Képviselőházi napló, 1910. IX. kötet • 1911. junius 20–julius 15.

Ülésnapok - 1910-185

185. országos ülés 1911 június tk-én, szombaton. 145 egyoldalú törvényhozási akció kikerülésének nem mutatta be, szóval, ma ugy áll a dolog a ház előtt, hogy a kormánynak ugyan komoly törekvése, hogy a katonai büntetőperrendtartás is törvénynyé legyen, hanem vagy azzal együtt viszi keresztül és engedi törvénynyé emeltetni a véderőjavaslatot, vagy semmikép, — ezt a biztositást a kormánytól nem kaptuk meg. Ennek folytán lehetetlen nekünk azt, a mit a kormány a maga szempontjából nemzeti elohaladásként bemutat, egészen komolyan venni, (Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) lehetetlen az ország számára biztosítottnak tekintenünk, és az a határozatlanság, — a legenyhébb kifejezést használva — a mely e tekintetben a kormány fellépésében mutatkozik, ujabb indok a bizalmatlanságra, ujabb indok, hacsak a tegnapi nyilatkozatok itt a ház szine előtt ki nem korrigáltatnak, arra, hogy ezt a törvényjavaslatot a magam részéről és elvbarátaim nevében visszautasítsam. (Elénk helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Elnök: Ki következik? Hammersberg László jegyző: Lovászy Márton ! Lovászy Márton: T. ház ! (Halljuk! Hálli'alc!) Csak egész röviden és csak fő vonásaiban kivánom előadni azokat az okokat, a melyeknél fogva én és az a párt, a melyhez tartozom és a melynek megbizásából most szót emelek, a szőnyegen levő törvényjavaslathoz hozzá nem járulunk. (Halljuk! a bal- és szélsőbaloldalon.) Röviden teszem ezt azért, mert hiszen nem szándékunk megakadályozni a képviselőház döntését, tekintettel a most már negyedik indemnitás lejártáig rendelkezésre álló idő rövidségére, ezt az ujabb indemnitást. Nem szándékozunk megakadályozni, de ugy véljük, hogy hiszen küszöbén lévén egy appropriácziós vitának, ott talán inkább helyén lesz és bővebben is lesz alkalmunk a kormánynyal szemben elfoglalt álláspontunkat tisztázni és azt egészen markánsul kifejezni. T. képviselőház ! Mi nem fogadjuk el a szőnyegen levő törvényjavaslatot, abból az egyszerű okból, mivel a legélesebb bizalmatlansággal viseltetünk a kormány iránt és e bizalmatlanságra nekünk sok, nagy és súlyos okaink vannak, (ügy van! a szélsőbaloldalon.) Elsősorban is, bár sajnálattal, de kénytelen vagyok kijelenteni, hogy mi a t. kormányt a szó igazi és nemes értelmében vett nemzeti kormánynak nem tekinthetjük. (Ugy van! a bal- és szélsőbaloldalon.) Igazolja ezt elsősorban, a mit nem először hozunk fel a házban, magának a kormánynak keletkezése, a melyről mindent el lehet mondani, csak azt nem, hogy az alkotmányos és nemzeti alapon történt volna. Mert hiszen az alkotmányosságnak mégis csak nélkülözhetetlen alapeleme és feltétele az, hogy a kormány a többség kebeléből vétessék, ha pedig nincs többsége, akkor legelső teendője az legyen, hogy e többséget magának megszerezze. A t. kormány ezzel a kötelességgel egy teljes fél esztendeig várakozott, (ügy van! ügy van! balfelől.) a mivel igazolta, hogy ő e kötelesség SEPYH. NAPLÓ. 1910 —1915. IX. KÖTET. teljesítésére valami különös nagy súlyt nem helyez ; megszerzi magának, ha lehetséges, de ha nem lehetséges, akkor kész többség nélkül is, alkotmányellenesen is megmaradni és kormányozni az országot. Hisz nyilt titok az, hogy a t. kormány maga sem várta azt, hogy már az első választások alkalmával többségre tesz szert és el volt határozva a választási eljárást és az azzal járó zaklatását a nemzetnek kétszer-háromszor is megismételni, a mivel elárulta nyiltan szándékát, hogy az alkotmány követelményeit addig fogja figyelmen kivül hagyni, a mig csak a többség megszerzésére mód és alkalom nem nyilik. Időközben azonban megszerezte a t. kormány az alkotmányosságnak ezt az alapfeltételét. De hogyan, milyen eszközökkel ? Olyanokkal, melyek nemcsak minden politikai erkölcsnek a lábbaltiprását jelentik, hanem egyenesen a büntetőtörvénykönyvbe ütköznek, (Mozgás jobbfelől.) mert hiszen ezen eszközök legfőbbike a vesztegetés volt, ezt pedig a mi büntetőtörvénykönyvünk határozottan tiltja. (Helyeslés balfelől.) Külszinre most már tehát ugy áll előttünk ez a kormány, mint a mely alkotmányos alapokra fekteti kormányzását. De én ugy látom, hogy ez a változás, melynek folytán a t. kormány — hogy közkeletű szólásmóddal éljek — darabont-kormányból átvedlett alkotmányos kormánynyá, mitseni változtat azon a jellegén, hogy ő nem nemzeti kormány, mert hiszen látjuk, hogy ennek a nemzetnek minden vágyával, törekvésével, jogával szemben elsősorban épen a magyar kormány áll ott tagadólag és ajánlja fel szolgálatait azon tényezőknek, melyek ezen jogok érvényesítését megakadályozzák. Sulyositja ezt a körülményt az, hogy nemcsak mi látjuk igy az igen t. kormánynak a jellegét, hanem ugyanilyennek látják a t. kormányt odaát Ausztriában is. (Igaz ! ügy van ! balfelől.) Ott is ugy fogják fel a t. kormány hivatását, hogy az nem más, mint letörni, elfojtani, visszaszorítani azokat a nemzeti jogokat és törekvéseket, melyek az utóbbi időben oly sok alkalmatlanságot szereztek. Annak azután, hogy Ausztriában is igy fogják fel a t. kormány hivatását, súlyos következményei vannak, mert mikor azután inkább talán a dekórum kedvéért a t. kormány egy-egy nemzeti ügyet a kezébe vesz és azt érvényesiteni iparkodik, Ausztriában bizonyos csodálkozással vegyes felháborodással találkozik a kormány. Csodálkoznak azon, hogy hogyan van azj hogy ez a kormány, mint odaát Ausztriában mondani szokták, szintén folytatja azt a meddő vivmánypolitikát, hogy nemzeti jogokat akar érvényre juttatni, holott az volna a hivatása, hogy azokat letörje és elfojtsa. Innen magyarázhatók azután a kormánynak azok a kudarczai, melyeket ezekben a nemzeti ügyekben szenvedett, melyek közül utalhatok csak a készfizetések kérdésére, vagy a katonai büntetőperrendtartás kérdésében a magyar nyelv érvényesülésére, mely az én felfogásom szerint bizony a magyar államnyelv 19