Képviselőházi napló, 1910. VIII. kötet • 1911. május 23–junius 19.

Ülésnapok - 1910-167

86 167. országos ülés 1911 május 29-én, hétfőn. Ép ilyen különös benyomást tesz az, hogy ha a t. képviselő ur mint egy vitéz Don Quijote felvonul az ifjúság erkölcsi élete és tiszta élete ellen. A t. képviselő ur a szegény Bradarics Péter esetéből konstatálja, hogy ezt a szegény fiatal embert az ő tiszta élete ölte meg és mellesleg, hogy máriakongregánista volt. A t. képviselő ur ez ellen foglalt állást, de különös, hogy Kovács Ernő volt szabadkőmives füzetében a következőket olvasom (olvassa) : »Azokból az egyes esetekből, a melyeket alant csak találomra kiragadok a sok közül, megalkothatunk magunknak egy egész képet, ugy, mint a társadalom is meglát a fokozatos jelentkező tünetekben egy egész betegséget. Ilyen adatok a következők: A »történelmi középosztályhoz nem tartozó« egy kiváló iró elmondta, hogy miért ir erkölcstelen, az érzékek felizgatását czélzó elbeszéléseket. Szerinte a magyar faj nem alkalmas arra, hogy ez országban továbbra is fentartsa a maga uralmát. Siettetni kell tehát vesztét. Erre legalkalmasabb az édes méreg, az erkölcstelenségnek oltárra vitele utján nevetségessé válik a régi, puritán erkölcs. A nevetségesség öl; megöli azt a régi erkölcsi felfogást, melynek fenmaradása képessé tenné a magyar fajt a további küzdelemre. A sajtó, a gondolatszabadság jelszava pedig erős fegyver arra, hogy meghiúsítsa a pornográfia ellen folytatott küzdelem eredményét. De ez még nem elég.« Itt van a tendenczia, itt volt a hangcső és ennek hangot adott a t. képviselő ur. De ha már ennél az esetnél vagyok, lehetetlen csodálkozásomat ki nem fejeznem a t. képviselő úrral szemben, a ki egész rajongással beszél a zsidó Ehrlich tanárról és a buddhista Hátáról, a kik az emberi nem boldogitását megint előbbre vitték és a kiknek nem ártott meg, hogy egyik buddhista volt, a másik pedig zsidó. És akkor gondolt egy nagyot és felcsapott orvosprofesszornak, a mivel egy uj orvosi iskola megalapítója lett és a transczendentális diagnosztika nyilvános rendes tanári állására pályázott az újonnan felállítandó egyetemen, mert konstatálta a nélkül, hogy a szegény Brodaricsot valaha is látta volna, a nélkül, hogy tudta volna, hogy létezik, két-három évvel halála után, hogy ebben meg ebben a betegségben és ezért meg ezért halt meg. Sajnos, hogy a zsidó Kelemen Samu tanár ur mellett nem volt egy buddhista Háta, a ki az ő hevét kicsit leszállította volna, mert akkor rájött volna, hogy igaz, hogy nem olyan nagy férfiak, mint ő, hanem olyan obskúrus orvostanárok, mint Krafft-Ebing, azt mondják (olvassa) : »Bármely normálisan kifejlett férfi is élhet tisztán a nélkül, hogy egészségi állapotában önmegtartóztatása miatt a legkisebb változás történhetnék. A fiatal ember tanuljon önmegtartózkodást. Ezt nem nehéz megtennie, ha át van hatva annak igazságától, hogy egész jövője, főleg pedig családi boldogsága ifjúkori életmódjától függ.« így folytathatnám a végtelenségig, (Zaj.) de nem teszem, hanem t. képviselőtársamnak adom, hogy további kutatásaiban megtalálja ezen obskúrus úttörők által már elkészített utat. Azt sem tudom, honnan vette, de egyszerre esak meggyanúsítja a minister urat, hogy az ő égisze alatt ez a keresztény-szocziálista mozgalom betörést szándékozik tenni az egyetemre, a tudomány szent csarnokába. Hát, t. képviselő ur, keresztény-szocziális betörésről az egyetemen nem tudok, csak egy betörést ismerek és ez Singer urnak betörése a szászok segítségével, a melynél Marczali tanár ur segédkezett, a ki pedig, a hogy tudom, nem keresztény-szocziálista, hanem mind a kettő volt, vagy talán még jelenleg is, t. Kelemen Samu képviselőtársam hitsorsosa. És most nem akarom a t. ház figyelmét tovább is igénybevenni és nem akarok kiterjeszkedni arra, hogy ő támadta a kongregácziókat azzal, hogy vannak leventéi, harczosai; Íriszen mindezek itt vannak a füzetekben, megvannak a szabadkőműveseknél is, csakhogy ott legényeknek, inasoknak, mestereknek és nem tudom minek nevezik. Köszönöm ezt a figyelmet, a melylyel kitüntettek és még csak két rövid dologra akarok kiterjeszkedni. (Halljuk! Halljuk/) A t. képviselő ur nagyon hangulatosan azzal végezte beszédét: össze kell minekünk, liberálisoknak itt fognunk, liberális mit ő liberálisnak kanonizál, és öklökkel meg kell védeni a magyar szabadságot, a liberalizmust. Kérem, kérem, én Kelemen képviselő urnak nem a személyét akarom érinteni, de én azoknak az öklöknek az erejében nem igen bizom. Vannak itt ilyenféle tapasztalatok. Hallottam én ott is a t. képviselő urnak egy hitsorsosát hangosan báró Kaas Ivor felé azt szavalni, hogy ha a magyar alkotmány veszélyben lesz, én is ott leszek a barrikádon. Eövid időre rá megvolt a veszély, de Vészi József t. képviselő urat nem láttuk a barrikádon. Megszökött és ott volt azoknál, a kik a barrikádokat le akarták rombolni . . . Bakonyi Samu : Láthatott másokat is a képviselő ur! Rakovszky István : . . . sokkal jobban érezte magát ottan, sokkal kényelmesebb volt és sokkal jövedelmezőbb volt azokat üldözni, a kik a barrikádokon elfoglalták helyüket és életveszélylyel is készek voltak azokat megvédem. Nem annyi szót tehát! Nem kell hangzatosan a liberalizmus védelmére kelni szavakkal; legyen a meggyőződése mindenkinek, hogy a veszély órájában meg fogja tenni kötelességét; de ha itt van a veszély órája, akkor ne a szó, hanem a kötelességérzet és a kötelességteljesités tudata támadjon fel, akkor lesz becse az ilyen kijelentésnek. (Helyeslés balfelől.) Könnyű lenne én nekem is arra a térre lépni, a melyen a t. képviselő ur volt. Könnyű lenne nekem is nevetség, gúny tárgyává tenni az ő vallásának szertartásait. A mi súlyosbító nála, hogy hidegvérrel, hideg megfontoltsággal és. tervszerűen