgozni, azt látom, hogy a míg a nagyipari munkásság körében a férjek közül minden nap 11.900 férj keresetképtelen, beteg, és ez a férfimunkások létszámának 1'5 százalékát teszi, addig a nők közül 2476 nő beteg, a mi percentualiter a nők átlagos létszámának 2"1 százalékát teszi ki, vagyis félszázalékkal több a beteg munkásnők létszáma naponkint. (Zaj jobbfelől.) Bocsánatot kérek, ezek hivatalos adatok. Én nem vagyok abban a helyzetben, hogy máshonnan szedjem adataimat, mint a munkásbiztositó hivatal, a munkásbiztositó intézet kiadott hivatalos jelentéséből. A mennyiben valaki kétségbevonná, hogy ezek a hivatalos adatok helyesek, én nem tehetek róla, hitelt adok nekik. Azt látjuk tehát, hogy a beteg nők létszáma sokkal nagyobb mint a férfiaké. (Halljuk ! Halljuk! ) S ha hozzávesszük azt is, hegy a gyermekágyas betegségi napok száma egy esztendő alatt 176.000-et tesz ki, hogy a kórházakban ápoltak egy év folyama alatt különböző időkben összesen 34—37 ezer munkásnőt, akkor azt kell konstatálnunk, hogy Magyarország munkásnőinek egészségi viszonyai olyanok, hogy megérdemlik, hogy a törvényhozás a legnagyobb figyelemmel kisérje és a legnagyobb készséggel járuljon hozzá minden olyan újításhoz és minden olyan intézkedéshez, a mely alkalmas arra, hogy ezen a téren javulást hozzon létre. Nagyon sok munkás épen azért lesz alkoholistává is, mert az ő felesége nem tudván ellátni a háztartás gondjait, nem tudván neki kellemessé tenni otthonát, vigasztalódását a családi tűzhely e hiánya miatt a korcsmák fülledt, bűzhödt légkörében keresi, a mi hogy micsoda pusztításokat visz véghez egész munkásságunkban fizikailag s erkölcsileg és azoknak az embereknek a társadalomból való felfogásában, azt hiszem, ezt egészen felesleges itt fejtegetnem. (Mozgás. Halljuk! Halljuk !) Hegedüs Kálmán t. előadó ur felemiitette, hogy ezen nagy problémákon lehetne segíteni és mint e bajok egyik orvosszerét hozta fel a háztartások kis üzemének megszüntetését. De hiszen, mélyen t. ház és t. előadó ur, ez egy utópia. A ki az emberi társadalomban ennek legkisebb természetes sejtalakulását, a családot, tehát ezt a kis üzemet pótolni próbálja a háztartások gyári üzemüségével, az a családi otthonból kaszárnyát, vendéglőt és korcsmát akar csinálni és mi megfosztanék az emberiséget a maga legnagyobb boldogságtartalékától, megfosztanék ezzel az emberi életet a maga legkedvesebb és erkölcsileg is legértékesebb momentumaitól. (Mozgás balfelől.) Én nem volnék abban a helyzetben, hogy ehhez hozzájáruljak és nagyon jól tudom, hogy a társadalom széles rétegeiben óriási nagy ellenállással találkoznék minden olyan törekvés, — tudjuk, hogy ilyen veszély nem is fenyeget bennünket, mert hiszen az utópiák országába tartozónak tartom az egész eszmét — hogy a háztartások kis üzemét szüntessük meg és azokat gyárilag és nagyüzemileg bonyolitsuk le. A gyermekek gondozása és nevelése, a különböző generáczióknak egymásba való kapcsolódása és az ezekből eredő nagy erkölcsi energiák soha semmivel sem pótolhatók, legkevésbbé azzal, ha egy falanszter-rendszerű társadalmi életet akarunk az emberek között megvalósítani. Az állatok világában talán lehet ilyen tenyésztelepeket létesíteni; ott talán lehet ilyen istállórendszer szerint a tenyésztést lefolytatni, de az embernek mint erkölcsi lénynek természete kizár minden ilyenféle kísérletezést és az emberi természettel ellenkezik minden ilyen törekvés. Azt mondja a t. előadó ur nagy dicsérettel, hogy Magyarország munkaadói sohasem fejtettek ki semmiféle ellenállást. . . Hegedüs Kálmán : Nem ugy mondtam ! Huszár Károly (sárvári): ...semmiféle szocziálpolitikai alkotással szemben. Lehet, hogy félreértettem őt, de talán sikerül megértenünk egymást és talán ugy definiálhatom azt, a mit a t. előadó ur mondott, hogy Magyarország munkaadói nem fejtettek ki oly ellenállást a szocziálpolitikai alkotásokkal szemben, mint a külföldi ' munkaadók,.. .