Képviselőházi napló, 1910. VIII. kötet • 1911. május 23–junius 19.

Ülésnapok - 1910-167

167. országos ülés 1911 május 29-én, hétfőn. 85 vett Kelemen Samu t. képviselő ur, valóban nem tudom. (Derültség és felkiáltások balfelől: Szatmárról!) A t. képviselő ur ebből a könyvből: »Kalauz a Mária-kongregácziók számára« egyoldalulag és kiszínezve olvasott íel egyes részleteket és azokból megállapította azt, hogy ezek a kongregácziók a hazára és a felekezeti békére veszedelmesek, hogy ezek mögött a jezsuiták állanak és hogy ezek a jezsuitáktól függenek. Pedig ug}^anezen Kalauzban, a melyből ő czitált, az 59-ik oldalona következő áll (olvassa) : »A mondottakkal nem ellenkezik mit Martin L. generális 1904. április 11-ikén dr. Kopp bíborosnak irt : »1. Jézus társasága generálisa nem tartja kezében a Máriatársulatok vezetését. Semmiféle alakban sem állanak a Jézus-társaság vezetése alatt. 2. Egyes kongregácziók alapitása a püspökök dolga, függetlenül a generálisnak beleegyezésétől vagy közreműködésétől. 3. A már létesitett kongregácziónak az I. társulathoz való beilleszkedése, a melyet a P. Generálisnál keresnek, s a külső csatlakozás az I. kongregáczióhoz oly czélból, hogy az uj kongregáczió a búcsúknak és lelki gyümölcsöknek részese legyen és ezen aggregáczió után sem nyert semmiféle jogot az egyes kongregácziók felügyeletére vagy vezetésére«. Ezen szavakkal nyugtatta meg P. generális azon németeket, a kik a németországi kongregácziók élete ellen törtek, mert azt hitték, »hogy a Mária-kongregácziókat a jezsuiták generálisa létesiti és az ő felügyelete, vezetése alatt állanak«. Magam tudom, hogy számos ilyen Máriakongregáczió van, a mely más szerzetesek felügyelete és vezérlete alatt áll. így van például egyházunkban az u. n. teroziariusoknak az egyesülése, a kik a Ferencziek rendétől függnek és ahhoz vannak aggregálva. Ez egy egyházi intézmény, egyházi életünknek egy kiegészítő része és arra van hivatva, hogy az ájtatosságot, a hitben való megerősitést, a jóravaló buzdítást kifejtse és megerősítse. Ismétlem, hogy mindez benne van ugyan abban a Kalauzban egypár oldallal előbb, a mi semmi esetre sem kerülte volna el a figyelmét, hogyha alaposan dolgozott volna. Ugyanígy vagyunk azzal a másik dologgal, a melyet egy másik könyvből olvasott fel, hogy miben áll a Mária-kongregáczióknak a czélja. Erre nézve a következőket olvashatjuk (olvassa) : »Mi a czélja a Mária-kongregáczióknak a tanuló ifjúsággal ? Az a czélja, hogy az ifjúságot különösen a veszélyes években az ártatlanság és erény utján védelmezze, a katholikus egyházhoz való ragaszkodásban megtartsa és megerősítse, hogy buzgóságát Isten szolgálatában ébren tartsa, az állásbeli kötelességek hű teljesítésére irányuló igyekezetet állandóan serkentse és hogy mindezt Szűz Mária kiváló tisztelete által érj e el« — úgymond a Mária-kongregáczió hivatalos közlönyében. (V. ö. Mária-kongregáczió Budapest, 1908. szám 4. lap. 19.1 Szó van itt azután, hogy mi a czélja a művelt férfiak között berendezett Mária-kongregáczióknak és igy tovább. Sokat olvashatnék fel a t. háznak, de azt hiszem, hogy ebből az egyből is meggyőződhetik arról, hogy miről van tulaj donképen szó és a ki nem akar szavaimnak hinni, annak leteszem ezt a könyvet a ház asztalára, méltóztassék abból meggyőződni, hogy mindaz, a mit abból feljegyeztem és kiírtam, az mind igaz, és abban benne van. Ha tehát Kelemen Samu t. kéj)viselőtársam igazságosan, alaposan és méltányosan akart volna ezzel a kérdéssel elbánni, és helyes Ítéletet akart volna magának formálni, akkor ez az ő figyelmét el nem kerülhette volna. De egy szervezett és tervszerű destruktív irányzat nyilatkozott meg a t. képviselő ur felszólalásában. Különösen feltűnt nekem, hogy azok az elvek, a melyeket hangoztatott-bizonyos szabadkőmives irányzatokkal teljesen megegyeznek. A t. képviselő ur kijelenti, hogy nem szabadkőmives, de mi a szabadkőmivesek műveiben olvastuk, hogyőkbiznak a szabadkőmives mennyországban, a hol a láthatatlan szabadkőmives pápa őket dróton rángatja. Talán a t. képviselő urat is egy ilyen dróton rángatták. Nagyon feltűnt nekem, hogy midőn gróf Zichy János minister ur a magyar kultúrpolitikának egyik czéljául azt tűzi ki, hogy a monarchikus elvet, a dinasztikus érzést erősítse, akkor ezzel szemben Kelemen Samu t. képviselő ur egy különös álláspontot foglal el és azt mondja, hogy (olvassa) : »a monarchikus eszmének megerősítése a demokratikus fejlődés nem szoros értelemben vett kulturprogramm, hanem általános kormányzati programm. De ha összefoglaljuk most egy programmnak egységébe ezeket a tételeket, akkor azt látjuk, hogy a monarchikus eszmének megerősítése, helyesebben a monarchia, összekapcsolva a demokratikus fejlődéssel, ráhelyezve és körülvéve a pozitív hitélet tanaitól, megtöltve keresztény kultúrával, nem egyéb, mint a gondolatról-gondolatra, szórói-szóra és betüről-betüre a keresztényszoczialista programm«, a melyet természetesen én nem osztok. Ezzel különösen kongruencziában van a Petőfi-páholynak egy kiadványa, az »Ébresztő«füzetekben, a hol azt olvasom (olvassa) : »A monarchikus fikczió félreismerhetetlenül hasonlít a vallási dogmatikához, a melyet szintén praktikus érdekből általánosan hisznek, bár homlokegyenest ellenkezik a valósággak. íme itt a kongruenczia. Mikor monarchikus elvről beszél a minister ur, feláll Kelemen Samu t. képviselő ur és az ő szuverén hatalmánál fogva rányomja a bélyeget: te minister, te keresztényszoczialista programmot adsz, ez ellenkezésben van Deák Ferencz hagyományaival; itt benn van a monarchikus elv ; ez olyan valami, a mi Deák Ferencz tanaiban ilyen értelemben nem fordul elő. — Hát t. képviselőház, ha Deák Ferencz élt volna, arról az egyről meg vagyok győződve, hogy Kelemen Samu. ezen beszédjének nem tapsolt volna.