Képviselőházi napló, 1910. IX. kötet • 1911. junius 20–julius 15.

Ülésnapok - 1910-181

181. országos ülés 1911 június 20-án, kedden. lt viselő ur szavaiból ugyan nem vettem ki azt, mintha engem valami tendencziával gyanúsított volna, (Felkiáltások a baloldalon: Nem!) de a képviselő urnak még az az állítása sem állhat meg, (Zaj. Halljuk ! Halljuk !) mint hogyha én e lista összeállításánál nem tartottam volna mindazokat a tekinteteket szem előtt, a melyek törvény szerint szem előtt tartandók. (ügy van ! ügy van ! a jobboldalon és a középen.) Elég tán arra a körülményre hivatkoznom, hogy én e lista összeállítása alkalmával abban benne hagytam majdnem mindazokat, a kik a múlt országgyűlésen e bizottság tagjai voltak és jelenleg is képviselők, és közülök egyeseket csakis az ő saját, határozott kérésökre hagytam ki. Maga ez a körülmény is felmentene engem attól, hogy a képviselő ur, a ki a múlt országgyűlés e listájának összeállításával valószínűleg egyetértett, nekem most e lista összeállításáért szemrehányást tehessen. (Élénk helyeslés a jobboldalon és a középen.) Rakovszky István: A t. elnök ur teljesen helyesen fogta fel szavaimat, mikor kijelentette, hogy én őt semmiféle tendencziával vádolni nem akartam. Én ezt kijelentettem, még azt is mondottam, hogy a t. elnök ur teljesen jóhiszeműen járt el, (Zaj és közbeszólások a jobboldalon : Szabályszerűen 1 Elnök csenget.) nem is tételezem fel, hogy az elnök ur másként járt el, mint szabályszerűen. De az elnök ur is, bármilyen magas az állása, ember és így szabályszerű eljárásában is hibákat követhet el akarata ellenére. A mikor tehát én keresem az okokat, hogy miért nem vált be most az az intézmény, a mely eddig bevált, az a körülmény is szemembe ötlött, midőn áttanulmányoztam az indokolást. Ebből azonban tendencziát kiolvasni nem lehet. En nem akarom a dolgokat élére állítani; én azt hiszem, hogy a 253. szakasznak esete állott itt fenn. En igen szívesen meghallgattam az elnök urnak kijelentését, meghajlok az előtt; de itt nem az ülésben történt esetről van szó, hanem a t. elnök urnak egy előbbi ténykedéséről, a melyet minden képviselő ur jogosan szóvá tehet a parlamenti szabályok által vont határok között, (ügy van ! a baloldalon.) Midőn azt kívánom, hogy az inkompatibilitási ügyekben való ítélkezés vétessék el az ítélő bizottságtól és utaltassák át egy, a háztól teljesen független bíróságra — (Helyeslés a bal- és a szélsőbaloH-alon.) csakis az érdek-inkompatibilitás fenforgása esetében. — akkor én a törvénynek egy érvényre nem jutott intencziója szerint járok el. Mikor a huszonegyes bizottság ki volt küldve, meg lett pendítve annak kebelében, hogy ne egy ilyen intézményre, mely mégis ki van téve a politikai harczok hevének és hullámverésének, hanem a független bíróságra bízassák az Ítélkezés. Én itt hivatkozom a jelentés harmadik oldalára, hol a következő áll: »A bizottság tárgyalásai során felvettetett az az indítvány, hogy hasonlóan a választások feletti bíráskodáshoz, ruháztassák e jog nyolcz évre kisérletkópen az összeférhetlenségi, különösen az órdek-összeférhetlenségi ügyekben a m. kir. Curiára. Az albizottság ennek folytán az előadó tervezete mellett, mely a ház külön kisorsolt bizottságára, jury-szerü eljárás mellett kívánta bízni a bíráskodást: egy, a Curia eljárásának tervezetét magában foglaló javaslat kidolgozását is elrendelte. Miután azonban a huszonegyes bizottság a ház ezen jogát magának a képviselőháznak kívánta fentartani, s a házon kívül álló bíróságra az ítélkezést nem volt hajlandó ráruházni; — az előadó tervezetét fogadta el tárgyalási alapul. Elérkezett az idő a t. ministerelnök ur nyilatkozata szerint is, hogy ezt a törvényt revidiáljuk. Az a két eset, a mely oly rikitóan bevilágított a mi politikai életünkbe, gyors orvoslást kivan. Ha engem ellenzéki hajlam, ellenzéki velleitás vezetne, én nem adnám be ezt a törvényjavaslatot, mert meg vagyok győződve, hogy ha tovább haladnak ezen az utón, mert más útra nem térhetnek egy ujabb esetnél, akkor ennek következményeit nem az ellenzék, hanem a t. túloldal érezné meg. Képzeljük el magunknak, hogy egy határozott, tagadhatatlan inkompatibilitási esetben ellenzéki képviselő jönne az itélő bizottság széke elé, és ha az itélő bizottság esküje szerint a törvény értelmében fog eljárni, amint hogy meg vagyok győződve, hogy el is fog járni, akkor ezen két téves Ítélet következtében (Zaj. Halljuk ! Halljuk !) Elnök : Csendet kérek. Rakovszky István : . . . feszélyezve lesz, mert a közvélemény majd azt mondja : nézzétek ellenzéki férfiúról volt szó, fenállott ugyan az inkompatibilitás, de arra ráhúzták a paragrafust, de a kormánypárti gróf Széchenyi Emilt és báró Lévay Lajost futni engedték. Egy intézményt, mely ilyen dilemma elé van állítva, fenntartani nem lehet. Ezért adtam be a törvényjavaslatot. Ez a törvényjavaslat eltér a bizottság jelentésében felemiitett bíráskodástól, melyet a Curiára akartak bizni, én a közigazgatási bíróságra kívánom bízni. (Zaj). Elnök : Csendet kérek. Rakovszky István: Miután politikai dolgok is játszanak bele, ezen bíróságnak egyik része a közigazgatásban szereplő férfiakból van összealkotva, a másik része pedig magasabb birói karból van véve, hogy mindazon kritériumokat magában felöleli, hogy teljes megnyugvással bizhatjuk reájuk ezt a bíráskodást. T. képviselőház ! Végzem beszédemet. (Halljuk ! Halljuk!) Vannak a közéletben kérdések, a melyeknél minden pártkülömbség megszűnik. Vannak kérdések, a melyeknél minden tekintetet félre kell termi és azt kell tekintetbe venni, hogy mi veszélyezteti a közjót, mi veszedelmes valamely testület tekintélyére, mi veszedelmes ezen testület minden egyes tagjának becsületére ? Ha elhangzottak azon támadások, mint a minők tényleg elhangzottak, ha terjednek az ilyen támadások, ha üyen támadásokra megteremtetett az alap, mert alap nélkül ezek nem keletkeztek volna,