Képviselőházi napló, 1910. IX. kötet • 1911. junius 20–julius 15.

Ülésnapok - 1910-184

128 IS*. orÉzágos ülés i9il június 23-án, pénteken. hez igen vérmes reményeket fűzött. Az volt a törvényhozás intencziója, — a mint a törvény akkori indokolásából kitűnik — hogy ez az intézmény először is gátat vet a községi háztartás további' romlásának, azután a községi vagyonkezelés és a községi adókezelés terén rendet teremt, ezen intézmény az adminisztráczió ezen részének, vagyis a pénzügyi adminisztrácziónak a községekben felelősségterhes részesévé lesz a teendők szakszerű irányításával és végül az ellenőrzést a teljes közvetlenség mellett egyszerűvé, szakszerűvé teszi és megkönnyíti. Az intézmények jóságát és czélszerüségét azonban — sajnos — nem a törvényhozás intencziói, hanem a gyakorlati élet próbálja meg és ebben a tekintetben ma már a járási számvevői intézmény működésére nézve közel nyolcz évnek tapasztalatai állanak előttünk, a melyek, sajnos, azt bizonyítják, hogy.ez az intézmény egyáltalában nem vált be és azok az intencziók, a melyeket a törvényhozás ezen intézmény megalkotásakor maga elé tűzött, ezzel az intézménynyel bizony meg nem valósulnak, úgyhogy az a tetemes nagy költség, a melyet ezen intézmény fentartására a pénzügyministerium költségvetése magában foglal, sokkal hasznosabban és sokkal czélszerübben és különösen az a munkaerő, a mely ebben az intézményben meglehetősen elaprózódik és elpazarlódik, sokkal megfelelőbben volna felhasználható. (Ugy van.

1 a szélsőbaloldalon). A járási számvevői intézmény előnyei igazán annyira lényegtelenek, jelentéktelenek, annyira, hogy ugy mondjam, minimálisok, hogy azon hátrányokkal szemben, a melyek ezen intézmény működésével együtt járnak, igazán figyelemre sem érdemesek és számba sem jöhetnek. Ezen intézmény hátránya megnyilvánul elsősorban a pénzügyigazgatóságok mellé rendelt számvevőségeknek, az úgynevezett központi számvevőségeknek a működése terén. De hátrányosnak bizonyult ez az intézmény még maguknak a községeknek számvitelében, azok költségvetési és számadási ügyeire nézve is és czélszerütlennek bizonyult ez az intézmény azon intencziókkal szemben, a melyeket épen az előbb voltam bátor felsorolni és a melyet a törvényhozás, mint említettem, ezen intézményhez fűzött. De az intézménynek a hátránya mutatkozott végül a járási számvevőkként, működő tisztviselőkre nézve is. Hogy milyen tekintetben, azt leszek bátor azonnal kimutatni. A járási számvevőségeket, t. ház, annak idején ugy szervezték, hogy a pénzügyigazgatóságok meUé rendelt számvevőségektől, a melyekbe annak idején 1902-ben a vármegyei számvevőségek is beleolvadtak, kirendeltek annyi tisztviselőt, annyi közeget, a hány járási számvevőre szükség volt. Természetesen hogy ezzel kapcsolatosan tetemesen megapadt a pénzügyigazgatóságok mellé rendelt számvevőségeknek a munkaereje, teendőjük azonban nemcsak, hogy meg nem apadt, de bizonyos tekintetben szaporodott is. És épen ez az a hátrány, a melyet ez az intézmény a pénzügyigazgatóságok mellé rendelt számvevőségeknek okoz. Még pedig hogyan, t. ház ? Akként, hogy ezen járási számvevők rendszerint a pénzügyigazgatóságok mellé rendelt számvevőségek azon tisztviselői közül kerültek ki. a kik legalsóbb tisztviselői fokozatban, rendszerint a XI. fizetési osztályban voltak. Egyszerű, kezdő számtisztek ezek, tehát kezdő tisztviselők, a kik minden önálló hatáskör nélkül működnek, sőt egy ujabb alárendeltségi viszonynyal is terheltettek, nevezetesen a főszolgabiráknak rendeltettek alá. Most azután, a mint emiitettem, a pénzügyigazgatóságok mellé rendelt számvevőségeknek a munkaereje megapadt, teendőjük azonban nem, mert ezek a járási számvevők önállóan nem működhetnek s a végleges javaslatokat sem terjeszthetnek elő azokban a dolgokban, a melyek tulajdonképen rájuk vannak bizva, t. i. a községi költségvetések és számadások különféle tárgyaiban, hanem miután azokért a javaslatokért is a központi számvevőség főnöke a felelős közeg, ezért a központi számvevőségeknek ugyanazokat a munkákat, a melyeket a járási számvevők teljesítenek és revideálnak, újra alfától ómegáig elő kell venni, át kell teljesen dolgozni, ugy, mintha járási számvevők nem is exisztálnának. És ezek a központi számvevőségek azután ma is ép ugy gyakorolják észrevételezési jogukat a községgel szemben, hogy visszaküldik hozzájuk a beérkezett számadásokat vagy költségvetéseket, mint annak előtte. De, azonkívül, hogy a régi munkájuk megmaradt, az még meg is szaporodott, bizonyos mértékben, még pedig az által, hogy ezek a járási számvevők, kezdő tisztviselők lévén, igen sokszor tájékozatlanok a maguk teendőiben és mig annakelőtte, a mig bent a központban működtek, ha valami dologban fennakadtak, gyakorlatuk hiánya folytán, akkor közvetetlenül a számvevőség főnökéhez fordulhattak útbaigazításért, a ki azt könynyen, közvetetlenül szóval megadta nekik, addig ma minden olyan esetben, mikor a járási számvevők megakadnak, pedig elég gyakran, megakadnak, írásban kénytelenek a számvevőségi főnökhöz fordulni és ez Írásban kénytelen az útbaigazítást megadni, a mi által munkája tetemesen szaporodik. De, a mint mondom, a községek számviteli ügyeire nézve is hátrányos ez az intézmény, a menynyiben azok elintézését nagyon meglassítja. Nevezetesen a járási számvevőnek joga van a községi költségvetéseket átvizsgálás után észrevételeivel kétszer visszaküldeni a községekhez pótlás végett, ugy, a mint annak idején joga volt a központi számvevőségnek. A járási számvevő ezzel a jogával igen gyakran él is, részben mert szükség van rá, részben a maga tekintélyének emelése végett, a mi bizony csak mellékes körülmény. Mikor fölérkeznek e számadások és költségvetések a központi számvevőséghez, annak ismét meg van a joga azokat kétszer visszaküldeni, mielőtt .a közgyűléshez vagy a közigazgatási bizottsághoz be-