Képviselőházi napló, 1910. IX. kötet • 1911. junius 20–julius 15.

Ülésnapok - 1910-184

Í8í. országos ülés 1911 június $S-án, pénteken. 121 áll az összes állami szükségletek kielégítésére; de nézetem szerint semmiesetre sem volna helyes ezen az alapon fölépítem a jövő pénzügyi tervezetét, mert tudjuk, hogy legalább is olyan arányban emelkednek az állami kiadások is. Hisz a költségvetési vita folyamán is felmerültek azok a kívánalmak, melyek különösen a magyar kultúra szempontjából igen nagy fontossággal bírnak, és a melyeket mind háttérbe kell szorítani azért, mert vannak más szükségletek, melyek igénybe veszik azon többleteket, melyek hála Istennek a háztartásunkban mutatkoznak. Ezzel kapcsolatban bátor vagyok épen csak a kérdés megvilágítása szempontjából arra a megjegyzésre is röviden reflektálni, hogy a hadügyi kiadások produktív kiadások. Nem akarok ennek a fogalomnak mélyebb kutatásába bocsátkozni, mert azt hiszem elég, ha a következőkre mutatok rá. A hadügyi szükséglet tulaj donképen több is, mint produktív, mert szükséges, és a szükséges még többet jelent, mint a produktív. Ámde az a szükséglet, mely kielégíttetik, nem anyagi, inkább etnikai. A produktivitás lánczolata a katonánál és a fegyvernél megszűnik, mert ő fizetésével és ezekkel az eszközökkel az anyagi javakat már többé nem szaporítja. Hogy ezekkel a kiadásokkal táplálunk ipart, kereskedelmet, mezőgazdaságot, az magát a tevékenységet nem teszi produktívvá, mert hiszen akkor produktív kiadás volna a pazarlás is, mert mozgásba hozza a termelési tényezőket, ipart kereskedelmet stb. Bn ezzel szemben azt hiszem, hogy rendkívül nagy fontossága van annak, hogy ez a magyar parlament eljárásában, törekvéseiben, reformjavaslataiban elsősorban gondoskodjék az államháztartás rendjéről. Ez képezi tulaj donképen biztos alapját minden tevékenységnek. Hiába rajzolunk mi itt gyönyörű jövőt, hogy ennyi, meg ennyi iskola lesz, az nem valósitható meg addig, míg mi államháztartásunkban a kellő alapot le nem fektettük. Ebből a szempontból bátor vagyok egy kérdést érinteni, mely inkább az államháztartás külső rendjével függ össze s melyet az utolsó időben sikerült egy kicsit belevinni a közvéleménybe s ez a költségvetési jognak kezelése. (Ralijuk! Halljuk !> A mi ezt a kérdést illeti, erre nézve még a pénzügyi bizottság jelentése is azt mondja, hogy »pártkülönbség nélkül kiemelték a bizottság tagjai azt, hogy nézetük szerint itt volna az ideje annak, hogy a több izben hangoztatott kívánalomnak megfelelően a költségvetési vitáknak oly uj rendje állapittassék meg, mely a törvényhozási munka megosztását gazdaságosabbá teszi.« Azonkívül a t. pénzügyminister ur is egyik beszédében reflektált erre és szintén arra az álláspontra helyezkedett — a mint hogy nem is lehet más álláspontra helyezkedni —• hogy ebben a tekintetben törekedni kell egy hasznos reformra. Bátor vagyok arra is hivatkozni, hogy a költségvetési rend tekintetében bivatkozhatik a t. kormánypárt KÉPYH. HAPLÓ. 1910 1915. IX. KÖTET. Deák Ferencz példájára, és ha Deák Ferencz példáját követi, ezen a téren törekednie kell a háztartás rendjét biztosítani, mert Deák Ferencz volt az, Id mindjárt az alkotmány visszaállítása után egy fontos reformot hozott szóba, mely meg is valósult, t. i. a bruttórendszernek a költségvetés terén való behozatalát. Ez az eszme tudtommal tőle származik, vagy legalább ő hozta szóba a parlamentben. Itt két kérdés merül fel. Az egyik az, hogy a költségvetés elkészüljön, és ez mindenesetre a legfontosabb kérdés, mert az államháztartásban rend nem lehet, ha folytonosan kénytelenek vagyunk ideiglenes intézkedéseket involváló törvényekkel dolgozni, (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) úgyhogy a költségvetésre mindig csak az év második felében kerül a sor. Nem szükséges bővebben kifejteni, hogy ez káros mindenféle érdekre, de elsősorban magára a költségvetési jogra, nemcsak azért, mert azt mintegy aláássa, de azért is, mert a képviselőben szükségképen lazítja az ezen intézmény komolysága iránti hitet. Mert ha megszokták évtizedeken keresztül, hogy indeinnitások alapján történik az államháztartás vitele, akkor már a tárgyalását sem veszik komolyán, (Ugy van! a széhőbalőldalon.) mert tudják, hogy ugy sem lesz készen ez a költségvetés csak júniusban vagy júliusban, azután kerül szentesítésre, azután kihirdetésre, s lesz augusztus, tehát az év előrehaladott időszaka, mikor ezen költségvetés alapján intézkedni lehet, holott sok intézkedés olyan természetű, melyet jóformán január elsején kellene megtenni. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Nézetem szerint ez az első és legfontosabb kérdés, melyet meg kell oldani. Másodsorban jön az a kérdés, mennyi időt pazarol a ház a költségvetés tárgyalására. Én ezt azért választottam el, mert az én szerény nézetem szerint az első irányban nem nehéz, a második irányban ellenben nagvon nehéz intézkedni. Az első iránvban egyszerűen a ház egy novellával intézkedik, kimondja, hogy a pénzügyi év kezdődik Julius elsején és végződik június 30-án. Ehhez az összes pártok hozzájárulhatnak, mert ez az ellenzék tárgyalási szabadságát nem korlátolja. Alihoz az intézkedéshez, a mely a költségvetés tárgyalását röviditeni akarja, az ellenzék, — nemcsak mi, a kik most az ellenzék padjain ülünk — de semmiféle ellenzék nem fog spontán és saját szavazatával hozzájárulni, vagy legalább nem valószínű ez. (Igaz! ügy van! a szélsőbaloldalon.) Bármennyire sajnálom magam is, ha, tulsok idő fordittatik kizárólag erre, nem szabad elfelejtem, hogy a költségvetés a háznak minden körülménye közt legfontosabb teendője. Ez mindig ugy volt és mindig ugy lesz, és épen magyar szempontból igen nagy súlyt kell fektetni erre, mert Becsesei szemben tulajdonképen a katonák és az adók megszavazása a mi legerősebb fegyverünk. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Ezt irigyelte tőlünk mindig Bécs és ezt akarta I megszorítani. Tehát a mi helyzetünkben az én 16