Képviselőházi napló, 1910. IX. kötet • 1911. junius 20–julius 15.

Ülésnapok - 1910-183

június 22-én, csütörtökön. W 183. országos ütés 1911 Nem akarok visszaélni a t. ház türelmével, (Halljuk ! Halljuk !) és most azonkívül, a mi az általános megbeszélés keretébe tartozik, még csak a leglényegesebb dolgokra térek ki, a miket az egyes szónokok felhoztak. (Halljuk ! Halljuk !) Szalay László t. képviselő ur azt mondta, és ugy látszik, tapasztalatai vannak e részben, hogy a javítóintézeteket nem szabad luxussal berendezni, őszintén megvallom, hogy a kassai intézet csakugyan abban szenved, hogy luxuriózusan rendezték be, pedig a viszonyokra tekintettel kell lenni, és a luxus nem szükséges. Ha már megtörtént, nem fogjuk lerontani, de nem fog többé megtörténni, arra nézve megnyugtatom a képviselő urat. Niamessny t. képviselőtársam szerint arra kell igyekeznünk, hogy nemzeti tartalommal töltsük meg a polgári törvénykönyvet. Természetes, ez máskép nem is lehet. Ráth Endre t. képviselőtársam határozati javaslata, ha jól értettem, — még nem volt időm ma átolvasni az értesitőt — az albirói állások megszüntetését és a jegyzői állásoknak átszervezését czélozza. Ráth Endre : Legalább felerészben ! Székely Ferencz igazsägügyminister: Elfogadom az eszmét, de a határozati javaslatot nem, mert én már kezdeményeztem és meg is csináltam. Ez budgetszeriien megy, az elv ki van mondva, és át lehet rendszeresiteni az albirákat bírákká, a mennyiben a budgetbe felveszszük. Véletlenül most huszszal szaporítom, mert szükségem van arra, hogy azok a fiatalemberek a törvényszéken valamit tanuljanak, és ha a reform életbelép, a járásbíróságnál már valamelyes önállósággal tudjanak megállni. De mindjárt egyszerre bírákká kinevezni őket mégsem volna indokolt, mert különben — bocsánat a kifejezésért — nem lehetne őket kellően kezelni. Mert az albiró tanulása kiegészítése végett a törvény értelmében a törvényszéktől mehet a járásbírósághoz, és innen ismét vissza lehet hoztn és nem kell hozzá semmi egyéb, csak az ő akarata. De ha biró lesz, akkor, hogy ezt vele meg lehessen tenni, ahhoz a törvényt kellene módosítani és azt magam sem szeretném, hogy a bíróval rendes viszonyok közt így lehessen intézkedni. Én mindent megteszek, és nem szükséges, hogy a t. ház utasítsa a kormányt. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Azt méltóztatott mondani, hogy visszaélés az, hogy a kir. táblák mindig polgári állásra irják ki a pályázatot, kinevezik a polgári bírót, és mikor megüresedik egy bűnügyi birói állás, akkor erre a legrosszabb polgári birót átviszik, mert erre ez is jó. Ez a tendenczia talán megvolt, de azt hiszem, velem szemben nem igen lehet ezt érvényesíteni különböző okoknál fogva, és azért ne is méltóztassék attól félni, hogy igy lesz. (Az elnöki széket Návay Lajos jogialja d.) Még egy javaslatot hallottam, t. i., hogy a bíróság teljes ülése kandidáljon, kifogásolják, hogy a járásbiró kandidál. De hiszen ő tudja legjobban, hogy a tehetetlen albiró nem érdemli meg a jelest, és szekundát kap. Nem lehet kizárni a járásbirót, hogy ő ne szóljon hozzá, mikor az ő albirájáról van szó. Ö ismeri legjobban és nem okvetlenül minősiti le. Az, hogy a törvényszéknek vagy táblának teljes ülése végezze a kandidácziót, lehetetlen, hiszen mit méltóztatik gondolni, minden nap Vannak Idnevezések, akkor a teljes ülések egyebet sem csinálnának, mint adminisztrácziót. A jelölő bizottság megadja a véleményt, a minister elfogadja vagy nem. Természetesen többször elfogadja, de nincs hozzákötve, mert csak igy lehet a minister felelős, hiszen lehetnek rosszul informált referencziák is. A mit méltóztatik kivánni az Írnokokra vonatkozólag, az igaz, mert az irnok nem ir, hanem mindig kezel. En azonban oda akarom fordítani a dolgot, hogy az irnok irjon is. A nyugdíjtörvény revíziója szivemen fekszik, csak meg lehessen csinálni. A vasárnapi munkaszünet, sőt az egységes munkaidő behozatala ellen sincs semmi kifogásom. Rendeletet is adtam ki ez utóbbi iránt, és legtöbb helyen egységes munkaidő van és jól érzik magukat mellette. De a vidéken ugy van, hogy némelyik 12 órakor éhes és nem tud dolgozni, és hogyan kényszerítsem én őket az egyfolytában való munkára? Simonyi t. képviselőtársam a gyengeelméjüekre különösen felhívta a figyelmemet. Ezeket már úgyis elkülönítem. Hogy földmives gyermek ne képeztessék ki iparra, azt igy nem fogadom el, mert néha abból lesz a legügyesebb iparos. Tény, hogy a kihelyezésekre nagyon kell ügyelni, de nem áll, hogy a kihelyezés körül baj van, mert a mesteremberek bejelentik igényeiket, sőt ott megismerkednek a fiatalemberekkel, megismerik, hogy mire képesek és alkalmazzák őket. Különösen fa- és vasipari munkában volt olyan eset, hogy 5—6 koronás napidíj mellett helyeztük ki őket. A gondozás azonban kötelessége marad a javítóintézetnek és ezért vannak a patronázs-egyesületek is, melyek ezt igazán nagy lelkiismeretességgel teljesitik. E tekintetben tehát nagyobb bajok nincsenek. Hogy egyszer egy siheder megszökött, az előfordul, de azért nem lehet máskép intézkedni, mint hogy azt visszahozzuk. Hogy az esküdtbirósággal nem volna senki megelégedve? Hát én meg vagyok vele elégedve. Simonyi-Semadam Sándor: Csodálom. (Zaj.) Székely Ferencz igazsägügyminister : Egyszer majd meg is indokolom. Jobbat nem tudunk helyette tenni és kezdettől fogva az volt az indoka, hogy a publikum nem bizik meg, ha tizenöt-húsz birót teszünk is oda, hogy inappellábilis legyen az ítélet. Mert az a tanult biró többé-kevésbbé — hogy is mondjam •— iparszerüleg csinálja a dolgot, ezt nem lehet eltagadni. En magam is tizenöt esztendeig biró voltam, azután ügyész és