Képviselőházi napló, 1910. IX. kötet • 1911. junius 20–julius 15.

Ülésnapok - 1910-184

184. országos ülés 1911 június 23-án, pénteken. 135 bevételei — csak ezekről beszélünk, mert ezek az állandó természetűek —• 1005 millió K-át tettek ki, addig 10 év alatt ezen eredmény 1452 millió K-ra emelkedett, vagyis 447 millió K-val emelkedtek az állam rendes bevételei. Nem állitom, hogy ez állandó természetű emelkedés; de ez mindenesetre igen szép és jelentékeny összeg, s hogyha valamivel kevesebbet veszünk is fel, mint a természetes emelkedés eredményét, akkor sem szükséges, hogy desperáczióval tekintsünk a jövőbe, különösen ha figyelembe veszszük azt, hogy vannak egyes bevételi források, a melyek megnyithatók, a melyek fejleszthetők és a melyekhez okvetlenül hozzá is kell nyúlnunk, hogy növekvő állami kiadásainkat fedezhessük. Ezekre is majd annak idején vissza fogok térni. T. képviselőtársam azután sajnálatát fejezte ki a felett, hogy a szeszadóból eredő bevételeinket nem emelhetjük, tekintettel arra a körülményre, hogy az osztrák kormány eljárása, illetőleg az osztrák parlamenti viszonyok akadályozzák a szeszadó törvény életbeléptetését. E tekintetben a helyzet az, hogy 1908-ban megalkottatott az uj szeszadótörvény, az 1908: XXVIII. tczikk, a mely módosította a korábbi. 1899-iki évi szeszadótörvényt. Ez alkalommal dispozicziók létesültek, a melyek részben csak Ausztriával együttesen valósithatók meg; másrészről olyan diszpozicziók is, a melyek Ausztria nélkül egyoldalulag is megvalósíthatók. Az utóbbiak közé tartozik a szeszadópótlék tételének emelése. Es minthogy ezt egyoldalúing is megvalósítani jogunkban áll, a t. képviselőház meg fog győződni arról, hogy én nem mulasztottam el ezt az alkalmat felhasználni, és a költségvetési törvényjavaslatba már be van foglalva azon intézkedés, a melynek gyökere az 1908: XXVIII. t.-cz., s a mely a szeszadópótlék tételének felemelésére vonatkozik. A mi azt illeti, hogy ennek következtében megtörténhetik, hogy Ausztriából, a hol kisebb adótétellel van a szesz megadóztatva, bizonyos mértékig nagyobb mennyiségű szesz fog bejönni, ez mindenesetre igen kellemetlen jelenség, azonban az államháztartás szempontjából nem változtat a helyzeten, mert az átutalási eljárás következtében az Ausztriából bejövő és itt fogyasztott szesznek adója az ausztriai kincstár által részünkre megtéríttetik, illetve a különbözet a behozó féltől beszedetik. Mindenesetre különös dolog Szebeny Antal képviselőtársamtól az, hogy midőn arról panaszkodik, hogy az állami bevételek nem elég nagyok, ugyanakkor a boritaladó eltörlését kívánja. Azt hiszem, ez nem egészen logikus. Különben is a mi viszonyaink között olyan jelentékeny bevételi forrást, mint a boritaladő, ez idő szerint nélkülözni nem lehet. S hogy mégis a bortermelés érdekeit előmozditsuk, azt hiszem, nem az adó eltörlésében kell keresni az erre vonatkozó eszközt, hanem a borértékesítésre vonatkozó azokban az intézkedésekben, a melyeket a földmivelésügyi minister t. barátom bejelentett, a melyeket kezdeményezett, s a melyeket az államnak jelentékeny áldozatával folytatni is fogunk a legközelebbi években. (Helyeslés jobbfelöl.) Felemlittetett továbbá a dohány-árucikkek árának fölemelése, a mely a legújabban megjelent rendeletből ismeretes. E tekintetben csak annak konstatálására szorítkozom itt, t. képviselőház, hogy az utolsó általános áremelés a dohánygyártmányoknál 1888-ban, tehát 23 esztendővei ezelőtt történt. Azóta egyes csekélyebb jelentőségű részleges emelések különösen a külföldi gyártmányok tekintetében történtek, és pedig 1896-ban és 1906-ban, de általános szabályozása az áraknak, mondom, 23 évvel ezelőtt történt utoljára. S ha tekintetbe méltóztatnak venni, hogy 23 esztendő alatt milyen mértékben emelkedtek a munkabérek az anyagszerek árai, a dohánynak beváltási költségei, akkor mindenki meg fog győződni arról, hogy azok az emelések, a melyeket most léptetünk életbe s a melyekhez törvényhozási hozzájárulás nincs kikötve törvényeinkben, igen mérsékelt emelések, olyanok, a melyek megfelelnek a más államokban követett eljárásnak is, a mennyiben Francziaországban és Németországban is emeltetett az ár. T. képviselőtársam felemlítette továbbá a Lánczhid építését és azon kívánságának adott kifejezést, hogy a Lánczhidon keresztül a villamos vasút szintén vezettessék át. Megvallom, erre nézve nem tudnék ígéretet tenni, mert azt hiszem, a Lánczhidat annyira kiszélesbiteni, hogy ott villamosközlekedésre is hely legyen, alig volna lehetséges. (TJgy van! TJyy van! jobbfelöl. Zaj.) Felhozta továbbá t. .kéj^viselőtársam az Alagutnál gyakorlatban levő vámszedés kérdését is és kifogásolta azt, hogy vámszedése nem törvényes, illetőleg nem folyománya azon hivatalos eljárásnak, a mely meg kell hogy előzze mindenütt a vámszedési jogot. Abban igaza van a t. képviselő urnak, hogy erre vonatkozólag csak az történt, hogy a mikor hivatali elődöm átvette az alagutat állami kezelésbe, bejelentette ezt a költségvetés során a törvényhozásnak, egyszersmind bejelentette azt is, hogy a vámszedés épugy továbbra is fenn fog tartatni, a hogy addig gyakorlatban volt. A törvényhozás e vonatkozó tételt megnevezte, és ez alapon történik a vámszedés. Nincs azonban akadálya annak, hogy ebben a tekintetben a szabályszerű eljárás lefolytattassék, a mikor is a végeredmény ugyanaz lesz. mint most, hogy kénytelenek vagyunk a vámszedést fentartani, tekintettel különösen a nagy beruházási költségekre, a melyek az Alagút átépítésével kapcsolatosak.