Képviselőházi napló, 1910. IX. kötet • 1911. junius 20–julius 15.

Ülésnapok - 1910-184

126 lük. országos ülés 1911 június 23~án, pénteken. igen fontos volna, hogy állampapírokat szerezzenek be. (Igaz! ügy van!) így kívánják azt a külföldön is. (Igaz ! , ügy van !) A biztosítóintézeteknél az arány nagyon kedvezőtlen, — mindig salvo errore — az első biztosító-társulatnál azt találtam, bogy az arány 312, a Fonciére-nál 3'33, a Generálinál 6'01%. Ezek azok az arányok, a melyeket egyes intézetekre nézve meg tudtam állapítani. (Mozgás.) Most, ba azzal a kérdéssel foglalkozunk, hogy az állampapírok elhelyezését mily eszközökkel lehet előmozdítani, azt hiszem, meglepő lenne, ha az államra vonatkozólag azt találnók, hogy az állam által kezelt alapoknál az állampapirok szerényebb arányban szerepelnek. Természetesen csak egy-két alapot tudtam megtekinteni, a melyek megtekintése rendelkezésemre állott. így pl. az országos gazdasági munkás- és cselédpénztár. Ennél az állampapírokba befektetett rész 2535%-ot tesz ki. Én tehát ebben az irányban kissé szerénytelenebb volnék mégis, mert az állam által nagy mértékben támogatott intézeteknél az arány sokkal kedvezőbb lehetne.. Néztem a tanítók nyugdijalapját, a tanárok nyugdijalapját, ott az állampapirok igen szerény mértékben szerepelnek; Vissza tudok emlékezni, igaz, hogy jó régen történt, hogy egy igen előkelő állami tisztviselő, a ki közeli viszonyban volt az állami számvevőszékhez, a mikor egy jó barátja kérdezte — mondom, régen volt, a 70-es években — a mikor kérdezte egy vagyonos ember, hogy mily papírokba fektesse a pénzét, azt válaszolta, csak magyar állampapírokba ne. Azt hiszem, t. képviselőház, mindenkinek, a ki magyar és elsősorban az, a Id az állam pénzügyi terein működik, minden eszközzel oda kell törekednie, hogy ez a kedvezőtlen vélemény, a mennyiben itt-ott még gyökeret talál, kiirtassék és nekünk mindenképen arra kell törekednünk, — nem mondom, hogy nem fogjuk még sokáig, talán 50 évig is igénybe venni a külföldi piaczot, okos is, ha igénybe veszszük, különösen, ha kedvező körülmények között fog kínálkozni, — de mondom, arra kell törekednünk, abból a szempontból, a melyre oly nagy súlyt fektetnek és a melyet most oly nagyon hangsúlyoznak és a mely körül egész irodalom keletkezett, a »finanzielle Kriegsbereitung« szempontjából arra kell törekednünk, hogy e szempontból nézzük az összes pénzügyi intézményeket. Ebben a tekintetben pedig okvetlenül nagy fontossággal bir, hogy az állam a szükségletét részben az országban szerezze be, és főleg azon intézetek, a melyeket sok mindenféle, nem mondom, direkt privilégiumok, de a helyzetben rejlő előnyöket élveznek, a melyek az állam hozzájárulása, hasznos tevékenysége, az állam nimbusa nélkül nem volnának elérhetők és biztosithatók, mintegy erkölcsi kötelességüknek tartsák, hogy a rendelkezésre álló alapokat állampapírokkal dotálják. Én nem mennék odáig, bár más áUamokban már történtek e tekintetben intézkedések, hogy ez nálunk törvényben mondassék ki <,. Székely Ferencz igazságiigyminister: De ki kell mondani! Földes Béla: ... de mindenesetre nagyon fontos volna, hogy ha a magyar törvényhozás kebelében nem egy egyszerű képviselő,- hanem maga a t. pénzügyminister ur ragadja meg az alkalmat és tegyen ebben az irányban olyan kijelentést, a mely az illető intézeteknek, mint világító torony mutassa meg, hogy milyen irányba kell evezniök, hogy támogatniok kell az államhitelt, mint a hogy az állam támogatja a magánhitelt. (Élénk helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Mádi-Kovács János: A ház nem tanácskozásképes ! Földes Béla: Ezzel kapcsolatban csak azt akarom megemlíteni, hogy Angliában és Francziaországban a takarékpénztárak segítségével volt lehetséges az állampapirok elhelyezése és hogy másutt is ez a nizus, erre nézve bátor vagyok hivatkozni egy esetre, a mely tavaly Poroszországban történt. A porosz urakházában az első német hitel- és bankintézetnek, a Deutsche Banknak igazgatója, Gwinner mondotta azt, hogy a tárczájukban 50 %-nyi van állampapírokban elhelyezve. Ábrahám Dezső: Nem vagyunk tanácskozásképes számban ! Földes Béla: Az ujabb időben az államhitelre vonatkozólag előtérbe lépett az a kérdés is, minő különös kedvezmények által lehetne a kurzust emelni. Mert különösen Anglia és Németország — Francziaország nem — szenved legtöbbet a miatt, hogy az angol konzolnak és a német állampapirnak ára alacsony, a mi tulaj donképen nem felel meg a papir belső értékének. Történtek ebben a kérdésben az itteni lapokban is felszólalások, de én azt hiszem, hogy a kurzusok emelése különös, rendkívüli intézkedések által nem történhetik, mesterségesen, másodrendű intézkedésekkel a helyzetet megváltoztatni nem lehet, itt buzdítani kell az állampapirok iránt való keresletet. (Élénk helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon). Most még csak az államadósságok kérdésében akarok egy eszmét érinteni. (Halljuk! Halljuk! : a szélsőbaloldalon.) Szóvá tettem ezt az eszmét különben már a pénzügyi bizottságban is, némileg biztató kilátást is nyertem e tekintetben a pénzüg}d kormányzat egyik tiszteletreméltó tagjától is. Értem az államadóssági könyv meghonosítását. Lehet ellene ellenvetéseket felhozni, de az már nem lehet kétséges, hogy az államadóssági könyv meghonosítása hasznos dolog. Az egész európai világban megvan már az államadóssági könyv. Felemlítem azt a három államot, a melyben ez nincs meg. Azt hiszem, nem fogunk nagyon örvendeni a társaságnak. Nincs meg Spanyolországban, nincs meg Oroszországban és nincs meg Törökországban. Persze Ausztriában sincs meg. Nálunk van ugyan egy mód, és ez a papírok I vinkulálása, a mi némileg pótolja az államadóssági