Képviselőházi napló, 1910. IX. kötet • 1911. junius 20–julius 15.

Ülésnapok - 1910-181

181. országos ülés 1911 június 20-án, kedden. lt viselő ur szavaiból ugyan nem vettem ki azt, mintha engem valami tendencziával gyanúsított volna, (Felkiáltások a baloldalon: Nem!) de a képviselő urnak még az az állítása sem állhat meg, (Zaj. Halljuk ! Halljuk !) mint hogyha én e lista összeállításánál nem tartottam volna mindazokat a tekinteteket szem előtt, a melyek törvény szerint szem előtt tartandók. (ügy van ! ügy van ! a jobb­oldalon és a középen.) Elég tán arra a körülményre hivatkoznom, hogy én e lista összeállítása alkal­mával abban benne hagytam majdnem mindazokat, a kik a múlt országgyűlésen e bizottság tagjai voltak és jelenleg is képviselők, és közülök egye­seket csakis az ő saját, határozott kérésökre hagytam ki. Maga ez a körülmény is felmentene engem attól, hogy a képviselő ur, a ki a múlt országgyűlés e listájának összeállításával való­színűleg egyetértett, nekem most e lista össze­állításáért szemrehányást tehessen. (Élénk helyes­lés a jobboldalon és a középen.) Rakovszky István: A t. elnök ur teljesen helyesen fogta fel szavaimat, mikor kijelentette, hogy én őt semmiféle tendencziával vádolni nem akartam. Én ezt kijelentettem, még azt is mon­dottam, hogy a t. elnök ur teljesen jóhiszeműen járt el, (Zaj és közbeszólások a jobboldalon : Sza­bályszerűen 1 Elnök csenget.) nem is tételezem fel, hogy az elnök ur másként járt el, mint szabály­szerűen. De az elnök ur is, bármilyen magas az állása, ember és így szabályszerű eljárásában is hibákat követhet el akarata ellenére. A mikor tehát én keresem az okokat, hogy miért nem vált be most az az intézmény, a mely eddig bevált, az a körülmény is szemembe ötlött, midőn át­tanulmányoztam az indokolást. Ebből azonban tendencziát kiolvasni nem lehet. En nem akarom a dolgokat élére állítani; én azt hiszem, hogy a 253. szakasznak esete állott itt fenn. En igen szívesen meghallgattam az elnök urnak kijelentését, meghajlok az előtt; de itt nem az ülésben történt esetről van szó, hanem a t. elnök urnak egy előbbi ténykedéséről, a melyet minden képviselő ur jogosan szóvá tehet a par­lamenti szabályok által vont határok között, (ügy van ! a baloldalon.) Midőn azt kívánom, hogy az inkompatibili­tási ügyekben való ítélkezés vétessék el az ítélő bizottságtól és utaltassák át egy, a háztól teljesen független bíróságra — (Helyeslés a bal- és a szélső­baloH-alon.) csakis az érdek-inkompatibilitás fenfor­gása esetében. — akkor én a törvénynek egy ér­vényre nem jutott intencziója szerint járok el. Mikor a huszonegyes bizottság ki volt küldve, meg lett pendítve annak kebelében, hogy ne egy ilyen intézményre, mely mégis ki van téve a poli­tikai harczok hevének és hullámverésének, hanem a független bíróságra bízassák az Ítélkezés. Én itt hivatkozom a jelentés harmadik oldalára, hol a következő áll: »A bizottság tárgyalásai során felvettetett az az indítvány, hogy hasonlóan a választások feletti bíráskodáshoz, ruháztassák e jog nyolcz évre kisérletkópen az összeférhetlen­ségi, különösen az órdek-összeférhetlenségi ügyek­ben a m. kir. Curiára. Az albizottság ennek foly­tán az előadó tervezete mellett, mely a ház külön kisorsolt bizottságára, jury-szerü eljárás mellett kívánta bízni a bíráskodást: egy, a Curia eljárá­sának tervezetét magában foglaló javaslat kidol­gozását is elrendelte. Miután azonban a huszon­egyes bizottság a ház ezen jogát magának a kép­viselőháznak kívánta fentartani, s a házon kívül álló bíróságra az ítélkezést nem volt hajlandó ráruházni; — az előadó tervezetét fogadta el tárgyalási alapul. Elérkezett az idő a t. ministerelnök ur nyilat­kozata szerint is, hogy ezt a törvényt revidiáljuk. Az a két eset, a mely oly rikitóan bevilágított a mi politikai életünkbe, gyors orvoslást kivan. Ha engem ellenzéki hajlam, ellenzéki velleitás vezetne, én nem adnám be ezt a törvényjavaslatot, mert meg vagyok győződve, hogy ha tovább haladnak ezen az utón, mert más útra nem térhetnek egy ujabb esetnél, akkor ennek következményeit nem az ellenzék, hanem a t. túloldal érezné meg. Kép­zeljük el magunknak, hogy egy határozott, tagad­hatatlan inkompatibilitási esetben ellenzéki kép­viselő jönne az itélő bizottság széke elé, és ha az itélő bizottság esküje szerint a törvény értelmé­ben fog eljárni, amint hogy meg vagyok győződve, hogy el is fog járni, akkor ezen két téves Ítélet következtében (Zaj. Halljuk ! Halljuk !) Elnök : Csendet kérek. Rakovszky István : . . . feszélyezve lesz, mert a közvélemény majd azt mondja : nézzétek ellen­zéki férfiúról volt szó, fenállott ugyan az inkom­patibilitás, de arra ráhúzták a paragrafust, de a kormánypárti gróf Széchenyi Emilt és báró Lévay Lajost futni engedték. Egy intézményt, mely ilyen dilemma elé van állítva, fenntartani nem lehet. Ezért adtam be a törvényjavaslatot. Ez a törvényjavaslat eltér a bizottság jelentésé­ben felemiitett bíráskodástól, melyet a Curiára akartak bizni, én a közigazgatási bíróságra kívá­nom bízni. (Zaj). Elnök : Csendet kérek. Rakovszky István: Miután politikai dolgok is játszanak bele, ezen bíróságnak egyik része a köz­igazgatásban szereplő férfiakból van összealkotva, a másik része pedig magasabb birói karból van véve, hogy mindazon kritériumokat magában fel­öleli, hogy teljes megnyugvással bizhatjuk reájuk ezt a bíráskodást. T. képviselőház ! Végzem beszédemet. (Hall­juk ! Halljuk!) Vannak a közéletben kérdések, a melyeknél minden pártkülömbség megszűnik. Vannak kérdések, a melyeknél minden tekintetet félre kell termi és azt kell tekintetbe venni, hogy mi veszélyezteti a közjót, mi veszedelmes valamely testület tekintélyére, mi veszedelmes ezen testület minden egyes tagjának becsületére ? Ha elhang­zottak azon támadások, mint a minők tényleg elhangzottak, ha terjednek az ilyen támadások, ha üyen támadásokra megteremtetett az alap, mert alap nélkül ezek nem keletkeztek volna,

Next

/
Thumbnails
Contents