Képviselőházi napló, 1910. IX. kötet • 1911. junius 20–julius 15.

Ülésnapok - 1910-183

96 183. országos ülés 19Ü június 22-én, csütörtökön. ebben a minőségemben ezt még jobban éreztem, milyen baj az, hogy csak ugy hirtelenében átmennek egyes ügyeken, (Kezével legyint.) Ezt nem lehet sztenografálni. (Élénk derültség.) Különben ez olyan kérdés, a melyről egy esztendeig és még két hónapig is lehetne beszélni. (Igaz! Ugy van!) De most hagyjuk. Csak azt konstatálom, hogy mindenütt a népszabadság védelmére hozták be és a hol behozták, ott a nép ragaszkodik hozzá. Simonyi-Semadam Sándor: Szöknek tőle. Alig kapnak esküdtet! (Zaj jobbfelől.) HantOS Elemér: De a publikum ragaszkodik hozzá. Székely Ferencz igazságügyminister: A ki egyszer van ott és ott aggódó gondossággal vigyáz, az bizony nem viseli el a lelkén, hogy valaki meg nem érdemelt büntetést szenvedjen. Azt hiszem, hogy ezt a kérdést most nem tudjuk elintézni, de az a nézetem, hogy nagyon sok érv szól az esküdtbirósági intézmény mellett. A legdöntőbb az, hogy mindenütt a világon a népszabadság védelmére hozták be, a másik pedig az, hogy nem tudunk helyébe olyan bíróságot tenni, a melynek elsőfokú ítéletét véglegesnek lehetne tekinteni. Ha pedig a szóbeliség mellett három fórumot állítunk fel és megpróbáljuk, hogy szóbeli legyen az eljárás a táblánál is és a Curiánál is, ez oly lehetetlenség, a mely sem igazságszolgáltatási, sem financziális szempontból nem vihető keresztül. Simonyi-Semadam Sándor: Korrigálni kell! Székely Ferencz igazságügyminiszter: Ha azonban a mostaninál jobb megoldási formát fogunk tudni, akkor majd gondolkozunk róla. Lengyel Zoltán t. képviselő ur két határozati javaslatot nyújtott be. Az egyik az uzsora büntetésére, a másik a biztosítási törvény revíziójára vonatkozik. Kissé furcsán hangzott, hogy ő a polgári bíróság elé akarja utasítani az uzsoravétségi ügyeket, mert a büntetőbíróság neki nem elég alkalmas. Ezt nem értem. A polgári bíróság ugy sem ratifikál uzsoraeseteket. Azt kérte a képviselő ur, hogy a biztosítási törvény re víziójáról még az őszi szezonban nyújtsak be törvényjavaslatot. Lehetséges, hogy be fogom nyújtani, de kötelezettséget erre vonatkozólag nem vállalok, a mikor tudjuk, mi előtt állunk. Almássy László t. képviselőtársam meg fog engedni, ha több becses észrevételét raktáron tartom és a mennyiben lehet, megszívlelem. (Helyeslés.) Sághy Gyula t. képviselő ur nagyon sok okos dolgot mondott, de engedje meg, ha közülök csak egyikre-niásikra térek vissza. 0 különösen hangsúlyozta annak visszásságát, hogy az özvegy abban az esetben, ha férje csak egy vagy két gyermeket hagyott hátra, a mai törvény értelmében nevelési járulékét nem kap. Erre vonatkozólag azt vagyok bátor megjegyezni, hogy addig is, a míg a nyugdíjtörvény reformálás alá kerül, a kormány azt a praxist követi, a mely talán már korábban is megvolt, hogy méltánylást érdemlő esetekben az özvegynek a hátramaradt egy vagy két gyermek fentartására is kiszolgáltatja — természetesen csak kegyelmi utón, Ö felsége hozzájárulásával — a szükséges összeget. így sok könnyet szárítunk fel, sok bajt szüntetünk meg, és azt hiszem, hogy a törvény revíziója alkalmával intézményszerüleg történik majd e téren gondoskodás. Igen helyesnek tartom Sághy Gyula t. képviselőtársamnak azt az óhajtását, hogy a családi és az örökjogban tartsuk meg a nemzeti jelleget és vonást. Most még Simonyi-Semadam Sándor t. képviselőtársam néhány észrevételéről kívánok válaszolni ; nem minden észrevételére ; azt hiszem, ezt talán most nem is kívánja. Ő a választási bíráskodás ügyét hozta itt szóba. Nagyon jól tudom én, hogy hogyan jött létre annak idején ez a törvény. Akkor mindenki, legfőképen pedig az ellenzék kívánta, hogy a közszabadság, a választási szabadság és a ház reputácziójának érdekében ruházzuk át a Curiára a választások érvényessége feletti bíráskodást. A törvény tartalma, jól tudjuk, egy paktumnak az eredménye volt, jóformán a térdükön irták meg az akkori törvényhozók, és ennek volt a következménye, hogy sok intézkedése el van hibázva vagy egymással ellenkezésben áll. Nekem annak idején szerencsém volt akkori elődöm bizalmát élvezni, mondtam is neki, hogy vannak hézagai a törvénynek, de az volt a felelet, hogy paktumról van szó, ezt be kell tartani, majd ha a törvény be nem válik, lehet rajta módosítani, de a paktum után egy hét múlva újra kezdeni a tárgyalásokat nem lehet, ebben azt látnák, hogy ennek a vívmánynak az értékét csökkenteni akarják. Politikai okok voltak azok, melyek ennek a törvénynek rossz szövegét létrehozták. Ezt is meg kell majd csinálni, a választójog reformjával kapcsolatban ; (Helyeslés.) akkor lehet majd beszélni arról, hogy ez miképen történjék meg. (Helyeslés baljelöl:) Egy másik igen helyes eszmét vetett fel Simonyi-Semadam Sándor t. képviselőtársam, és ez már jobb tálaljra talált. Ez a perrendtartásba nem került bele, mert nem odavaló, hanem az életbeléptetési javaslatba felvettem és pedig annak 83. §-ába, mely így hangzik: »Az igazságügyminister a járási területnek két vagy több körre felosztását rendelheti el. Mindegyik kör főhelyén a járásbíróság egyik bírói tagja az előre, meghatározott és közzétett időben törvénynapot tart. A törvénynapon teljesítendő bírói cselekményeket az igazságügyminister rendelettel állapítja meg. A törvénynapok céljaira szükséges helyiségről, annak világításáról és fűtéséről a község gondoskodik*. Az az eszme, hogy itt nyugalmazott birák alkalmaztassanak, nem rossz, de azt hiszem, ha mi általános intézkedést akarunk csinálni és pedig 385 járásbíróság területén, akkor nem fogunk kapni annyi embert, másodszor azt nem igen kép-