Képviselőházi napló, 1910. IX. kötet • 1911. junius 20–julius 15.

Ülésnapok - 1910-185

146 285. országos ülés 1911 június M-én, szombaton. érvényesítése helyett súlyos kudarczczal végződött, (Ugy van I balfelől.) mert teret nyit annak a lehetőségnek, hogy a német szolgálati nyelv, melyet törvénykönyvünk eddig nem ismert, bevonuljon és polgárjogot nyerjen a magyar törvénykönyvben, (Igaz ! Ugy van ! balfelől.) úgyhogy bizonyos félelem fog el bennünket, valahányszor a t. kormány valamely nemzeti ügyet a kezébe vesz, mert biztosra vehetjük, hogy az ő kezéből ez a nemzeti ügy megnyomorodva és tönkretéve kerül ki. (Ugy van! balfelől.) Bizalmatlansággal viseltetünk a t. kormány iránt azért is, mert másfél évi működése alatt immár világosan kiderült, hog}' jóformán teljesen nélkülözi azt a szocziális érzéket, mely nélkül felfogásom szerint modern kormányzat el nem képzelhető. A t. képviselőház nagyon jól tudja, hogy mi, kik ezeken a padokon ülünk, a muít kormányt vakon nem követtük, vele szemben is fentartottuk a kritika szabadságát, sőt elég hamar bekövetkezett az az idő, mikor utaink szétváltak, de azt mindig elismertük és elismerjük ma is, hogy abban a kormányban igenis megvolt az a szocziális érzék, a mely szükséges ahhoz, hogy a társadalmi ellentéteket csökkentse és a társadalmi elégedetlenségnek levezető csatornákat teremtsen. Hiszen utalhatnék számos alkotására a múlt kormánynak. Ott van pl. az adóreform, a melyeknek lehetnek hibái, vagy hiányai, de kétségtelen, hogy ez az adóreform volt az első, mely az adórendszerünkben rejlő igazán kiáltó igazságtalanságokat és aránytalanságokat nagyrészben eltüntette, a mely először nyitott tért a modern adórendszerektől elválaszthatatlan elveknek : a létminimumnak' és a progressziónak és a mely törvénynyel szemben a mai kormány egyszerűen az elhalasztás álláspontjára helyezkedett. Utalhatnék pl. a gyermekvédelemnek intézményére, melyet a múlt kormány nagy mértékben felkarolt. Utalhatnék az ingyenes népoktatásról szóló törvény megalkotására, utalhatnék a munkásházaknak és számos más szocziális alkotásnak létrehozására. A mostam t. kormánytól másfélévi működése alatt egyetlen egy életrevaló szocziális alkotást nem láttunk, sőt állithatjuk, hogy a most lefolyt budgetvita alatt, mikor alkalmunk volt meggyőződni a t. minister urak terveiről és programmjairól, nyilatkozataik olyan sivár képét mutattak, mely vajmi kevés reménynyel kecsegtet minket. (Ugy van! Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) De hát nálunk, ugy látszik, a kormányfelfogás az, hogy a társadalmi elégedetlenségnek, a társadalmi ellentéteknek egyetlen levezető csatornája a kivándorlás. És ebben igaza is van, mert az én hitem szerint azt, hogy Magyarország feldúlt szocziális viszonyai között eddig robbanás, vagy megrázkódtatás nem következett be, nagy részben annak a sajnálatos nagy nemzeti vérveszteségnek, a kivándorlásnak köszönhetjük. Azt pedig csakugyan látjuk, hogy ezt a nemzeti intézményt a t. kormány valóban nagy buzgalommal és odaadással ápolja. (Igaz ! Ugy van ! a bal- és a szélsobaloldalon.) De bizalmatlansággal viseltetünk a t. kormány iránt harmadsorban — és talán ez a legaktuálisabb — azért, mert most már világosan látható, hogy a t. kormány elvesztette politikai megbizhatóságát és a politikai megbízhatóságra igénynyel és jogosultsággal többé nem bír. Különösen a választói jog és a véderőreform kérdésében tanúsított viselkedése az, a mely megfosztja őt a politikai megbízhatóságra való jogosultságától. (Ugy van ! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Ismeretes t. képviselőház előtt az, hogy 1906-ban nemzet és király között közös megegyezés jött létre. Ez a megegyezés nem volt a véletlennek szüleménye. Ennek a megegyezésnek nem az volt az indoka, hogy bizonyos politikai nehézségek és bajok megkerültessenek, ennek a megegyezésnek mélyen fekvő, mondhatnám, történelmi jelentőségű oka van. Ez az ok az, hogy király és nemzet egyaránt felismerte azt, hogy a közöttük levő súlyos, és mindkét félre nézve veszedelmes és káros ellentéteknek kiegyenlítésére és a közöttük mindkét részről nagyon kívánatos egyetértésnek állandó és szilárd alapokra való helyezésére az ut az általános választói jogon keresztül vezet. Ez egészen természetes, mert ezeket az ellentéteket sajnálni lehet, de letagadni, eltitkolni nem. Ezek fennállanak és mind a két félnek, királynak és nemzetnek egyaránt életbevágó nagy érdeke az, hogy ezen ellentétek elsimuljanak, kiegyenlítődjenek. (Helyeslés a szélsőbaloldalon). De ez csak akkor lehetséges, hogyha a nemzetnek vágyait, törekvéseit, jogainak formulázását, egyszóval, a nemzetnek akaratát nem bizonyos törsdékcrdekek, vagy osztályok, hanem a nemzetnek egésze juttatja kifejezésre; viszont a nemzetnek érdeke az, hogy mikor ő ezen jogok és követelések érvényesítéséért sikra száll, ne egyes töredékrétegek súlyát és erejét vesse latba, hanem a, namzetnek egész egyetemét. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Ezek az igazságok felül állanak a kormányváltozások bizonytalanságain, ezeket a nagy igazságokat ministeri kinevezésekkel, kormányok megváltoztatásával ehminálni, elhnellőzni nem lehet. Megvallom, hogy mikor ez a kormány parlamentáris működését megkezdette, ugy látszott, mintha maga is ennek a nagy igazságnak hatása alatt állana. Legalább is az az aktus, a melylyel a jelenlegi országgyűlés megnyittatott, t. i. a trónbeszéd, nagyban és egészben ezen az igazságon alapszik, azzal ellentétben nincs. Abban a trónbeszédben a sorrend szerint is kiemelkedő momentumok és feladatok között első helyen van felemlítve a választói reform, az általános választói jog alapján. Sőt még nyomatékos jelzővel van megjelölve ennek a feladatnak fontossága azzal, mikor a trcnb eszed ezt a feladatot mint legfontosabbat, el nem odázhatót smliti. (Igaz ! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Igaz, a véderő-reform is benne van abban a trónbeszédbeií, de nem hiszem, hogy véletlen lenne az, hogy