Képviselőházi napló, 1910. IX. kötet • 1911. junius 20–julius 15.

Ülésnapok - 1910-184

120 Í8k országos ülés 1911 június 23-án, pénteken. a figyelmét erre a kérdésre, a mely igen fontos és azt hiszem, hogy ennek a megoldása a jövőre nézve az uj bányatörvény tárgyalása alkalmával lesz a legegyszerűbben megoldható, a mely okvetlenül gondoskodni fog a jövő tekintetében. Csak valamit akarok még hozzátenni, azt, hogy ezen megoldásnál, nézetem szerint, figyelembe kell venni a kisbányászok érdekét is, mert ritkán vagy talán sohasem a nagy társulatok kutatásai tárják fel az uj, értékes érczelőjöveteleket, hanem a kisemberek s ezek viszik azután megalapozva a nagy társaságokhoz, a melyek kellő tőkével a feltárást eszközlik. Bef ej ezésül még egy kérdést kell érintenem, és ez a bányatörvény kérdése. Kérem a minister urat, hogy ezt a törvényt, a melyet a szakkörök letárgyaltak, a mely annyi retortán ment keresztül, terjeszsze a ház elé. (Élénk helyeslés.) Valamikor nagy nehézségekbe ütközött volna c törvény előterjesztése, a mikor még bizonyos kérdések, a kőszén dolga és a földbirtokok kérdése stb. megoldatlanok voltak, de ma ezek a kérdések rendezve vannak s ma a bányatörvény létesítésénél egész másutt vannak Ja nehézségek: a munkáskérdésnél, a bányatársládák rendes alaj^ra való helyezésénél, mert a munkásbiztositó és balesetpénztár létesítése óta e kérdés megoldása sokkal nehezebb, mint lett volna azelőtt, a régi bányatársládák alapján. Én tehát azon kérést intézem a minister úrhoz, hogy a bányatörvényt mielőbb terjeszsze a ház elé. (Élénk helyeslés a jobboldalon. A szónoJcot számosan üdvözlik.) Elnök : Az ülést tíz j)erczre felfüggesztem. (Szünet után). Elnök : T. ház ! Az ülést újból megnyitom. Folytatjuk a tanácskozást. Szólásra következik ? Hammersberg László jegyző: Földes Béla! Földes Béla: T. ház ! (Halljuk ! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) A költségvetés általános vitájánál szóvá tettem a pénzügyi politikának fontosabb problémáit. Én természetesen ezekre viszszatérni ez alkalommal nem fogok; azt hiszem, ez visszaélés is volna a ház türelmével a költségvetési vita mai előrehaladott stádiumában. Mégis maradt számomra néhány kérdés, melyet ez alkalommal tárgyalni óhajtanék, különös tekintettel arra a körülményre, hogy, a mint a t. ház tudja, részint különleges, részint pedig általános okok idézik elő azt, hogy államháztartási szükségleteink évről-évre jelentékenyen emelkednek, olyan igényekkel állunk tehát szemben, melyeknek kielégítése nagy mértékben követeli a nép tevékenységének megerőltetését és a megfelelő áldozatok meghozatalát. Ilyen körülmények között, a mikor még a különleges okok között olyan is szerepel, mely a maga kívánalmaiban eléggé szerénytelen, értem a hadügyi költségeknek óriási emelését, (Ugy van ! Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) elég fontos az, hogy a ház behatóan foglalkozzék — a mire ugyan kevés kilátás van — épen a pénzügyi kormányzatnak ügyeivel, (ügy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Én, a mint említettem, csak röviden néhány pontot akarok mai felszólalásomban szóvátenni. Igaz, érzem, hogy nem nagyon hálás a feladat, mert itt elsősorban két tényezőnek működésére kellene számítani, hogy megvalósuljanak azok a kívánalmak, melyek az államháztartás érdekében okvetlenül felmerülnek és a melyek arra is némi világot vetnek, a mit a t. előadó ur is emiitett, hogy t. i. az államháztartás milyen mértékben egészséges. Én nem állítom, hogy államháztartásunk nem egészséges; azt hiszem, nem volna helyes még ebben a házban sem — a hol az őszinteség nem árt — magyar politikus szempontjából azt mondani, hogy nem egészséges, (ügy van! a szélsőbaloldalon.) de elvégre az egészségesnek is különböző fokai vannak és a meglevő egészséget is mindenesetre védelmezni kell és körül kell venni a szükséges kautélákkal. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Azt mondtam, hogy két tényező jön különösen tekintetbe, mikor az államháztartás ügyeinek javításáról van szó. Az egyik tényező alatt értem én magát a parlamentet. A mi a ]3arlament ebbeli működését illeti, nem valami vérmes reményeket fakaszt bennünk, mert, bár hosszú ideig tartott a költségvetési vita, túl vagyunk már a harmadik hónapon is, de bátran állithatom, ho|y a képviselőház működése sem az állami kiadásokat egy koronával nem szállította le, sem az állami bevételeket egy koronával nem emelte. A vitának nagy része olyan tárgy körül forgott, mely talán csiklandozhatja az emberek kíváncsiságát és alantasabb érzelmeit, de semmiesetre sem olyan természetű, mely helyes, ha a parlament tárgyalásainak egész idejét igénybe veszi. Majdnem azt mondhatjuk, hogy a parlament olyan gépféle, mely elég erősen zakatol, de nem sokat őröl, legalább az eddigi tapasztalatok után kénytelenek vagyunk ezt konstatálni. A másik tényező maga a kormány. A mi a kormánynak ebben az irányban való viselkedését illeti, kénytelen vagyok mégis konstatálni, — legalább rám a kormány viselkedése azt a benyomást teszi — hogy az állami bevételek emelkedése tekintetében túlságosan vérmes reményeket táplál. Hallottuk a kormány egyik igen tiszteletreméltó tagjától, hogy itt milyen mértékben emelkednek és fognak emelkedni a legközelebbi 10 évben a bevételek és ezek alapján a szükségleteknek, különösen a hadiszükségleteknek a kielégítése semmi nehézséget nem fog okozni. Én nem akarom támadni az ő állítását, talán ugy is van, hiszen ez attól függ, hogy épen csak az államgazdasági jövedelmeket, vagy az összes különböző jövedelmeket veszszük-e tekintetbe. A magángazdasági jövedelmek azonban meg vannak terhelve, azokat nem lehet tulaj donkép oly jövedelemnek tekinteni, mely szabadon rendelkezésére