Képviselőházi napló, 1910. IX. kötet • 1911. junius 20–julius 15.

Ülésnapok - 1910-186

174 186. arszágos ülés 1911 június 26-án, hétfőn. tehát tanácskozásképes számban vagyunk jelen. Ennek alapján méltóztassék a képviselő urnak beszédét megtartani. Rakovszky Istyán: T. képviselőház! En a t, előadó indítványát el nem fogadom. Engedje meg a t. ház. hogy én ezt bővebben megindokol­jam és indokolásomat azzal vezessem be, hogy még akkor is, a mikor a pártellentétek a legerőseb­ben ki voltak hegyezve, a ház a mentelmi ügye­ket sohasem tekintette pártkérdésnek, hanem saját függetlenségének szempontjából ítélte meg őket. Engedje remélnem, a t. ház, hogy most, a midőn örömmel konstatálom, hogy a pártellen­tétek tompultak és nincsenek oly élesen kihegyezve, a ház régi tradiczi óinak megfelelően a t. ház a jelen esetben is mérlegelni fogja nemcsak quid juris, hanem quid consüii. Ha a jelentést átolvasom, látom, hogy a t. elő­adó ur egészen a vádhatóság álláspontjára helyez­kedett. A t. előadó úrban a jogász — engedje meg a t. előadó ur, hogy ezt a kifejezést használom — megölte a politikust. A mennyire nem helyes, hogy bizonyos kérdésekben a politikus ölje meg a jogászt, ugy megfordítva sem helyes, mert az igazság a középúton van. különösen ilyen kérdés­ben, a melynek egyszersmind politikai háttere is van. Politikai háttere van ennek a kérdésnek annyiban, hogy minden képviselőnek — és itt bizonyos vagyok, hogy önök, t. túloldal, sem fog­nak ellenmondani — kötelessége a közélet tiszta­ságára, s azok tisztességére, kötelességteljesitésére ügyelni, a kiket az állam felelősséges állásban elhelyez. T. képviselőház ! A t. előadó ur a két képvi­selőnek, Zboray Miklósnak és Szinrecsányi György­nek, kiadatását azon a czimen ajánlja, mivel ők egy czikkel azonositatták magukat, a mely való és igaz tényeket konstatált egy közhivatalnokkal szemben, a ki az ő állításuk szerint, a mely egy­szersmind okmányszerü bizonyítást is nyert, oly dolgokat követett el, a melyek az ő hivatalos esküjével ellentétben vannak. T. ház ! Mielőtt én belemélyednék ez ügybe és előadnám szárazon, okmányszerüleg a közjegyzői okiratok másolatait, a hogy kezemben vannak, be kell mutatnom az egyik egyéniséget. Singer Artúr ur ebben a teremben nem ismeretlen egyé­niség, daczára annak, hogy ő, hála Isten, e pa­dokon nem ül. Ki ne emlékeznék arra, hogy akkor, a mikor a leggaládabb merénylet történt a kép­viselőház érintetlensége ellen, Singer Artúr ur egyike volt a főszereplőknek, mert amikor a hírhedt Szapáry-féle vesztegetési eset volt, akkor Singer ur — a leggyengébb kifejezést akarom használni, csakis tiszteletből a t. házzal szem­ben — a közvetítő szerepét játszotta. Azt hiszem, hogy botrányosabb eset nem adta magát elő a 40 évnél hosszabb parlamenti múlt alatt, mint ez az eset, és ez a Singer Arthur ur, mikor a képviselőház ébersége és — lehet — saját ügyetlensége folytán is ez a csiny nem si­került, nem .elégedett meg azzal t hogy ő egyszer már igy szerepelt, hanem áhítozott egy olyan ki­tüntető czimre, melyet akárhányan az itt ülők közül, kik ugyanazon czimet viselik, nehéz, be­csületes, jó munka, tanulás, szorgalom, és kitar­tás révén sanyaruan tudtak megszerezni ma­guknak. Singer Arthur ur megközelítette az egyetem­nek egyik tanárát, dr. Marczali Henriket és dr. Marczali Henrikkel megállapodott, hogy a doktor­avatási vizsgánál minő kérdéseket fog kapni. Ha én ezt a nehéz vádat emelem itt, érzem annak a felelősségét is, hogy urát adjam ennek a vádnak. A dolog ugy történt, hogy a vizsga január 21-ikére lett kitűzve és akkor Singer ur már biz­tosan tudta, azt, hogy őt a vizsgánál dr. Marczali Henrik egyedül a Mária Terézia korából fogja vizsgálni. Ez tudomására jutott Zboray Miklós, Szmrecsányi György és Beniczky Ödön képvise­lőknek, kik, hogy ne vádoltassanak azzal, hogy könnyelműen vádolnak, írásban foglalták azt, a mit biztos forrásból megtudtak és január 15-ikén közjegyzőnél letétbe helyezték a következő nyi­latkozatot, a melyet szószerint fogok felolvasni (olvassa) : »Tudomásunkra jutott, hogy dr. Marczali Henrik, Singer Arthur lapszerkesztőnek, ki folyó hó 21-én fog filozófiai szigorlatot tenni, már előre megmondta, hogy csak Mária Terézia korából fogja kérdezni, tehát csak ebből készüljön és hogy dr. Singer Arthur a magyar történelemből kizá­rólag a Mária Terézia korára vonatkozó részből készült. Ezen tényt már a mai napon leszögezzük és eme tényre vonatkozó ezen nyilatkozatunkat kir. közjegyző előtt leteszszük. Dr. Zboray Miklós, Szmrecsányi György, Beniczky Ödön. Kelt Buda­pesten, 1910 január 15-én.« Hat nappal a vizsga előtt. Néhány napra rá, ismét a vizsga előtt, ugyan­ezen uraknak tudomáséra jutott, hogy Singer Arthur urat dr. Marczali Henrik még egy más részéből a történetnek is kérdezni fogja és nyilat­kozatukat következőkép fogalmazva letették a közjegyző előtt (olvassa): »A folyó évi január 15-én kelt nyilatkozatunkat kiegészítjük azzal, hogy dr. Marczali Henriknek Singer Arthurhoz holnap, folyó hó 21-én tartandó szigorlaton első kérdése II. Endre alatti szász privilégium, privi­légium Andreani lesz és a második kérdés Mária Terézia kora. Budapest, 1910 január hó 20-án. Zboray Miklós, Szmrecsányi György, Beniczky ödön.« Erre a két képviselő megbízottakat küldött a vizsgára és ezeknek vallomása szintén közjegy­zői okiratba van foglalva. Ezek kijelentették, hogy valóban dr. Marczali Henrik első kérdése az volt, hogy honnan jönnek a szászok és a privi­légium Andreani. a második kérdés pedig Mária Terézia kora. Midőn ez a dolog megtörtént, másnapra ki volt tűzve a doktorrá avatási ünnepély. Hogy mily előzményei voltak ennek, mily ünnepelte-

Next

/
Thumbnails
Contents