Képviselőházi napló, 1910. IX. kötet • 1911. junius 20–julius 15.

Ülésnapok - 1910-183

183. országos ütés 1911 június 22-én, csütörtökön. pv zelem, hogy az a nyugdíjas bíró hosszabb időn át benn maradjon a praxisban. Jármy Béla : Sőt kimegy belőle ! Székely Ferencz igazságúgyminister: E mellett oly tiszteletdijat tellene neki adni, hogy ha rendes járásbiráknak adnánk kiszállások alkalmával fuvar- és napidijakat, az sem lenne sokkal több. Végre ez a rendszerbe is ütköznék. Ö felsége nevezi ki a bírákat és 0 felsége engedi meg nyugdíjazásukat. Már most egy nyugdíjas embert birói hatalomhoz juttatni alkotmányjogi szempontból volna aggályos. Az nem marad élete végéig biró. Jármy Béla: Többnyire úgyis csak akkor nyugdíjazzák, mikor már nem alkalmas. Székely Ferencz igazságügyminiszter: Ezt ugy lehetne megcsinálni, ha a békebirói intézményt tudnák meghonosítani, de ez nem sikerült Magyarországon nincs annyi penzionált orvos, mérnök, ügyvéd s más értelmes és vagyonos ember, ki ilyesmire vállalkozik ; a ki pedig kenyérkeresetet csinál belőle, azzal nem boldogulunk. Abban igaza van a t. képviselő urnak, hogy az igazságszolgáltatás, ha jó akar lenni, nem mindig olcsó, de arra kell nézni, hogy a kisebb ügyekben a költség arányban álljon a per tárgyával. Méltóztassék megbocsátani, hogy a t. képviselő urnak a jog és igazság feletti szellemes és filozófiai érzéktől áthatott értekezését most fizikai okokból sem vagyok képes kellőleg méltatni, de annyit mondhatok, hogy ha a bíróban nincs lélek, akkor ott vége mindennek. Arra kell törekedni, hogy ez a biró társadalmilag művelt ember legyen, képzett ember legyen, jó viszonyok közt legyen, és emelkedhessek a társadalmi élet viszonyai között oda, hogy meg tudja Ítélni, hogy az ember becsülete mennyire volt megsértve és mennyire fáj ez az illetőnek. Mikó bíróságot felállítani, ez nagyon nehéz volna. Megpróbálták a becsületbirósággal, de nem igen megy, mert nincs exekutiv ereje. Ez különben sincs kizár.va most sem, de nem tudom a módját annak, hogy ez államilag szerveztessék. Azt már mondottam, hogy a telekkönyvi rendtartást benyújtom. Ezzel el is végeztem beszédemet. Bocsánatot kérek, hogy sokáig vettem igénybe a t. káz nagybecsű figyelmét; (Halljuk ! Halljuk !) kérem, méltóztassék a határozati javaslatokat elvetni és a költségvetési tételt elfogadni. (Elénk éljenzés és helyeslés jobbfelől. A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök : Az ülést tíz perezre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök : Az ülést újból megnyitom. Folytatjuk a tanácskozást. Ki következik szólásra? Lovászy Márton jegyző: Csermák Ernő ! Csermák Ernő: T. képviselőház ! (Halljuk! Halljuk.!) Az után az expozé után, a melyet a t- igazságügyminister ur előterjesztett, voltaképen KÉPVH. XAPLÓ 1910 1915. IX. KÖTET. bajos nagyon részletesen foglalkoznunk az igazságügyi tárcza kérdéseivel, mert a t. igazságügyminister ur bejelentett egy csomó törvényjavaslatot, a melyek égető szükséget képeznek s a melyeknek tartalmát előbb ismernünk kell, hogy azután ahhoz képest megáüapitbassuk, hogy ezek a törvényjavaslatok megfelelők-e, vagy sem. Én is azzal kezdem, hogy a költségvetést pártállásomnál fogva nem fogadom el, ámde az igazságügyi tárcza kérdései is voltaképen elsősorban közérdekűek, tehát kétségtelen dolog, hogy nem pártszempontbői, nem a pártállás szemüvegén át, hanem a kellő jóakarattal és jóindulattal kell azokat -nézni, hogy az igazságügy kérdései körül folyó viták a kölcsönös megértést eredményezzék. (Helyeslés.) Szomorú jelenség az, a mit már tegnap is tapasztaltunk és a mely ma talán már kissé enyhült, hogy az igazságügyi tárcza semmi esetre sem érdekli annyira a közönséget, sőt a képviselőházat sem, mint pl. a felekezeti kérdések, a melyek felett az emberek hajbakapnak. Ez a jelenség eszembe juttatja az angol parlament történetéről irt egy .munkának azt a passzusát, hogy 1897-ben olyan állapotok voltak az angol parlamentben, hogy az angol ellenzék egy komfortábliban is elfért volna. A magyar képviselőházra is körülbelül rámondhatjuk azt, hogy mikor az igazságügyi tárcza költségvetését tárgyaljuk, akkor a legtöbb esetben, ha nem is egy konxfortábliban, de talán egy liftben, vagy egy omnibuszban elférne az a közönség, a mely ezen tárcza iránt érdeklődik. Mindenesetre biztató jelenséget látok azonban abban, hogy t. minister ur kellőképen érdeklődik minden egyes kérdés iránt és minden egyes kérdéssel kellőképén foglalkozik. És ez a körülmény a ház kisebb érdeklődése mellett is arra buzdit bennünket, hogy rámutassunk azokra a, kérdésekre, a melyeket fontosaknak tartunk. (Helyeslés.) Elsősorban a magánjog kérdéseivel akarok foglalkozni. Az igen t. igazságügyminister ur, a mint jól értettem, körülbelül ennek az esztendőnek végére, helyezte kilátásba a magánjogi törvény tervezetének eUiészültét. Hogy az mikor fog beterjesztetni, arra nézve nincsenek biztató Ígéreteink, azonban ez a nyilatkozat már magában véve is ellentétben áll az eddigi jogász-meteorológiai és csillag] óslási észleletekkel és mérésekkel és bennünk mindenesetre bizonyos megnyugtató érzést kelt, mert abból a munkából, a melyet eddig láttunk, főleg azt a következtetést vontuk le, hogy talán 100—150 esztendő lesz szükséges arra, hogy a magánjogi törvény tervezete elkészüljön. Ezt annyival inkább tartottam szomorú jelenségnek, mert én abban a munkában is, a mit a magyar általános polgári törvénykönyv első tervezete gyanánt említenek, nagy részben fordítást találok. Itt van mindjárt a német birodalmi törvénykönyvvel való összehasonlítás mellett az 1. §., a mely azt 13