Képviselőházi napló, 1910. IX. kötet • 1911. junius 20–julius 15.

Ülésnapok - 1910-184

136 l8k országos ülés 1911 Végül szóba hozta a t. képviselő ur a munkásházak kérdését és azon óhajának adott kifejezést, hogy a munkásházak építése minél nagyobb mérvben íolytattassék. A munkáshá­zakra nézve a helyzet az, hogy a törvényhozás a kormánynak erre vonatkozó felhatalmazást, illetőleg utasítást adott, a melynek értelmében, a telekvételtől eltekintve, a kormány 12 millió koronát van jogosítva az építkezésekre felhasz­nálni. Az a programm azonban, mely az ere­deti számítás alapját képezte, bizonyos átalaku­láson ment keresztül, amelynek az lett a követ­kezménye, hogy az építési költségek jelentéke­nyen felszökkentek, ugy, hogy nem kevesebb mint 36 millió korona mutatkozott annak az összegnek, (Mozgás) a mely okvetlenül szükséges a telekvásárláson kivül, hogy az összes építke­zések, a melyek kontemplálva voltak, teljesít­hetők legyenek. Ebbe a 36 millióba nincsenek belefoglalva azok a külön kiadások, a melyek ily nagy város létesí­tésével szükségkép kapcsolatosak, mint a minő az útépítés, a telekbekerités, befásitás, vizrnűlétesi­tés, azután házi vízvezetékek, külső csatornaháló­zat, házi csatorna berendezése, utczavilágitás berendezése, vasúti szállítás költségei, mindezek még külön okoznak kiadást, ugy hogy a 12 millióra tervezett építkezés körülbelül 48 millió koronát fog igénybe venni, a telekvétel költségeitől elte­kintve. (Mozgás.) Hogy ily körülmények közt én aggálylyal néz­tem a dolgot, azt a t. ház, gondolom, természe­tesnek fogja találni, és igyekeztem, a mennyire lehet, korlátozni a kiadásokat a nélkül, hogy a végezel koczkázatnak volna kitéve, és remélem, sikerül nemsokára oly megoldást találnom, a mely egyrészt biztosítja a szocziális intézmény létesü­lését, másrészről leveszi az állam vállairól azt nagy terhet, a melynek viselése, felfogásom sze­rint, tulaj donképen nem állami feladat. Ezekről természetesen annak idején a törvényhozásnak jelentést fogok tenni. Münnich Kálmán t. képviselőtársam a bányá­szat köréből igen sok, igen fontos és igen érdekes témát emiitett fel. (Éljenzés a jobboldalon.) Telje­sen egyetértek vele mindazokra nézve, a miket ő egy elektrotechnikai és kémiai tanszék felállí­tására nézve, azután a vizsgarendszer revíziójára, az akadémiai tanári állások betöltésére és a vas­bánya-altisztek iskolájának létesítésére vonatko­zólag mondani szíves volt. Mindezekben igen he­lyes eszmék foglaltatnak, melyeknek megvalósítása kétségkívül a bányászati oktatásnak és magának a bányászati iparnak előnyére fog válni. T. barátom megemlékezett a fémbányászatnak szomorú helyzetéről is. Ebben is egyetértek vele, mivel sajnálattal kell konstatálnom, hogy egyes telepeink — ugy látszik — tényleg kimerültek és mindazon erőfeszítések és kísérletek, melyeket évek hosszú során keresztül tettünk ezen bányá­szatok emelésére, eredménytelenek maradtak, ugy hogy az ottani népesség — különösen Selmecz június 23~án, pénteken. vidékéről szólok — fentartása érdekében okvet­lenül szükséges, hogy lehetőleg ipartelepeket lé­tesítsünk, közlekedési eszközöket hozzunk létre, (Helyeslés jobbfelől) hogy igy a nép teljes kiván­dorlásra ne legyen kényszerítve. Azonban én a szénbányászat sorsát nem látom sötétnek egészben véve, mert habár egyes vidé­keken tagadhatatlanul a fémtartalom nagyon csök­kent, vannak az országnak más vidékei, hol meg­győződésem szerint fel lehet lendíteni újból a szén­bányászatot, értve ezalatt az aranybányászatot. E tekintetben különösen a nagybányai vidékre és az erdélyi részekre gondolok, hol a főfeladat az, hogy nagy mélységű, habár talán szegényebb tar­talmú ércztelepek nyittassanak meg, a mi szintén nincs kizárva, mert hiszen nálunk, különösen Er­délyben és Nagybánya vidékén mély mivelésről tulaj donkép még beszélni sem lehet, hasonlítani sem lehet pl. 3bZ OS ztrák bányászati mélymivelé­sekhez, ugy hogy nincs kizárva, hogy okszerű kutatás mellett jelentékeny telepekre fogunk ta­lálni. Es ha tekintetbe veszszük, hogy az erdélyi földgáz felhasználásával a legolcsóbb hajtóerő fog a bányászat rendelkezésére állni, nem tartom ki­zártnak azt a lehetőséget, hogy ezen az utón a fém­bányászat fellendítése újból sikerülni fog. A kutatási munkák tekintetében igen szívesen fogadom t. képvsielőtársam véleményét és magam is azt hiszem, hogy az az összeg, mely e tekintet­ben be. van állítva, nem lesz elegendő ; azt hiszem azonban, hogy a t. Ház helyeslésével fog a kor­mány találkozni, ha e czimen többet fog költeni erre a hasznos ezélra. (Helyeslés.) Az opálbányászat kérdésében ugy áll a hely­zet, hogy a mint Münnich képviselő ur felemiitette, tárgyalások vannak folyamatban az eladás tekin­tetében és igen fogok örvendeni, ha ezek a tárgya­lások sikerre vezetnek. Felemlítette t. képviselőtársam azután a vas­bányászati ipart és ezzel kapcsolatban az ágyúgyár kérdését is szóbahozta, a mire nézve engedje meg a t. képviselőház, hogy ez alkalommal részletesebb nyilatkozatokat ne tegyek. Annyit mondhatok, hogy a kormány minden rendelkezésére álló esz­közzel fogja ennek a kérdésnek kedvező megoldását előbbre vinni (Helyeslés.) és én hiszem, hogy nem­sokára abban a helyzetben leszünk, hogy bővebb jelentést is terjeszthetünk a t. Ház elé. (Helyeslés.) Fölemiitette t. barátom a vasércz-kivitel kér­dését is. Ez mindenesetre igen jelentékeny baj, melyen azonban segíteni vajmi nehéz, mert hiszen t. barátom nem tagadja azt a körülményt, hogy azokat a bányavállalatokat, melyek Felső-Magyar­országon ma az ottani néj3ességet alimentálják, tulaj donkép megszorító és tiltó intézkedések által megsemmisíteni nem volna sem helyes, sem jogos és a magánérdekeknek súlyos sérelmét jelentené, már pedig ilyen tiltó intézkedések nélkül a vas­ércz kivitelét arról a vidékről megakadályozni nem lehet. Én azt hiszem, a dolog remédiuma talán abban van, ha ugy a magánipar, mint a kincstár uj és

Next

/
Thumbnails
Contents