Képviselőházi napló, 1910. VIII. kötet • 1911. május 23–junius 19.

Ülésnapok - 1910-167

H8 J67. országos ülés 1911 május 29-én, hétfon. Elnök: Várady Zsigmond képviselő ur elébb kért szót személyes kérdésben. Várady Zsigmond : T. képviselőház ! Mindenféle személyes kérdésben való felszólalásnak elv

; ellensége vagyok. Ennek az álláspontomnak a jelen országgyűlés tartama alatt már több ;

zben adtam tanúbizonyságát. Több ízben lettem a t. házban ugy személyemben, mint igen csekély értékű közéleti tevékenységemben bírálat és vita tárgyává téve a nélkül, hogy a t. háznak az ország, a nemzet és a törvényhozás érdekében felhasználandó igen becses idejét a magam kicsiny személyi ügyeinek elintézésére vagy reparálására óhajtottam volna igénybe venni. Ha most ezzel az elvemmel szakitok, és az előttem szólott t. képviselő ur beszédére néhány észrevétel megtétele végett a t. ház engedelmét és becses türelmét kérem, ez ismét nem azért történik, hogy az én csekély és legjobb vallomásom és tudásom szerint igazán nem irányadó egyéniségemet túlságosan az előtérbe állitani iparkodnám, hanem történik azért, mert a t. képviselő ur az iménti felszólalásának abban a részében, a melyben érdemetlenül tulnagy részt szentel az én csekélységemnek, tulnagy fontosságot tulajdonit az én előző közéleti működésemnek és bevonja ide, a parlament vitatkozásába a maga részéről is azt az igen szerény felszólalást, a melylyel én a nemzeti munkapárt értekezletén éltem, és beszédének ezzel a részével azt a meggyőződést keltette bennem, hogy elérkezett az a pillanat, a melyben nekem felelnem erkölcsi kötelességemmé válik azzal az állásponttal szemben, a melyet én ebben a kérdésben, a tárgyalt ügyben képviselek . .. Elnök: Kérem, én nem tartozom a képviselő urat figyelmeztetni arra, hogy a szót a házszabályok 215. szakasza alapján kérte, az ott megirt határokon túlterjeszkednie tehát nincs joga, ahhoz a ház sem adhat engedeimet. Tessék tehát személyes megtámadtatás és félremagyarázott szavai értelmének helyreállítása czimén felszólalni, mert erre van joga. Várady Zsigmond : Csak a személyes megtámadtatás czimére fogok szorítkozni. Ehhez fogok ragaszkodni. A t. képviselő ur egyebek közt mindjárt a beszéde illető részének elején azt mondotta, hogy én megtámadtam a kongregácziókat és egy másik kifejezésével azt méltóztatott rólam állitani, hogy ezt azért tettem, — ha jól értettem, mert akkor rossz helyen ültem — hogy ezt azért tettem, mert gyűlöletet akarok gerjeszteni, nem tudom, a kongregácziók ellen-e vagy még inkább a felekezetek között. Mind a két kijelentése téves, valótlan és visszautasitom. Én a kongregácziókat a nemzeti munkapárt értekezletén nem támadtam meg, álláspontom nem is annyira a kongregácziók ellen irányult, mint inkább az ellen, hogy a kongregácziók az iskolákba, különösen pe.lig az állami iskolákba bevitetnek. T. ház ! Ez nem tartozván a személyes kérdések közé, részletesebben ki fogom fejteni erre vonatkozó álláspontomat a háznak az ülésén majd, a mikor a sor reám kerül. Eddig nem iratkoztam fel, mert meglehetősen egy véleményen vagyok e kérdés országgyűlési tárgyalására nézve azzal, a mit gróf Apponyi t. képviselőtársunk e kérdésben vallott. (Felkiáltások balfelől: Ki kezdte ?) Hogy ki kezdte, ez is személyes kérdés; erre is tehát felelek. Nem én kezdtem, nem én hoztam ezt az ügyet az országgyűlés tárgyalásaiba. Molnár János t. képviselő ur hozta ide. (Ugy van ! jobbfelől.) Most, t. ház, elérkezett az ideje és meg is fogom ragadni a kellő időpontban a szólás alkalmát, hogy idevonatkozó egész véleményemet a t. ház elé tárjam abban a meggyőződésben és reményben, hogy talán még a t. képviselőtársam is arról fog meggyőződni, hogy ez az álláspont nem olyan mérges, nem olyan radikális és egyáltalában nem gyülöletgerjesztő, hanem épen ellenkezőleg tendencziája egyetlenegy, tendencziája a felekezeti békének megtartása, megőrzése, (Élénk helyeslés a jobboldalon. Elhnmondások balfelől.) konzerválása olyan támadások ellen, a melyektől a felekezeteket is, a nemzetet is, de különösen és elsősorban az iskolát is megőrizni mindnyájunknak egyenesen törvényhozói kötelességünk. (Elénk helyeslés a jobboldalon.) Másik megjegyzésem, a melyre vonatkozólag most már nem halaszthatom az érdemleges vita folyamára felszólalásomat, arra vonatkozik, hogy a t. képviselő ur is igen hosszú dalt zeng arról, hogy én a nemzeti munkapártban történt igénytelen felszólalásomban is azt állítottam volna, hogy az antimodernista papi esküt tétetik le a növendékekkel. (Mozgás a baloldalon.) Már Molnár János t. képviselőtársam is felhozta ezt abban a beszédében, a melyben igen tárgyilagosan fejtegette a maga álláspontját és a melynek a végén, őszintén sajnálom, hogy szintén egy Kraftausdruck-kal látta szükségesnek megerősíteni ezt a nem az én világnézetemből való, de általam tiszteletben tartani kivánt véleményét és előterjesztését. Akkor én azért nem kívántam élő szóval felelni neki, mert hiszen ő maga előadván a tényállást, mely szerint a növendékek fogadalma nem azonos a papok antimodernista esküjével, azt gondoltam, hogy már hallgatásommal el van ismerve az, hogy a kérdés e részében, t. i. az antimodernista eskü vagy fogadalom szövegének eltérése dolgában igaza van és ugy áll a dolog, a hogy ő mondja. Nem értem, hogy ily körülmények között a t. képviselő ur miért tartja szükségesnek itt újra előadni, hogy a középiskolákban a kongregácziós tanár urak — többnyire szerzetes tanárok — szükségesnek látják kivenni, de nem a papi antimodernista esküt, hanem más, de szintén antimodern szövegű fogadalmat. (Mozgás a baloldalon.) Méltóztassanak türelemmel meghallgatni. Én egy szót sem szóltam közbe Rakovszky István t. képviselőtársam beszéde alatt; állottam, mint macska az esőt; a hallottakra most reflektálni