Képviselőházi napló, 1910. IX. kötet • 1911. junius 20–julius 15.

Ülésnapok - 1910-186

176 186. országos ülés Í911 június 26-án, hétfőn. nézve magamnak szerezni, vájjon ezen szakasz alkalmazliató-e az esetben is, hogyha fegyelmi itélet van. A nézetek elágazók. Vannak olyanok, a kik teljesen kizártnak tartják azt, hogyha a fegyelmi bíróság felmentő Ítéletet hozott, hogy azzal szemben még lehetne bizonyítani. De vannak olyan nézetek, a melyek azt mondják, hogy igenis lehet bizonyítani. És vannak olyan felfogások, a melyek oda kulminálnak, hogy ha a fegyelmi itélet egy olyan ügyben hozatott, a mefy kriminalitást involvál magában, akkor a bizonyításnak továbbra is helye van, ha azonban esak fegyelmi vétséget képez, akkor a bizonyítás ki van zárva. A mit Marczali állított, hogy ő majd az esküdtek elé megy, ez olyan dolog, a melyet akkor állított, a mikor még esküdtszéki eljárás alá nem is lehetett vinni ezeket a képviselőket. Ez az állásjMnt ma kétes, a mióta a filozófiai fakultás részéről a fegyelmi határozat meghozatott. Ámde helyeselhető-e, hogy ez a két képviselő, a kik képviselői kötelességükből kifolyólag a közügynek akartak szolgálatot tenni, a kik a közélet integritása érdekében rótták le kötelességüket, egy olyan egyénnel szemben, a ki már egyszer súlyosan vétkezett a közmorál ellen, azon oknál fogva, mert a bizonyitástól elzáratnak, ne járhassanak el. Erdélyi Sándor: Ez ki van zárva. Rakovszky István : Engedje meg a t. közbeszóló képviselőtársam, én egész lojalitással kijelentettem, hogy én ezt a felfogásomat egy olyan jogtudóstól és a jog terén egy olyan kapaczitástól szereztem, a ki van olyan jogász, mint a t. képviselő ur és az instruált engem arról, hogy ez kétes. Én nem állítottam, hogy ki van zárva, hanem csak azt mondottam, hogy vájjon a képviselők a-bíróság előtt képesek lesznek-e a bizonyítási eljárásra, azon oknál fogva, mert hátha a bíróság nem ugy magyarázza a 264. §-t, a mint egyes igen t. képviselőtársam akarná és szeretné, hogy magyarázza. Még furcsább a dologban az, hogy mikor ezt az Ítéletet meghozták, az ellen Singer felebbezett. Azt mondotta, hogy az Írásbelinél nem történt szabálytalanság és most beállt az a furcsa eset — ismételten kijelentem, hogy nem tudom egész, bizonyosan, de ugy vagyok értesülve és ugy tudom — hogy visszavonták ezt az Ítéletet és most Singer doktorátusa ugy lóg a levegőben, mint Mahomed koporsója a levegőben, hogy doktor is, meg nem is doktor. í^g De ez itt teljesen mellékes. Itt arról van szó, hogy ezen esetben, a melyben teljesen jóhiszeműleg és korrektül jártak el a képviselők, a melyben a napnál fényesebben be van bizonyítva, hogy itt hibás Singer ur és dr. Marczali Henrik, — mert azt csak még sem lehet elképzelni, hogy dr. Marczali Henrik urnak olyan erős szuggesztív hatalma van, hogy ennek a két képviselőnek már hat, illetőleg egy nappal előbb szuggerálta, hogy mit fog kérdezni a vizsgán — kitehetjük-e azokat a képviselőket annak, hogy a bizonyítási eljárás a részükre el legyen zárva ? Elzáratva lévén, elitéltetnek azért, mert mint képviselők, mint tisztességes emberek megtették kötelességüket. Hova jutunk, ha ilyen dolgokat megtorlatlanul büntetlenül elkövetni engedünk. Ha a képviselőház ilyen határozott bizonyítékok alapján ezt a mentelmi jogot felfüggeszti, akkor, mondom, ha a bizonyítást megengedi a törvényszék, biztos vagyok benne, hogy a képviselők még nem is kívánnák azt, hogy őket ki ne adja a képviselőház. Székely Ferencz igazsáaiigyminister: Meg fogja engedni ! Méltóztassék egészen nyugodt lenni! Rakovszky István : Ha a t. minister ur mondja és ezért felelősséget tud vállalni. . . Székely Ferencz igazságügyminister: Ezt nem tehetem! (Zaj a középen.) Rakovszky István : . . . akkor én vagyok az első, a ki nem ugy végzem beszédemet, hogy ne függeszszük fel a mentelmi jogot, hanem ugy, hogy függeszszük fel, mert nekem is, ugy mint a minister urnak, az a czélom, hogy mindenki, a ki közhivatalnok s kivált, aki az ifjúságot neveli, hogy annak a kötelességtelj esitésben, a becsület dolgában messzelátszó példának kell lennie, hogy az ilyenekre ne adja magát. (Helyeslés a középen.) Ha bennem ez a meggyőződés lenne és ha engem, mint mondom, a büntetőtörvénykönyv nagyon alapos ismerői nem figyelmeztettek volna erre a szakaszra, én szót sem emeltem volna. De a ki annyit bujkál, a ki ilyen utakon jár, arról feltételezem, hogy ugyanezeket az utakat fogja járni és meg fogja kísérelni, kibújni ebből a kellemetlen viszontlátásból az esküdtbirák előtt. Én nagyon kérem, ne méltóztassék ebben az esetben Szmrecsányi György és Zboray Miklós képviselő urak mentelmi jogát felfüggeszteni, mert mondom, azt, a mit ők elkövettek, kötelességük teljesítésében tették és meg vagyok győződve, hogy akármelyikünk ennek a dolognak tudomására jutott volna, ép ugy járt volna el, mint a hogy eljártak Szmrecsányi György és Zboray Miklós képviselő urak. Nem fogadom el az előadó ur indítványát. (Helyeslés a középen.) Elnök : Kivan valaki szólni. (Nem !) Ha tehát szólni senki sem kivan, a vitát bezárom. Az előadó urat illeti a szó. Darvai Fülöp előadó : T. ház 1 Talán felesleges mondanom, hogy Eakovszky István képviselő ur bevezető szavai nem fedik a helyzetet. Legyen meggyőződve a t. képviselő ur, hogy mentelmi ügyekben azt a bizonyos szorosan meghatározott mesgyét kell követni, a mely az igazság felé vezet, azon igazság felé, a mely egyúttal a mentelmi jognak legteljesebb garancziája. Meg lehet róla győződve a t. képviselő ur, hogy semmiféle jogászi fogással és semmiféle jogászi kicsinyességgel mi a mentelmi bizottságban. az ügyeket nem vizsgáljuk. Rakovszky István : Nem is mondtam ! Darvai Fülöp előadó; Nekünk egy a czélunk és ez az, hogy ezt a magasan lebegő és nagy fontosságú, jogot a maga teljes, kétségtelen és meg-