Képviselőházi napló, 1910. IX. kötet • 1911. junius 20–julius 15.

Ülésnapok - 1910-184

130 184-. országos ülés 1911 június 23-án, pénteken. Az egyik járási számvevő tehát ugyanazon teendőkkel el van foglalva 8, vagy 10 napig, mig a másik el van foglalva 40, vagy 60 napig. Ez mindenesetre nagyon aránytalan elfoglaltság. De hát épen ezért ezeknek a jársi számvevőknek munkaereje rendszerint nincs is szakszerüleg kihasználva. A legtöbb esetben a járási számvevő nem egyéb, mint a járási főszolgabírónak egy államilag dotált Írnoka és közege. Épen egyik képviselőtársam, a kiyel beszélgettem a járási számvevő intézmény czéltalan voltáról, jegyezte meg, hogy ő ismer járási számvevőt, a ki az egész járási adminisztráeziót úgyszólván maga viszi még a főszolgabíró helyett is. Engedelmet kérek, ez meglehet, sőt talán magam is tudnék rá példát mondani, hogy a járási számvevők ilyenféle szolgálatokat teljesítenek a főszolgabírónak, de ez nem szakszerű elfoglaltság, és nem ezélja ennek az intézménynek, ugy hogy bizony igen sok esetben ha ilyen teendőket a főszolgabíró nem biz reája, az a járási számvevő az év legnagyobb részében nincs elfoglalva, vagy legalább is nincs szakszerüleg elfoglalva. Hogyha például a főszolgabíróval nem. jó viszonyban van, akkor azt mondja, hogy én járási Írnoki teendőket nem teljesítek, mert nem erre vagyok redelve, akkor már sokszor egyáltalában nincs elfoglaltsága. De czélját téveszti ez az intézmény azért is, mert a községi pénzügyi adminisztrácziónak vizsgálata terén a helyi czélszerüségnek nem enged tért. Ugy értem ezt, hogy az egyik községnek pénzügyi adminisztrácziója annyira egyszerű, világos, és annyira rendezettek a viszonyok abban a községben, hogy ott a vizsgálatot teljesítheti, mondjuk egy XI. rangosztályban levő kezdő tisztviselő, egy számtiszt is, mig a másik községben, a hol a község háztartása is meglehetősen komplikált, a hol olyan intézményei vannak a községnek, a melyek annak háztartását magát komplikálják, a hol maguk a lakosok, az adófizető jsolgárok annyiféle foglalkozási ághoz tartoznak, hogy épen ezért az adóügyek is a legváltozatosabbak, ott azután már ugyanaz az egyén, az a számtisztecske, az a kezdő tisztviselő nem tudja teljesíteni azt a vizsgálatot, ott már szükség volna egy magasabb rangú, nagyobb gyakorlattal bíró tisztviselőre, egy számvizsgálóra, esetleg számtanácsosra. Mondom, ennek a helyi czélszerüségnek nem enged tért ez a járási számvevői intézmény. És különösen akkor, mikor azután egyes községekben rendetlenségek fordulnak elő, fegyelmi ügyek merülnek fel egyes jegyzők, vagy községi elöljárók ellen, akkor az a kezdő tisztviselő igen gyakran egyáltalában nem alkalmas arra, hogy a főszolgabíró mellett azt a vizsgálatot teljesítse, hanem kell kérni egy magasabb rangú, nagyobb gyakorlattal biró tisztviselőt a központi számvevőségtől, a ki azután a vizsgálatot teljesíteni lesz kénytelen, ép ugy, mintha járási számvevő egyáltalán nem is volna. De vannak hátrányai ennek a

z intézménynek magukra a tisztviselőkre nézve is, a kik mint járási számvevők vannak alkalmazva, és pedig az első hátrány rájuk nézve szakszempontból a végtelen egyoldalúság. Ha a XI. fizetési osztályba beosztott kezdő számtiszt mint járási számvevő kezdi működését, teljesen egyoldalúan csak a község pénzügyi adminisztrácziójaval foglalkozik mindenkor, ebben az állásban elő is lép számellenőrré, számvizsgálóvá, és mindig ezekkel a teendőkkel foglalkozik. Most azután ez a tisztviselő fogalommal sem bír azokról a teendőkről, a melyeket a számvitel más pénzügyi igazgatási ágakban megkövetel, vármegyei és állami ügyekben stb., szóval, a melyek a központi számvevőségnél foglalkoztatnák, ugy hogy a tisztviselő emelkedik, mint járási számvevő, fizetésben, rangban, de alkalmatlan lesz arra, hogy a számvevőségben vezető, felelősségteljes állásba juthasson. Ez mindenesetre a tisztviselőkre nézve hátrány. De nagy hátrány rájuk nézve a kettős alárendeltség is, hogy t. i. a központi számvevőségnek, és a főszolgabírónak vannak alárendelve, és a főszolgabírónak való alárendeltségből, a mint említettem, sokszor collisio officiorum támad, oly visszás helyzet, a mely ellen nincs remedium, mert a szolgabíró a számvevőt minősiti, és hogyha a számvevő az ő véleményét, nézetét, megdönteni akarja, az esetleg az ő minősítési táblázatán meg fog látszani, és az előmenetelből ki lesz zárva. De egyéni életviszonyai tekintetében is hátrány a tisztviselőkre, a kik a központi számvevőségnél működtek és működhetnének, és kénytelenek járási székhelyekre, kisebb helyekre kimenni, a hol, rendszerint az életviszonyok nehezebbek, a családos ember a gyermekeit nehezebben neveltetheti, nincs megfelelő iskola e czélra, azonkívül kicsi állásban levő tisztviselő, de mégis az intelligens osztályhoz tartozik, és ennélfogva kénytelen, hogy ugy mondjam, uri módon élni. A központban, pl. a vármegyék székhelyén már inkább beoszthatja életét, és egyszerűen visszahúzódva élhet, de a járásokban, a kisebb helyeken mindenki a legaprólékosabb életviszonyokat is látja, hogy így nehezebb a megélhetése, és a mint tudomásom van róla, a járási számvevők jó része eladósodott. Ez hátránynyal jár a szakszerű feladatok teljesítése szempontjából is. Mert kik az ilyen kis tisztviselőnek zsiránsai ? ISTem a főszolgabíró, vagy járásbiró, vagy más, magasabbrangú tisztviselő, hanem a velük esetleg jó barátságban levő községi jegyző. Mikor ilyen váltózsiró obiigóba kerül a számvevő a jegyzőkkel szemben, a kiket neki felül kell vizsgálnia, akkor ez a körülmény bizonyosan nagy hátrányára lesz az intézmény működésének az illető pénzügyi tisztviselők egyéni szempontjából is. T. képviselőház ! Ezekkel az argumentumokkal, azt hiszem, bebizonyítottam a tételt, a melyet felhoztam, hogy a járási számvevőségi intézmény nem vált be, és a czél, a mely a törvény intencziója volt, vele el nem érhető. Ezért