Képviselőházi napló, 1910. IX. kötet • 1911. junius 20–julius 15.

Ülésnapok - 1910-184

ZS4. országos ülés 1911 a pénzügyi adminisztráczió e részének orvoslásáról kell gondoskodni és arra kérem a magam részéről t. pénzügyminister urat, hogy tegye megfontolás tárgyává, miként 'kellene a pénzügyi adminisztráczió e baján segíteni. Nézetem szerint az orvoslás legelső módja az lenne, hogy a járási számvevői intézmény szüntettessék meg. (Ellenmondás a jobboldalon!) Majd leszek bátor kifejteni t. képviselőtársam, hogy mivel kell helyettesíteni. Meg kell szüntetni azon okoknál fogva, melyeket felhozni bátor voltam. A legközvetlenebb lépés azután az lenne, hogy a számvevők rendeltessenek be a központi számvevőségekhez, melyek a munkahalmaz miatt dolgozni nem tudnak. Ott jő szolgálatokat tehetnek, munkaerejük kihasználható lesz, köztük a munka járások szerint ott is felosztható lesz és helyettük ép ugy, mint a pénzügyigazgatóságok a helyi adminisztráczió szempontjából a központból küldik ki a pénzügyi segédtitkárokat, titkárokat, pénzügyi tanácsosokat évenként a vizsgálatokra és az adómunkálatok teljesítésére, itt is a helyi czólszerüséghez alkalmazkodva, küldessék ki arra az ugy is igazán minimálisra redukálódó időszakra, mikor a helyi vizsgálatokat teljesíteni kell, olyan helyre, hol megfelel egy számtiszt is, egy számtiszt, a hol pedig komplikáltabb viszonyok vannak, oda magasabb tisztviselő; egyébként pedig az év azon hosszabb szakában, mikor a járásokkal elfoglalva nincsenek, hadd legyenek elfoglalva és munkaerejük kihasználva a központi számvevőségnél. Jól tudom, miként t. képviselőtársam közbeszólásából is látom, hogy ezt nem lehet a baj gyökeres orvoslásának tartani. A gyökeres orvoslást másutt kell keresni. Épen az a hiba szerintem, hogy a törvényhozás akkor, a mikor a perifériákon a pénzügyi adminisztráczió bajain javítani akart, azon kezdte, hogy az ellenőrzés javítására létesített egy intézményt, holott nem az ellenőrzésen kell kezdeni, hanem azon, hogy a jrénzügyi adminisztráczió teendőinek elvégzését tegyük tökéletessé. Kik teljesitik ma tulajdonkép a pénzügyi adminisztráczió teendőit a jDeriferiákon ? Ugyebár a községi előljárósági közegek: a községi jegyzők és birák. Miért nincsenek ezek a teendők ma jól és megfelelően ellátva? Mert ezen közegek másféle munkákkal tul vannak terhelve, agyon vannak halmozva. A községi jegyzőknek annyi sok mindenféle teendői vannak, hogy a napról napra komplikálódó pénzügyi adminisztráczió teendőivel kellő odaadással, különösen nagyobb helyeken, nem foglalkozhatnál!. Ennek hátrányát érzi az általános közigazgatás is, melyen ezért javítani igyekezett is a belügyi kormányzat, mikor kimondta, hogy mindenütt, hol arra szükség van, a községi és körjegyzők mellé segédjegyzői állások rendszeresitendők államsegélylyel. Megállapittatott a minimum is 1000 koronában, és pedig ugy, hogy ha a község június 23-án, pénteken. 131 17* 20°/o-nál több pótadót fizet, altkor erre az 1000 koronára a belügyi kormányzat egészíti ki a segéd jegyzői fizetést. (Zai.) Elnök: Csendet kérek! Ostffy Lajos: Ez az intézmény azonban megint meg nem felelő, a mennyiben itt megint felelősséggel nem biró közegek vannak a jegyző mellé állítva. Különösen a helyi pénzügyi adminisztráczió érzi meg ennek hátrányát, mert mikor a jegyző el van foglalva külszolgálattal és az adómunkálatokat rábízza a segédjegyzőre, a ki azután ott nagy hibákat követ el, akkor jön a pénzügyigazgatóság részéről a vizsgálat, és nincs kit felelősségre vonni. Tudok rá példát, mikor a legkellemetlenebb helyzetbe került a pénzügyigazgatóság a miatt, hogy a jegyzőt nem lehetett, elcsapni a legsúlyosabb mulasztásért sem, mert beigazolta, hogy akadályozva volt a munka végzésében, a segédjegyző vezette azt, a ki pedig felelősséggel nem tartozik, a kit elcsapni ezért nem lehetett. (Ugy van! a baloldalon.) Ép ez a konkrét eset, mely emlékezetemben van, vezetett arra, hogy azon a helyen — megnevezni nem akarom — a segédjegyzői állás helyett egy más állást, t. i. az adóügyi jegyzői állást rendszeresítették. Röviden szólva, az volna az orvoslás gyökeres módja, hogy a segédjegyzői állások helyett, adóügyi jegyzői állásokat rendszeresítsen a pénzügyi kormány. Kérni differenczia volna csak a fizetésben, mert a rendszeresített segédjegyző 1000 korona minimális fizetést kap, míg a rendszeresített adóügyi jegyző 1600 koronát kapna mint minimumot. Ha tehát fokozatosan azokon a helyeken, a hol segédjegyzői állások vannak rendszeresítve, adóügyi jegyzői állásokat rendszeresítenek, az adóügyi jegyzők felelősségterhesen és így mindenesetre tökéletesebben, jobban végeznék el a pénzügyi adminisztráczióra vonatkozó munkákat. Már csak azért is szükség van erre, mert a legfontosabb pénzügyi adminisztráczionális teendők összeesnek más közigazgatási teendőkkel, így tavaszszal a harmadosztályú kereseti adótárgyalások összeesnek a sorozásokkal, a tavaszi állatösszeirásokkal, az állategészségügyi vizsgálatokkal stb., a mit a körjegyző kénytelen mind a hivatalán kívül teljesíteni, és ha 6—7 községe van, az adőtárgyalásokra nem fordíthat kellő gondot. Őszszel viszont az adókivetési ós adóösszeirási munkálatok egybeesnek az adóbeszedési munkálatokkal is, melyeket a jegyző szeptember, október és november hónapokban teljesít, valamint az ujonezozási munkálatokkal. Ez volna tehát az igazi lépés az állapotok megjavítására. A második teendő az volna — csak röviden utalok rá, hiszen a t. pénzügyminister urnak lesz módja megállapítani, jó lenne-e vagy nem —, hogy a pénzügyi igazgatóságok mintegy deczentralizáltassanak. Ez alatt azt értem, hogy a pénzügyigazgatóságok közegcinek nagy része, a segédtitkárok, a titkárok és a tanácso-