Képviselőházi napló, 1910. IX. kötet • 1911. junius 20–julius 15.

Ülésnapok - 1910-185

144 185. országos ülés 1911 június M-én, szombaton. nem kifogásolok — kárba veszett munkát végeznénk, mert mindenki tudja azt, hogy akkor is nagyon gyenge lábon állott a Reichsrath munkaképessége, arra pedig talán nem gondolt senki, hogy Magyarország magára vállalja azt az ódiumot Ausztria népeivel szemben, hogy súlyos terheket itt megszavazzon, (Igaz! Ugy van! balfelól) és hogy azok azután az ottani népképviselet megkerülésével a 14. §. alapján rovassanak ki és erőszakoltassanak reá az osztrák népekre, Magyarországnak, a magyar népképviseletnek erkölcsi felelőssége mellett. (Igaz ! Ugy van ! balfelól). Már akkor is igen gyenge lábon állott minden biztosíték és már akkor is az volt a nézetünk, hogy miután itt, ebben a házban nimdenesetrs egy kompakt többség van és egy olyan kormány van, a mely parlamenti befolyással rendelkezik, biztosabb eljárás lett volna előrebocsátani azt a tényezőt, a melynek hozzájárulása bizonytalan, (Ügy van ! Ugy van ! balról.) a melynek körében a benyújtott javaslatoknak épen azzal a részével szemben, a melyben a t. kormány egy magyar nemzeti előrehaladást vél létesiteni, már akkor is nagy agitáczió indult meg, szóval, az előrelátó politikának mindenképen az lett volna a feladata, hogy menjenek az osztrákok e téren előre és azután lássuk mi, hogy mit teszünk. (Igaz ! Ugy van! balfelól.) De hát azóta meg teljesen megváltozott a helyzet. Az az osztrák kormány, a melylyel a mi kormányunk megállapodott; az a többség, a melyre annak a kormánynak bizonyos befolyása, volt és a a melyért az a kormány egy bizonyos szavatosságot vállalhatott, nincs többé. Nap-nap után olvassuk a lapokban az annak szétmorzsolásáról szóló hireket, és a helyzet teljes bizonytalanságát jellemzi az, hogy az utolsó hirek szerint, a melyek rendkívül plauzibilisek, ott valószinüleg u. n. hivatalnokministerium fog létesíttetni, a mely viszi az ügyeket mindaddig, mig a helyzet ugy kiforr, hogy vagy uj parlamenti kormányt lőhessen a most választott Reichsrathtal kinevezni, vagy esetleg ezt a Reichsrathot akár ismét feloszlatni vagy más módon munkaképessé tenni. (Igaz ! Ugy van ! baljelöl.) Szóval ma Ausztriában semmiféle olyan tényező nincs, a mely a mi kormányunknak a Bienert-kormánynyal létrejött megállapodásainak betartásáért csak a legkisebb erkölcsi felelősséggel is birna és az erkölcsi garancziát vállalhatná ! (Igaz! Ugy van! balfelöl.) Tehát ebből a szempontból kifogásoltuk a véderőjavaslatok itteni tárgyalásának evőszakol&sát.f Helyeslés balról.) De hát nem is ez a legsúlyosabb része azoknak, a mik tegnaj) a pénzügyi bizottságban történtek. Az egész komplexumnak, a melyet a t, kormány a ház asztalára letett, egyik kiegészítő része a katonai büntetőperrendtartás, a melyben a t. kormány a magyar állami nyelv jogainak érvényesítése czéljából létesített annyit, a mennyit ő kielégítőnek tart. Én sietek előrebocsátani, hogy én azt nem tartom kielégítőnek, (Helyeslés és felkiáltások balfelól: Sőt.') a mit e tekintetben ez a javaslat tartalmaz, de a t. kormánynak és a többségnek, habár eddig még hivatalosan ki nem mondott, de értekezletén megnyilvánult hangulatából kivehető állásjwntja az, hogy ezek az intézkedések kielégítők és hogy ezeknek a nagy terheknek fejében, a hadsereg kiépítésével párhuzamosan, a magyar nemzeti és állami követelmények megfelelő térfoglalása fog bekövetkezni. Minthogy azonban Ausztriában épen ezen intézkedések ellen irányul a legnagyobb agitáczió, (Ugy van! Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) azért én azt hiszem, hogy a legelemibb politikai előrelátás azt kívánta volna, hogy a kormány valamely alakban szerezzen magának és nyújtson az országban azoknak, a kik ugy gondolkoznak mint ő és a kik azokban az intézkedésekben csakugyan nemzeti előrehaladást látnak, biztosítékot arra nézve, hogy nem fog megtörténni az a felsülés, (Helyeslés a bál- és a szélsőbaloldalon.) az a nemzeti lefőzetés, mert másnak nem lehet nevezni, hogy az osztrák alkotmányos tényezők esetleg törvényerőre segítik emelni ennek az egész komplexumnak azt a részét, a mely a terheket tartalmazza. (Ugy van! a bal- és a szélsóbaloldahn.) és meghiúsítják, leszavazzák, lehetetlenné teszik épen a komplexum azon részének törvényerőre emelkedését, a mely Magyarországra nézve a kormány felfogása szerint bizonyos vívmányokat tartalmaz. Tegnap a pénzügyi bizottságban mi, a bizottság ellenzéki tagjai, színvallást kértünk a t. ministerelnök úrtól a tekintetben, hogy el van-e határozva arra. — hogy mely stádiumában a tárgyalásnak, azt ő reája bizzuk — hogy valamely kielégítő módon gondoskodni fog arról, hogy a véderőről szóló törvényjavaslat nem fog törvényerőre emelkedni másképen, mint ugy, hogy törvényerőre emelkedilc az a javaslat is, a melyet ő mint Magyarország nemzeti igényeinek részben való kielégítését mutat be. Erre lehetnek különböző módok. En azzal is megelégszem, ha a t. ministerelnök ur azt mondja, hogy a főrendiházat nem fogja ezen véderőről szóló törvényjavaslat tárgyalására felhívni és felkérni, mig e tekintetben biztositéka nincs. Azzal is megelégszem, ha kijelenti, hogy királyi szentesítés alá nem fogja azt bocsátani ; azzal is — sőt ezzel még inkább — megelégszem, ha azt mondja, hogy mi pedig a katonai büntető perrendtartásra vonatkozó törvényjavaslatot Magyarországra nézve életbe fogjuk léptetni, akár hozzájárulnak az osztrákok, akár nem. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Ezen módok bármelyikébe belenyugszom, sőt abba is belenyugszom, ha semmiféle módot nem jelöl meg, hanem kijelenti, a kormány reputáczióját köti ahhoz, hogy nem lesz törvény a véderőjavaslatból másképen, mint hogyha egyszersmind törvény lesz a katonai büntetőperrendtartás azon intézkedéseiből, a melyeket ő mint a nemzeti ügy előrehaladását mutat be az országnak. Ezen kérdések elől azonban a t. ministerelnök ur kitért; olyan választ adott, a mely a junktimot határozottan perhorreszkálta ; másféle módját ezen