Képviselőházi napló, 1910. IX. kötet • 1911. junius 20–julius 15.

Ülésnapok - 1910-187

187. országos ülés 1911 junius 27-én, kedden. 195 ügyességet, az ízlés finomságát, a rendszeretetet. A türelem, szerénység, pontosság, a képzelőtehetség szárnyalása, a gondolkodásnak intuitív ereje : mindezek olyan sajátságai a női nemnek, melyeknek száműzésével a legfontosabb, vagy legalább is igen fontos, virágzó iparágak mennének tönkre. És a női munkának üdvös a hatása a munkásnőre is. A modern munkásasszony nem elégszik meg többé a háztartás szűk világának kicsinyes gondjaival, vágyik, eszmél és gondolkodik, kitoppan egy nagyobb világba, egy szélesebb világba, egy eseményekben gazdagabb és szinesebb világba : a munka világába, a mely egész életét uj és dus tartalommal tölti meg. Ez a világ megedzi a munkásnőt és megtanítja rá a jövő munkásnemzedéket, hogy tanuljon, képezze magát, mert a jövő munkásharczaiban a tanult munkástömegeké a győzelem. A női munka fejleszti a munkás nőben a munkásöntudatot, a mely eddig úgyszólván teljesen hiányzott; ráirányítja figyelmét arra, hogy voltaképen az ő munkája egyenlő a férfi munkájával, hogy az ő egyénisége értéket reprezentál a nemzeti termelés munkapiaczán. A női nem felszabadításának nincsen hatásosabb eszköze, mint a női munka, mert ez megmutatja a nőnek egyenlőségét a férfiéval, mikor vele egy sorban dolgozik, de egyúttal rámutat arra is, hogy a szervezett erővel sokkal inkább ki tudja vívni azokat a feltételeket, melyeknek kiküzdésére minden munkásmozgalomnak hareza irányul. A nő a szocziálpolitika terén úttörő hivatását teljesítette a múltban. Elismerem, az ideáhs czél, az ideális feladat az volna : visszaadni a feleséget, az anyát a családjának, (Helyeslés a jobboldalon.) hogy a családban teljesítse a legmagasztosabb, legtökéletesebb és a leg|)roduktivabb munkát, az anyaság munkáját. (Élénk helyeslés a jobboldalon és a középen.) De ez ma már legyőzhetetlen akadályokba ütközik. Hiszen a kereső nőknek csaknem fele egész Európaszerte elvált asszony, özvegy vagy hajadon, nincs hova mennie, a másik fele pedig rá van utalva arra a keresetre, nielylyel igyekszik hozzájárulni a háztartás költségeihez. Éttől a keresettől mi többé nem zárhatjuk el a nőket, hiszen olyan fejletlen iparú országban, mint a mityen hazánk, a munkásoknak csaknem negyedrésze női munkás . . . Ráth Endre : A férfiak kivándorolnak. Hegedüs Kálmán előadó : A szövő- és a fonóiparban az alkalmazottak nagyobb része, jóval több, mint a fele női mnnkás. Ezek az iparágak egyszerűen tönkremennének, ha a munkásnőket száműznék körükből. Lehetetlen tehát teljesen visszavezetni a nőt a családi élet szentélyébe. De arról igenis lehet gondoskodni, hogy szabályozza a törvényhozás azokat a feltételeket, azokat a viszonyokat, a melyek kijelölik a nők munkakörét. (Helyeslés jobbfelől.) Arra van szükség, t. ház, hogy társadalmi munkamegosztás történjék nemek szerint; ki-ki találja meg a neméhez fűződő tehetsége szerint munkakörét. (Helyeslés jobbfelől.) Azt látjuk, hogy minél fejlettebb valamely államnak ipara, annál jobban speczializálódik a női munkakör egyes különös iparágakban. Ennek eredménye azután az, hogy a nők tanulni fognak és hogy nekünk kötelességünk gondoskodni arról, hogy a munkásnők minél jobban képezhessék magukat, mentül többet tanuljanak, hogy annál alkalmasabbak legyenek azokra a specziális munkakörökre és azoknak betöltésére. Tanult munkásnőkre van szükségünk, a mikor azt látjuk, hogy még olyan ijjarilag fejlett és gazdag államban is, mint a milyen Németország, a munkásnőknek csaknem a fele tanulatlan. A viszonyok azonban egyre javulnak és igy be fog következni az az idő, talán nem is sokába, a mikor sikerülni fog a nőket ezekre az iparágakra átvezetni. Ha ezekben fogják hivatásukat betölteni, akkor nem fognak a férfiakkal konkurrálni, nem fogják lenyomni a férfiak munkabérét és ezzel nem fognak mintegy antiszocziális hivatást teljesíteni. Arra kell törekednünk, hogy a családanyákat a modern kapitalizmusnak a rendszerébe beilleszszük. (Igaz! ügy van ! jobbfelöl.) Ez már igen sok művelt államban megtörtént, igy Amerikában, az európai államok egyikében-másikában, többé-kevésbbé különböző módon. Erre különböző eszközök állanak rendelkezésünkre, a mint azt Amerikában, a Household Economic Associationban tapasztalhatjuk, továbbá Milanóban a Societa humanitáriában, a hol arra törekszenek, hogy a háztartás kisüzemű jellegét lehetőleg megszüntessék. Egy további lépés — és erre csak röviden mutatok reá — a gyermeknevelés, a gyermekfelügyelet szoczializálása. Ezen szoczializálásnak különböző módjai és eszközei vezetnek ahhoz a czélhoz minket, hogy a családanyát azon idő alatt, a mig munkában van, pótolni tudjuk. A munkásnő- védelemnek eredete tulaj donképen visszanyúlik a múlt század közepébe. Már akkor, 1847-ben, Angliában a szövő- és fonóiparban foglalkoztatott nőknek tiz óra volt a napi munkaidejűk. A kontinentális áUamok jóformán évtizedeken keresztül alig tettek valamit ezen a téren, de felébresztették a törvényhozásoknak lelkiismeretét azok az igazán szomorú jelenségek, a melyek a Vérein für Socialpolitik kutatásai, Philipovich lakásvizsgálatai nyomán jutottak napfényre. A 90-es években megkezdődött nagy arányokban a munkásnőknek védelme az európai államokban és e védelemnek betetőzése és koronája a német munkásnővédelmi törvény 1910-ben, mely a munkásnők napi munkaidejét 10 és éjjeli munkaszünetét 11 órában állapítja meg. Az a törvényjavaslat, mely előttünk fekszik, egyik igsn értékes alkotása a munkásnővédelemnek. A múlt viszonyaiból sarjadzik elő, fokozatos fejlődést mutat és különösen nagy súlyt fektet arra, hogy ne legyen nagy különbség a férfi és a nő 25'