Képviselőházi napló, 1910. IX. kötet • 1911. junius 20–julius 15.

Ülésnapok - 1910-184

18í. országos ülés 1911 június 23-án, pénteken. 123 senkire, nem egyesekre, hanem inkább magára a rendszerre —• és ez a pénzügyi bizottság jelentései. Ezek is igen fontos szerepet játszanak a tekintetben, Hogy a parlament az államháztartás iránt kellőképen tájékozva legyen. Nem vonatkozik ez a jelenlevő t. előadó úrra, kit nagyon becsülök és szeretek, — tudja nagyon jól —• igy tékát kifogásaim, a melyeket e tekintetben kénytelen vagyok megtenni, tisztán arra a rendszerre vonatkoznak, a mely nálunk megkonosult: kogy tudniillik ezen jelentések nem nyújtanak kellő tájékozást azoknak, a kiket tájékoztatni kell és a kiket tájékoztatni akarnak. E tekintetben is azt látjuk, hogy a külföldön ezen jelentések szerkesztésének egy már sokkal intenzivebb módja bonosult meg. Nem is akarok hivatkozni Francziaországra, a hol körülbelül 25—-30 ilyen jelentést terjesztenek elő és e jelentések némelyike jóformán egész nagy tudományos munkát képez. Csak felhozom példának Félix Faure jelentését a kereskedelmi tárczáról. Hogy ez nem felesleges dolog, azt, ha egyáltalában szükséges, azzal is akarom bizonyítani, hogy ebből a szempontból hivatkozom pl. a kereskedelmi táreza tárgyalásaira, a hol a volt kereskedelmi minister ur részéről, a kinek elvesztet mindannyian sajnáljuk, oly értékes nyilatkozatok történtek, pl. a kőutakra vonatkozólag, oly szakszerű felvilágosítások voltak ezek, hogy megvallom, nagyon sajnálom, hogy azok a pénzügyi bizottság jelentéseibe nincsenek megörökítve. Különben Kossuth Ferencz igen t. képviselőtársam is alaposan hozzászólt e kérdéshez. Ezeket kellene tehát valahogy a jelentésekbe bevenni. (Helyeslések a szélsobálóldalon) és mindenesetre bele kellene venni, legalább szerény nézetem szerint, — a mi ugy tudom, hogy Ausztriában meg is történik — a pénzügyi bizottságban tett indítványokat. (Helyeslések). Azok feltétlenül a pénzügyi bizottság jelentéseiben kell, hogy helyet foglaljanak. SÍ Már most áttérve a költségvetés tartalmára, miután előrebocsátottam, hogy távol áll tőlem, hogy a költségvetés részleteivel foglalkozzam, csak egy pár pontra nézve akarok impulzust adni abban a tekintetben, hogy a ház a kérdés iránt érdeklődjék. Elsősorban érinteni akarom, a rendkívüli kiadások kérdését. Hogy mi a rendkívüli kiadás, azt meglehetős nehéz megalapítani. Nem is foglalkozom azzal, hogy itt minő eltérések vannak. A legszellemesebb meghatározás volt az, a melyet Rouvier, a nemrég elhunyt franczia államférfiú mondott, a mely azután nagyon kellemetlen volt neki, mikor később emlékeztették rá ; ő azt mondta, rendes kiadás az, a miről a pénzügyi bizottság azt mondja, hogy rendes kiadás, és rendkívüli kiadás az, a miről a pénzügyi bizottság azt mondja, hogy

r rendkívüli kiadás. Ugyanezen joggal egy lépéssel tovább is lehet menni és azt mondani, hogy rendes kiadás az, a mit a pénzügyminister rendes kiadásnak mond és rendkívüli kiadás az, a mit a pénzügyminister rendkívüli kiadásnak nevez, Ha a rendkívüli kiadások nem növekednének nagy mértékben, akkor miniina non curat praetor nem volna érdemes szólni, hanem ezek nagy mértékben emelkednek. Nem akarok sok számot felemlíteni, (Halljak ! Halljuk!) hanem a 90-es évek második felében még meglehetős szerény keretek között mozognak, nem érik el a 100 milliót, 1896—1897-ben alatta maradnak, 1901-ben 86,400.000 koronát tesznek ; ma pedig, az 1911. évi költségvetés szerint 206,500.000 koronát. Ez mindenesetre igen jelentékeny része az egész költségvetésnek, tehát nagyon érdemes azzal a kérdéssel foglalkozni, vájjon a rendes- és a rendkívüli kiadásoknak ezen megkülönböztetése helyes-e és nem kellene-e a pénzügyi kezelés szempontjából más álláspontra helyezkedni ? Ha a költségvetést megnézzük, akkor azt látjuk, hogy vannak bizonyos kiadások, a melyek, hogy ugy mondjam, az illető objektum szempontjából rendkívüli kiadás, de az államháztartás szempontjából nem rendkívüli kiadás. Annak a hídnak a reparálása az objektum szempontjából rendkívüli kiadás, mert csak 25 év múlva vagy nem tudom mikor kerül rá újból a sor, de az államháztartás szempontjából nem rendkívüli kiadás, mert ha nem kell ezt a hidat reparálni, hát kell reparálni másikat, ha nem itt, hát másutt; ha nem kell a síneket itt kicserélni, ki kell cserélni másutt. (Ugy van !) ^ Az államháztartás szempontjából tehát ezeket ugy kellene kezelni, mint rendes kiadásokat. A külföldön meglehetősen el is tértek ettől a rendszertől. Belevesznek a mit csak lehet a rendes költségvetésbe, mert a megkülönböztetés tulajdonképen nem elméleti fontossággal bír, hanem csak gyakorlati fontossággal, abból a szempontból, hogy ezzel egyúttal azt akarjuk mondani, hogy minő forrásokat lehet az egyik és minőket a másik czélra igénybe venni. A rendes kiadás az, amelyet az állam rendes bevételeiből, különösen az adóbevételekből fedez, a rendkívüli kiadás fogalma pedig annyit jelent, hogy azt lehet kölcsönnel fedezni. En azt hiszem különben, — ezzel a kérdéssel is még röviden foglalkozni akarok,—-azt hiszem, nem kívánatos, persze mindig a possibilitást föltéve, hogy túlsókat hárítsunk át a rendkívüli költségek számlájára ; ellenkezőleg, a mennyit csak lehet, be kell sorozni a rendes kiadásba. Arra nézve már a külföld is igen szép példát mutat, hogy vagy egyáltalában nem, vagy csak nagyon kis mértékben tartják fenn a régi kategóriákat és mindenesetre arra törekednek az állami élet és az állami háztartás szempontjából is, hogy mentül több igazán rendkívüli kiadást sorozzanak a rendes kiadások közé. Ez történt Francziaországban is, a hol még a hadihajók és a régi tipusu hajók kimustrálásának költségeit is vagy legalább azok tukoyomó részét a rendes költségvetésbe vették fel. Anglia majdnem összes, a legutolsó húsz év alatt viselt háborúja költségeit a rendes költségvetésbe illesztette és ugyanigy tett Németország is, a mely persze mindig bizonyos tudományos hátteret is keres és a mely a 16*