Képviselőházi napló, 1910. IX. kötet • 1911. junius 20–julius 15.

Ülésnapok - 1910-184

m, országos ülés Í911 június 33-OTi, pénteken. 129 terjesztené. így tehát kettő helyett négyszer küldhetők vissza ezek az ügyek a községhez, a mi által azoknak elintézése természetszerűen meglassndik, ugy hogy míg eddig egy év leforgása alatt a jóváhagyás megtörténhetett, addig ma ez a közbeeső lépések miatt igen gyakran el nem érhető. Ez az intézmény czélját tévesztette, figyelembevételével azoknak az intenczióknak, a melyeket a törvényhozás maga elé tűzött. A járási számvevők rendszerint kezdő tisztviselők, a kik megfelelő gyakorlattal még a maguk szakmájában sem rendelkeznek, annál kevésbbé van képesítésük arra, hogy a községi közigazgatást áttekinthessék és alapos bírálat tárgyává tehessék, sőt sokszor egyáltalán nincs fogalmuk a községi vagyonkezelésről, adókezelésről és számvitelről. Kvalifikácziójuk az államszámviteli államvizsga, már pedig az közigazgatási ismereteket nem ad, pedig hogy valaki a község pénzügyi adniinisztráczióját felülvizsgálhassa, még hozzá azt irányithassa, mindenesetre szükséges, hogy ismerje a községi adminisztrácziónak mai nap igen sokszor, különösen nagy községekben, komplikált rendszerét. Minderről a járási számvevőnek igen gyakran halvány fogalma sincs és ezért, mikor kikerül az a számvevő, mondjuk egy nagyobb terjedelmű számvitellel biró községbe, sokszor olyan siralmas helyzetbe jut, hogy nem ő vizsgálja a községi jegyzőt, azt a sokszor igen nagy gyakorlattal biró és bizony egyik-másik helyen jól kiraffinált községi jegyzőt, hanem a jegyző egzaminálja őt. Ez a legelső oka annak, hogy ez az intézmény azt a czélt, hogy irányitó befolyást gyakoroljon egy községnek pénzügyi adminisztrácziójára, el nem érheti. De másrészt a községi adókezeléshez sem értenek, mert hiszen nekik számviteli kvalifikácziójuk van csupán és nem pénzügyi közigazgatási kvalifikácziójuk; ezért azután, minthogy ezekhez az adóügyi dolgokhoz nem értenek, óvakodnak is ezekbe beleszólni és egyáltalában nem áll az, hogy ezek az adókezelés mikéntjére irányitó befolyást gyakorolhatnának. Természetesen nagy általánosságban beszélek és ez alól mindenesetre vannak egyes kivételek, midőn egy-egy járási számvevőnek személyes zsenialitása vagy személyes gyakorlottsága más helyzetet teremt. Ez azonban kivétel, (Ugy van ! balfelől.) maga az intézmény ezt szisztematikusan nem biztositja. Igen lényeges körülmény arra nézve, hogy ez az intézmény czélját el nem érheti, az is, hogy ezek a számvevők még a járási főszolgabíróval szemben is alárendeltségi viszonyban vannak; nemcsak a központi számvevőség főnökével szemben, igy önálló hatáskörrel egyáltalában nem járhatnak el, a helyszínén a maguk szakszerű teendőiben sem, hanem csak a járási főszolgabiró láttamozása mellett tehetik meg jelentéseiket és javaslataikat a központi számvevőséghez még szakszerű kérdésekben is és ez az alárendeltségi viszony okozza azután azt is, hogy ezek a járási számvevők maguk a legritkább esetben mennek ki KÉPVH. NAPLÓ. 1910—1915. IX. KÖTET. a községekbe, hanem csak akkor, midőn maga a főszolgabiró is általános közigazgatási vizsgálatot tart, mennek vele és akkor teljesitik a pénzügyi vizsgálatot is. Már pedig tudvalevő dolog, hogy annak a járási főszolgabírónak községi vizsgálatai egy-egy községre vonatkozólag rendesen egyszer történnek meg egy esztendőben. Ilyen ritkán száll ki tehát az a járási számvevő is és tart a községben pénzügyi vizsgálatot, máskülönben csak a hivatalban böngészi a számadásokat. Ez egyáltalában nem teszi közvetlenebbé és szakszerűbbé azt az ellenőrzést s nem teszi azt megfelelőbbé, a mennyiben annak az egy napnak is csak egy bizonyos része az, a melyet a járási számvevő arra a vizsgálatra fordithat. De nincs elérve a közvetlenség a vizsgálatokban ezen intézmény folytán azért sem, mert hiszen a járási számvevőknek a községekben, a helyszínén teljesített munkálatai uti számla-rendszerrel vannak kapcsolatban. Annak a főszolgabírónak, a ki a kiküldetést adja, magának is ugyancsak megfontolás tárgyává kell tennie, vájjon tényleg szükség van-e annak a számvevőnek a kiküldésére ; nem fogják-e kifogásolni esetleg azt az uti számlát, a melyet az a számvevő ezsn kiküldetése folytán kiállít és nem fogja-e esetleg azt felelősségénél fogva a főszolgabiró megfizethetni. Az a főszolgabiró tehát, a ki a pénzügyi adminisztráczió terén nem szakember, már csak azért is igyekszik a minimumra redukálni a járási számvevő kiküldetéseinek számát. De másrészt, minthogy ezek a számvevők önálló hatáskörrel nem birnak és különösen a főszolgabíróval szemben a maguk nézeteit és felfogását nem érvényesíthetik, olyan esetben, midőn a főszolgabiró felfogása ellentétbe jut a járási számvevő felfogásával, a legkellemetlenebb dilemmák állanak elő és az a számvevő teljesen hiába teljesiti a vizsgálatot. Még azon esetben is, ha mindezen itt felsorolt körülmények nem forognának fenn, pedig hogy fenforognak, az nyilvánvaló dolog, ott van az a körülmény, a mely a járási számvevői intézménynek helytelenségét bizonyitja, illetőleg ezen intézmény ellen szól az a körülmény, hogy igen aránytalan egyes járási számvevők elfoglaltsága. Nevezetesen némely járás alig áll néhány községből; vannak járások, a melyek négy-öt községből állanak, inig viszont vannak járások, pl. Vas vármegyében a szentgotthárdi járás, a melynek van 85 községe, sőt a muraszombati járásnak van 114 községe. Ha az a járási számvevő, azt a községi vizsgálatot teljesiti, a községi pénzügyi adminisztrácziót vizsgálja, arra még a legnagyobb községekben is elégséges neki, mondjuk, két nap, tehát olyan járásban, a hol összesen négy-vagy öt község van, ezzel a vizsgálattal eltölt, mondjuk, 8 vagy 10 napot, míg azokban a járásokban, a hol 85, vagy 111- község van, mint az előbb emiitettekben, ott sem vizsgálhat meg az a járási számvevő egy najj több községet, mint legföljebb kettőt és ilyen helyen azután a vizsgálat megint igénybe vesz 40, vagy 60 napot. 17