Képviselőházi napló, 1910. IX. kötet • 1911. junius 20–julius 15.
Ülésnapok - 1910-184
132 18$. országos ülés 1911 június 23-án, pénteken. sok, a kik az év legnagyobb részében ma is külső szolgálattal vannak elfoglalva, e szolgálatukban valami módon állandósíttatnának. .Ez nem is igényel uj tisztviselőket, mert azok, a kik most kiküldetésben teljesitik szolgálatukat, állandóan el lennének helyezve egy-egy járásban, mint ama járás vagy járások pénzügyi adniinistrácziójának felelősségteljes vezetői és főnökei, s ezeknek alárendelve volnának az adóhivatalok, a pénzügyőrségek. Erre igen nagy szükség volna, mert ma annyira távol esnek tulajdonkópeni hivatali főnökeiktől, hogy a visszaélések épen e miatt igen gyakoriak ugy az adóhivataloknál, mint a pénzügyőrségeknél. Az adófizető közönség szempontjából is nagyon előnyös lenne, ha a járás székhelyén, a közvetlen közelben érintkezhetnék az ember a hatósággal adóügyekben és nem kellene a pénzügyi igazgatóság székhelyére fáradnia. Ez a rendszer mentesitené a járási föszolgabirákat is az ő szakmájukba nem is vágó pénzügyi adminisztráczionális munkálatoktól, a melyeket ma végezniök kell. De az adókivetés szempontjából is előnyös volna ez az intézmény, mert az a pénzügyi tisztviselő megismerkednék a helyi viszonyokkal, igy nem lehetne adótárgyalásokon eltussolni előtte a kereseti adó alá eső jövedelmeket. Még egy körülményt akarok felemliteni, és ez a pénzügyi igazgatóságok működésében észlelhető fogyatékosság. A pónzügyigazgatóságok hatáskörét a mai fejlődött viszonyoknak megfelelőnek nem tartom, először személyi ügyek tekintetében, másodszor a szakteendők tekintetében sem. Az 1889. évi XXVIII. t.-cz. 4. §-a latitüdöt ad a pénzügyministernek, hogy a pénzügyigazgatók hatáskörét megszabja. Az az utasítás, mely 1889-ben 723. szám alatt megjelent. 37 §-ába szűk körre szabja a pénzügyigazgatók hatáskörét személyi ügyekben, és ez még restringáltatott, ugy hogy ma alig terjed az egyébre, mint a pénzügyőri legénység kinevezésére. Előnyére válnék a pénzügyi adminisztráeziónak, ha bizonyos alsóbbrangú tiszti állásokra a pénzügyigazgató választhatná meg az arra alkalmas egyéneket. Nincs arra semmi szükség, hogy ezek a dolgok czentralizálva legyenek a minister kezében. Legalább is a segédszemélyzetet az irodaigazgatóig terjedőleg a pénzügyigazgató nevezhetné ki, valamint az adóhivataloknál a gyakornokokat és adótiszteket. Ez javítaná e téren az adminisztrácziót. A szakügyek terén is van egy körülmény, a mely nehézkessé teszi az adminisztrácziót és ez az adófizetési halasztások és a kincstári követelések törlése, mely az 1889. évi XXVIII. t.-cz. 15. §-a értelmében a közigazgatási bizottság hatáskörébe van utalva. Ezek sok esetben lappális ügyek s a ki ismeri a közigazgatási bizottság működését, az szatirikusnak találja a helyzetet, mikor az ülés végén a pénzügyigazgatóra rákerül a- referálás sora; előtte van egy halmaz akta, ő egyenként veszi, felolvassa a czimeket, hogy ki kéri a halasztást és mily öszszegre s aztán veti tovább, a főispán pedig rámondja, hogy engedélyeztetik. Ebből áll az ügyek tárgyalása, a nélkül, hogy egyszer is beható tárgyalás alá vennék az aktákat, kivéve, mikor a pénzügyigazgatóság a halasztást nem javasolja. Ilyen esetben pedig meg lehet hagyni a felebbezés jogát a közigazgatási bizottsághoz ezentúl is, de a fizetési halasztást egy évre 1000 koronáig a pénzügyigazgatóság hatáskörébe kellene utalni. A kincstári követelések törlése dolgában is ez az eset áll fenn. Ezt csak törvénymódosítással lehet elérni, de az ily ügyeket 500 K-ig a pénzügyigazgasóság hatáskörébe kellene utalni. Vannak végül bizonyos méltánytalanságok, a miket szintén nem hagyhatok szó nélkül. Ez pedig mutatkozik abban, hogy a t. pénzügyminister ur a múlt évben 52.500. és 56.250. szám alatt kelt rendeletében a vasárnapi munkaszünetet a pénzügyigazgatóságokra nézve megszorította, a munkaidőt kiterjesztette. Eddig a jjénzügyigazgatóságoknál vasárnap 11 óráig tartott a hivatalos idő, ezen rendelet értelmében azonban folyó évi május 20-tól fogva 12 óráig tart vasárnap a munkaidő. Azok a pénzügyigazgatósági tisztviselők ugy is tulon-tul el vannak foglalva; hát még vasárnapi munkaszünetjük se legyen? (Helyeslés halról.) Hiszen ezen a téren Xyugat-Eurőpában minden művelt országban a vasárnapi munkaszünetnek minél teljesebb megtartása felé van az irányzat és a haladás. Igazán nem tudom megérteni, miért kell ez a rendelet, a mely a vasárnapi munkaszünetet megszorítja. (Ugy van! balfelöl.) Ez elveszi a kedvét azoknak a pénzügyigazgatósági tisztviselőknek; ha pedig kedv nélkül dolgoznak, ez mindenesetre csak hátrányára van magának a teljesített munkának. (Helyeslés bálról.) A másik méltánytalanság pedig szintén a pénzügyigazgatókra nézve az, hogy míg a melléjük rendelt számvevőségek főnökei jogosítva vannak nyolcz napig terjedő szabadságidőt venni igénybe, a nélkül, hogy azt előre kérnék, csak bejelenteni kötelesek a pénzügyministernél, addig a pénzügyigazgatóknak ez a joguk nincs meg, a mi igazán méltánytalan. Mindenki ugy tartja, mindenki ugy tudja, hogy egy pénzügyigazgatóság területén levő pénzügyi adminisztrácziónak mégis csak első embere az a pénzügyigazgató és mégis neki a saját szabadságideje tekintetében kevesebb joga van, mint a melléje rendelt számvevőség főnökének. Ezt a jogot a pénzügyigazgató részére is megadandónak tartom. Ezek voltak azok, a miket a pénzügyi adminisztráczióra vonatkozólag elmondani óhajtottam, és különösen a járási számvevői intézményre vonatkozólag mondottakat ajánlom az igen t. pénzügyminister ur figyelmébe. A költségvetést pártállásomnál fogva nem fogadom el, azonban bátor vagyok a következő
