Képviselőházi napló, 1910. IX. kötet • 1911. junius 20–julius 15.

Ülésnapok - 1910-186

174 186. arszágos ülés 1911 június 26-án, hétfőn. tehát tanácskozásképes számban vagyunk jelen. Ennek alapján méltóztassék a képviselő urnak beszédét megtartani. Rakovszky Istyán: T. képviselőház! En a t, előadó indítványát el nem fogadom. Engedje meg a t. ház. hogy én ezt bővebben megindokoljam és indokolásomat azzal vezessem be, hogy még akkor is, a mikor a pártellentétek a legerősebben ki voltak hegyezve, a ház a mentelmi ügyeket sohasem tekintette pártkérdésnek, hanem saját függetlenségének szempontjából ítélte meg őket. Engedje remélnem, a t. ház, hogy most, a midőn örömmel konstatálom, hogy a pártellentétek tompultak és nincsenek oly élesen kihegyezve, a ház régi tradiczi óinak megfelelően a t. ház a jelen esetben is mérlegelni fogja nemcsak quid juris, hanem quid consüii. Ha a jelentést átolvasom, látom, hogy a t. előadó ur egészen a vádhatóság álláspontjára helyezkedett. A t. előadó úrban a jogász — engedje meg a t. előadó ur, hogy ezt a kifejezést használom — megölte a politikust. A mennyire nem helyes, hogy bizonyos kérdésekben a politikus ölje meg a jogászt, ugy megfordítva sem helyes, mert az igazság a középúton van. különösen ilyen kérdésben, a melynek egyszersmind politikai háttere is van. Politikai háttere van ennek a kérdésnek annyiban, hogy minden képviselőnek — és itt bizonyos vagyok, hogy önök, t. túloldal, sem fognak ellenmondani — kötelessége a közélet tisztaságára, s azok tisztességére, kötelességteljesitésére ügyelni, a kiket az állam felelősséges állásban elhelyez. T. képviselőház ! A t. előadó ur a két képviselőnek, Zboray Miklósnak és Szinrecsányi Györgynek, kiadatását azon a czimen ajánlja, mivel ők egy czikkel azonositatták magukat, a mely való és igaz tényeket konstatált egy közhivatalnokkal szemben, a ki az ő állításuk szerint, a mely egyszersmind okmányszerü bizonyítást is nyert, oly dolgokat követett el, a melyek az ő hivatalos esküjével ellentétben vannak. T. ház ! Mielőtt én belemélyednék ez ügybe és előadnám szárazon, okmányszerüleg a közjegyzői okiratok másolatait, a hogy kezemben vannak, be kell mutatnom az egyik egyéniséget. Singer Artúr ur ebben a teremben nem ismeretlen egyéniség, daczára annak, hogy ő, hála Isten, e padokon nem ül. Ki ne emlékeznék arra, hogy akkor, a mikor a leggaládabb merénylet történt a képviselőház érintetlensége ellen, Singer Artúr ur egyike volt a főszereplőknek, mert amikor a hírhedt Szapáry-féle vesztegetési eset volt, akkor Singer ur — a leggyengébb kifejezést akarom használni, csakis tiszteletből a t. házzal szemben — a közvetítő szerepét játszotta. Azt hiszem, hogy botrányosabb eset nem adta magát elő a 40 évnél hosszabb parlamenti múlt alatt, mint ez az eset, és ez a Singer Arthur ur, mikor a képviselőház ébersége és — lehet — saját ügyetlensége folytán is ez a csiny nem sikerült, nem .elégedett meg azzal

t hogy ő egyszer már igy szerepelt, hanem áhítozott egy olyan kitüntető czimre, melyet akárhányan az itt ülők közül, kik ugyanazon czimet viselik, nehéz, becsületes, jó munka, tanulás, szorgalom, és kitartás révén sanyaruan tudtak megszerezni maguknak. Singer Arthur ur megközelítette az egyetemnek egyik tanárát, dr. Marczali Henriket és dr. Marczali Henrikkel megállapodott, hogy a doktoravatási vizsgánál minő kérdéseket fog kapni. Ha én ezt a nehéz vádat emelem itt, érzem annak a felelősségét is, hogy urát adjam ennek a vádnak. A dolog ugy történt, hogy a vizsga január 21-ikére lett kitűzve és akkor Singer ur már biztosan tudta, azt, hogy őt a vizsgánál dr. Marczali Henrik egyedül a Mária Terézia korából fogja vizsgálni. Ez tudomására jutott Zboray Miklós, Szmrecsányi György és Beniczky Ödön képviselőknek, kik, hogy ne vádoltassanak azzal, hogy könnyelműen vádolnak, írásban foglalták azt, a mit biztos forrásból megtudtak és január 15-ikén közjegyzőnél letétbe helyezték a következő nyilatkozatot, a melyet szószerint fogok felolvasni (olvassa) : »Tudomásunkra jutott, hogy dr. Marczali Henrik, Singer Arthur lapszerkesztőnek, ki folyó hó 21-én fog filozófiai szigorlatot tenni, már előre megmondta, hogy csak Mária Terézia korából fogja kérdezni, tehát csak ebből készüljön és hogy dr. Singer Arthur a magyar történelemből kizárólag a Mária Terézia korára vonatkozó részből készült. Ezen tényt már a mai napon leszögezzük és eme tényre vonatkozó ezen nyilatkozatunkat kir. közjegyző előtt leteszszük. Dr. Zboray Miklós, Szmrecsányi György, Beniczky Ödön. Kelt Budapesten, 1910 január 15-én.« Hat nappal a vizsga előtt. Néhány napra rá, ismét a vizsga előtt, ugyanezen uraknak tudomáséra jutott, hogy Singer Arthur urat dr. Marczali Henrik még egy más részéből a történetnek is kérdezni fogja és nyilatkozatukat következőkép fogalmazva letették a közjegyző előtt (olvassa): »A folyó évi január 15-én kelt nyilatkozatunkat kiegészítjük azzal, hogy dr. Marczali Henriknek Singer Arthurhoz holnap, folyó hó 21-én tartandó szigorlaton első kérdése II. Endre alatti szász privilégium, privilégium Andreani lesz és a második kérdés Mária Terézia kora. Budapest, 1910 január hó 20-án. Zboray Miklós, Szmrecsányi György, Beniczky ödön.« Erre a két képviselő megbízottakat küldött a vizsgára és ezeknek vallomása szintén közjegyzői okiratba van foglalva. Ezek kijelentették, hogy valóban dr. Marczali Henrik első kérdése az volt, hogy honnan jönnek a szászok és a privilégium Andreani. a második kérdés pedig Mária Terézia kora. Midőn ez a dolog megtörtént, másnapra ki volt tűzve a doktorrá avatási ünnepély. Hogy mily előzményei voltak ennek, mily ünnepelte-