Képviselőházi napló, 1910. IX. kötet • 1911. junius 20–julius 15.

Ülésnapok - 1910-181

10 181. országos ülés 191 nesen életkérdés, politikai érdekből is, hogy az ország bizalma az eskü szentségében, a törvény erejében és a törvényhozóknak a törvény iránt való komolyságában meg ne rendüljön.* Justh Gyula: Sajtóper! Feltétlenül meg kell indítani. Rakovszky István (tovább olvas).- »Miként kívánjuk azonban, hogy az a szegény lézengő, a kit a szükség csábit fizetésért való hamis tanuzásra megállja a csábítást, a mikor látnia kell, hogy a törvényhozók kömryü lelkiismerettel feledkeznek meg esküjükről. Es miként tartsa meg tekintélyét tagjai előtt ez a társadalom, a mikor ugyanazt, a miért súlyos börtönbüntetést osztogat a társadalom egyeseknek, a politikai szervezetünk ormán álló törvényhozók megtorlatlanul követhetik el ? Megdöbbentően komoly tünet ez a két összeférhetlenségi ítélet. Nem is azt tartjuk benne fontosabbnak, hogy az összeférhetlenségi törvény szándékolta ellenőrzés igy megszűnik, holott még a törvény szigorú megtartása mellett is elég tér nyílnék a tág lelkiismeretek meg nem akadályozható érvényesülésének. Nem is az a főbaj, hogy a törvény ilyen alkalmazásával és a bíróság ily működésével a politikát kiszolgáltatnék a lelkiismeretlenek magánérdekeinek. Hanem különösen azt az erkölcsi romlást tartjuk megdöbbentően aggasztónak, a mit törvényhozóknak esküjökkel és a törvénynyel szemben való viselkedése az országban kelteni fog. A választóknak tett és meg nem tartott ígéretek már devalválták a politikában az adott szó értékét; az esküvel ugyanennek nem szabad megtörténnie.« Lovászy Márton : Igaza van ennek a czikknek ! Rakovszky István: T. képviselőház! Hogy jönnek hozzá a képviselők, hogy ilyen ítéletet ártatlanul tűrjenek ? Hogy jönnek hozzá azok a képviselők, kik ott a törvény értelmében el akartak járni, titkosan szavaztak, hogy ők is a többiekkel egy véka alá vétessenek ? (Igaz! TJgy van ! balfelól.) T. képviselőház ! Bocsásson meg a t. elnök ur, én most nem az elnök ur ténykedését teszem kritika tárgyává, a mai ülésből kifolyólag, hanem az inkompatibilitási törvény és pedig annak indokolása alapján. En azt tartom, hogy itt hiba van a kréta körül, hogy itt talán egész jóindulattal, egész j óhiszemüleg a t. elnök ur nem volt szerencsés akkor, mikor kiválasztotta azt a 80 tagot, kik ítélni hivatvák. Mert megdöbbentő az a konformitás az Ítéletekben, megdöbbentő az a számarány az ítélethozatalnál, megdöbbentő, hogy épen annyi ellenzéki képviselő volt benn a két ítélő bizottságban, mint a kik igennel szavaztak arra, hogy fennáll-e az összeférhetlenségi eset. Es akkor szemem megakad az összeférhetlenségi törvény revíziójára kiküldött bizottság jelentésének 9. oldalán a következőkön (olvassa)\: »A képviselőház elnöke minden ülésszak elején egy névjegyzéket állit össze, melybe 60 képviselő nevét veszi be — akkor 60-ról volt szó, azóta felemeltük ' ' június 20-án, kedden. 80-ra — és e névjegyzéket a háznak bemutatja. A ház elnökét a névjegyzék összeállításánál kétségtelenül azon czél fogja vezetni, hogy a névjegyzékbe, melyből az itélő bizottság lesz kisorsolandó, lehetőleg oly tapasztalt, jogi képzettséggel biró, tekintélyes, független férfiakat válaszszon, pártállásra való tekintet nélkül, hogy az abból kisorsolt bizottság azután feladatának magaslatán álljon«. T. képviselőház ! Nyugodtan bizom a t. többségre, nem fogja azt mondani, hogy ez a bizottság ezzel a két ítéletével hivatásának magaslatán állt. Ha tehát valahol hiba volt, hiba történhetett ott, hogy ezen követelmények fenforgása tekintetében tévedt a t. elnök ur. De én felmentem a t. elnök urat ezen tévedésétől, nemcsak azért, mert tévedni emberi, hanem ha visszaemlékezem azokra a nagy harczokra, melyek ezen törvény megalkotását megelőzték, akkor azt látom, hogy nem az egész szabadelvűpárt, hanem a szabadelvű pártban egy kis csoport nagyon harczolt ez ellen. Szó volt arról, hogy scissio áll be. Nem állt be. Szilágyi Dezső, gróf Andrássy Gyula, boldogult gróf Andrássy Tivadar, Rohonyi t. barátom és Kabos Ferencz t. házalelnök ur voltak azok a szabadelvű párt kebelében, kik ezt a törvényt erőltették. Es ha én átnézem azt a lajstromot — bocsánatot kérek előre, én senkinek a személyi és egyéni integritását érinteni nem kívánom — és látom, hogy abban benne vannak férfiak, a kik akkor, mikor ezt a törvényt alkották ... Justh Gyula: Ez az! Rakovszky István : .. . körömszakadtáig harczoltak ellene, (ügy van ! JJgy van ! a baloldalon.) mikor én azt látom, hogy benne vannak férfiak, a kik levonták a konzekvencziát becsületesen ennek a törvénynek az intézkedéseiből és lemondottak illető állásaikról, hogy újból a politikai pályára léphessenek: akkor azt mondom, emberfeletti dolog azt kívánni, hogy egy ember, a ki a múlt nagy harczainak keserveivel, a legyőzetésnek érzetével, a talán jogosult magánérdeknek háttérbe szorításával léphetett csak újból a politikai pályafutásra, (TJgy van ! a baloldalon.) most pedig van előtte egy eset, a mikor levonhatná e törvény konzekvencziáit, azokat valóban le is vonja. Nem vonja le, nem azért, hogy rosszhiszemű, — ezt nem mondom. — hanem azért, mert elfogult. (Taps a baloldalon.) Emberi gyöngeség. Elfogult, nem ugy ítél, a hogy neki Ítélnie kell, hanem téves Ítéletet hoz, a melynek következményeit mindnyájan kötelesek vagyunk elviselni, és csak az a kérdés tolul fel bennünk, miért viseljük azokat ? (Taps a baloldalon.) Elnök: T. képviselőház! Meg fogják nekem engedni, hogy mindjárt most szóljak közbe a képviselő ur beszédébe, mert a képviselő ur az én eljárásomat tette bírálat tárgyává, bírálta azon névjegyzék összeállítását, melyből az összeférhetlenségi ügyekben ítélni hivatott bizottság tagjai kisorsoltatnak. (Zaj. Halljuk/ Halljuk!) A kép-